Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-101

400 Az országgyűlés képviselőházának 101 Méltótassanak egyszer bemenni egy bankba és megérdeklődni, hogy mennyiért lehet záloglevelet kapni. En megpróbáltam egyszer. Az egyik helyen azt mondták nekem, hogy 100-ért, a másik helyen azt mondták, hogy 103-ért. (Magyar Pál: Be akarták csapni!) Engem nem lehetett becsapni, mert nekem nem kellett a záloglevél, én csak érdeklődni mentem be. (Magyar Pál: 40-ért adják! — Temesváry Imre előadó: Még akkor is jó hasznuk van!) Azt^ hiszem, a képviselő úr nagyon nagy mennyiséget tudna eladni 40-ért, mert számítanak rá, hogy ebből már nagyon kevés van. Ma Budapesten és Magyarországon a legjobb üzlet zálogleveleket vásárolni, (Magyar Pál: Ez igaz!) ezeket tartalékolni. Amikor azután a miniszter úr megtalálja a kellő időpontot arra, hogy mikor lehet megengedni azt, hogy záloglevelekkel lehessen fizetni, s ezt tényleg megengedi, akkor a jámbor adósok tömegesen rohannak a bankba, vagy megbízzák ügynökeiket záloglevelek vásárlására. Mert addig aludtak és azt hitték, hogy még mindig 25-ért lehet kapni. Erre egyszerre jön egy őrült nagy emelkedés, fel egészen addig, ameddig csak lehet, s akkor azután az a kis kvantum, az a kis készlet, amely még a piacon van, őrült emelkedéssel cserél gazdát, összevásárolják ezek a jámbor emberek ezeken a magas árfolyamokon ezeket a zálogleveleket. Ezt — sajnos — ma Budapesten már mindenki, aki a dolgokba be van avatva, ismeri és tudja, nem árulok el vele semmiféle pénzügyi titkot. Ha ezt az állam csinálná vagy csinálhatná, és ha a kincstárjegyeket például arra a célra fordította volna, hogy megengedte volna, hogy az Oti. vagy Mabi. vásároljanak össze ezen a címen ilyen zálogleveleket, (Magyar Pál: Mióta mondom én ezt!) akkor, azt hiszem, az öregségi biztosítási alapnak tekintélyes jövedelmet lehetett volna szerezni és a Társadalombiztosító Intézetnek a deficitjét ezzel bőségesen el lehetett volna intézni. (Jánossy Gábor: Miért nem lehetett ezt megcsinálni?) Még építkezésre sem engedték meg ezt. Körülbelül 300—350 millió pengő az az öszszeg, amely jelzálogkölcsönökben kint van. Ha én minimálisan ennek az összegnek csak a felét veszem, amelyből ilyen nyereség elérhető, akkor ez az összeg sem fog alatta maradni az 50—60 milliónak/Ennek a szerencsétlen és szegény országnak 50—60 millió ma olyan nagy tétel, amelyet csak úgy fantáziában lehet elképzelni. De ilyen szegény években, ilyen szegény időben ennyit, 50—60 milliót keresni a szegénységen és nyomorúságon, olyan dolog, amely mellett az állam és a parlament nem haladhat el szó nélkül. (Kertész Miklós: Meg kell adóztatni!) Ha nem lehet^ másképpen, méltóztassék ezt a nyereséget megállapítani, és ahogy az állam belenyúl más adófizető polgár zsebébe és megtalálja a jövedelmet, nyúljon be ide is, állapítsa meg pontosan, mennyi volt a nyereség, és ennek a nyereségnek egy részét használja fel az állam költségeinek fedezésére. (Magyar Pál: Egyelőre folyton lefelé megy a kurzus!) En nem féltem a kurzust; azért megy le a kurzus, mert^ még alacsonyabb árfolyamon akarják megvásárolni ezeket, azért nyomják le. A kurzust mindenkor aszerint szabályozzák, ahogy az érdekek megkívánják. Ha az érdek úgy kívánja, akkor holnap csinálnak három kötést látszatra és alacsony kurzust fognak jelenteni. Ha pedig valakinek érdekében áll, hogy másnap felhajtsa a kurzust, mert holnapután valakinek drágán nyakába akarja sózni ez»t .a. pakettet, akkor az előtte való napon magasabb kurzust csinál. (Mihályffy VII. ülésé 1§32 június 9-én, ósütörtökön. mos: Jó lenne tőzsdeügynökséget alapítani! — Magyar Pál: Jó bankár volna!) Ezek olyan közismert tények; amelyek felett igazán nem kell olyan sokat gondolkodni. Ezt a néhány kérdést egy rövid beszédben csak így ki lőhet ragadni a többi közül. Egy hiányt látok én legfőképpen és ez az, hogy a kormánynak nincs általános gazdasági politikája. Nem lehet kiragadni egy társadalmi réteget és azt mondani, hogy egy foglalkozási ág ügyét kell rendezni, nem lehet egyoldalúan azt mondani, hogy a mezőgazdaság helyzetén kell segíteni, (Jánossy Gábor: Ez a legelső és legsürgősebb!) Meg vagyok győződve arról, hogy ez a segítés nem lesz kielégítő, ha nem találunk a mezőgazdaság termékeire fogyasztókat. Amíg ez nem történik meg, addig hiába lesz minden gondoskodás és hiába lesz olcsó is a termény. A hús ma elég olcsó, még sincs fogyasztás. Ha azonban a hús három évvel ezelőtt lett volna ilyen olcsó, akkor bizonyára nagyobb tömegű fogyasztás jelentkezett volna. Most azért nincs a húsban- fogyasztás, mert olyan óriási nagy szegénység van, hogy nem tudják azt, az emberek megvásárolni. A munkanélküliség olyan súlyos probléma, amely felett nem lehet vállvonogatással elhaladni, hanem ezzel a problémával a kormánynak érdemlegesen foglalkoznia kell. Foglalkoznál kell vele azért is, mert hiszen ha már Amerikában is felvonulnak az éhezők, méltóztassék elgondolni, hogy Magyarországon, ahol nem volt az embereknek lehetőségük arra, hogy keresetükből valamit megtakarítsanak, mi történik, ha itt fog keletkezni egyszer ilyen éhségfelvonulás, , Hogy milyen nyomor van, annak csak egypár példáját kívánom itt bemutatni. Akkor látja ezt az ember, ha belemélyed a dologba és megvizsgálja, hogy miből élnek ma az olyan emberek, akik évek óta munka nélkül vannak. Az egyik egyesületből az egyik szervezeti vezető mondta el nekem, hogy van ott egy fiatal asztalosmunkás, aki Kecskemétről jött fel és kétségbeesésében — mert nem kapott munkát — öngyilkos akart lenni. A rendőr kimentette a Dunából és bevitték az életmentőosztályra, és ott azzal intézték el, hogy adtak neki egyheti ebédjegyet. Letelt az egy hét, amelyre az ebédjegy szólt, és akkor az a rendőr, aki az életét megmentette, azt mondta neki: ha valamiben szüksége lesz, jöjjön el hozzám. Elment hozzá, és a rendőr tényleg adott neki 8 napig ebédet. De a 8 nap elmúltával a rendőr azt mondta: én sem tudok többet adni. Most újra itt van ez a fiú, minden remény és minden kilátás nélkül arra, hogy munkájából meg tudjon élni. Ezek az emberek éjjel bebújnak a most lefektetésre kerülő nagy vízvezetéki csövekbe és ott alusznak, nappal pedig ténferegnek az utcán ide-oda teljes kétségbeeséssel. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Peyer Károly: Mindjárt befejezem. A napokban megnéztünk lakásokat, amelyekbe befolyik az eső, lakásokat, amelyekben a konyha és a szoba padlója rothadt és rossz, a falak egy méternél magasabban nedvesek, és amikor megkérdeztük, hogy mit fizetnek azokért a lakásokért, azt mondották, hogy havi 40 pengőt fizetnek lakbér fejében, nem a Belvárosban, hanem a külső részeken. Es ugyanakkor azt mondja a^ miniszter úr egy leiratában, hogy lakásépítést pedig nem engedélyez, mert a lakásépítés nem jó üzlet,