Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

90 Az országgyűlés képviselőházának pen lépten-nyomon hangzik gazdakörökből az a kijelentés, hogy vissza kell menni a régi külterjes gazdálkodásra, mert pillanatnyilag az rentábilis. Igaz, ezt elérhetem, de mit érek el azzal a termeléssel, amelynek eredményét jóformán sem belföldön, sem külföldön nem tudom eladni és értékesíteni? Ezzel kapcsolatban felemiitette a miniszter úr, — amihez röviden szólni akarok — hogy a mezőgazdaságnak lépést kell tartania a világ fejlődésével, Ausztriával való összeköttetésünknek nemcsak előnye volt, hanem hátránya is. A közös vámterületnek előnye volt, hogy amit mi Nagy-Magyarországon termeltünk, azt Bécsen és Ausztrián keresztül mind el tudtuk adni, hátránya viszont az volt, hogy nem serkentett bennünket a verseny arra, hogy mi mar a béke idejében igyekeztünk volna a fejlődő igényeknek megfelelő termelési rendet fokozni és beállítani. Az összeomlás következtében a külföldi államokban már előrehaladott termelési szisztéma alakult ki úgy elméletileg, mint gyakorlatilag, mi pedig itt maradtunk a régi állapotban, és, sajnos, nekünk most megsokszorozott erővel kell nekifeküdnünk a mezőgazdaságnak, hogy ennek minden ágazatában elérjük a külföldi nívót, sőt ha boldogulni akarunk. akikor azt nekünk túl is kell haladnunk.^ Erre nézve hála Istennek megvannak a feltételek, mert a magyar föld olyan búzát és kenyeret, olyan bort, olyan ízes gyümölcsöket produkál természeti adottságánál fogva, amelyekkel megállhatjuk helyünket a világversenyben. Ha azonban ezt ki tudjuk termelni, szükséges az, hogy a magyar koponya a tudománynak azokat a fejlődöttebb vívmányait, amelyekkel ezt a világversenyben minőségileg győztes produkciót elő is tudjuk állítani, bevegye ebbőí a szempontból, kell egész oktatási rendszerünket, mint ahogy Pintér László képviselőtársunk is felemlítette, átváltoztatni, mert mit érek azzal, ha itt futkosnak a tudományokkal felszerelt emberek állás után, ostromolják az államot, a közületet és a magánosokat, ha nincs meg számukra az a lehetőség, hogy az íróasztal helyett a gyümölcsösökben és a mezőgazdaság egyéb ágaiban kereshessék meg kenyerüket. A termelés átszervezéséhez tehát igenis szükség van arra, hogy elsősorban kialakuljon egy nagy tervezet, — amit tervgazdálkodásnak is nevezhetnénk — amelyet beállítunk a_ magyar gazdasági éleibe és^ a terv végrehajtásának eredményeképpen elérjük azt a célt, amelyet a miniszter iir kitűzött. Az első helynek, ahonnét ennek a tervnek ki kell indulnia, magának a minisztériumnak kell lennie, amelynek címénél most felszólalunk. A minisztérium kell hogy a feje, a koponyája és a kitervező] e legyen ennek a nagy, hatalmas tervezetnek, amelyet nem leépíteni kell, hanem abba minden szakerőt be kell venni. Ez nem adminisztratív munka, 'hogy egyszerre elintézzem az ügyeket, itt eszméket kell termelni s azokat ki termelni, azokat ki kell dolgozni és azután beállítani az életbe, Éppen azért helyes a tegnap este felszólalt Marton Béla képviselőtársamnak a centralizációról és decentralizációról elmondott beszéde, hogy igenis, azokat a szétágazó gazdasági szerveket, amelyek, sajnos, több helyen most majdnem ellenséges viszonyban vannak egymással, gazdasági egyesületek, kamarák, stb., egy nevezőre hozzuk, hogy _ ezeket a különálló, szétágazó és sokszor — mint mondottam — negatívumokban kimerülő harcokban egymással szembenálló erőket koncentráljuk egy szervben és akkor igyekezzék az a külső szerv azt a tervet, amelyet a 96. ülése 1932 június 3-án, pénteken. termelés ilyen átszervezéséhez a koponya, a központ kitervezett, végrehajtani. < Én tehát a központi igazgatásban látom a fejet,

t a törzset és a végtagokat pedig azokban a vidéki végrehajtó szervekben látom, amelyek a megkapott terveket a vidéki körülmények figyelembevételével végrehajtják. Szükség van tehát^ arra, hogy a termelés átszerveztessék. Szükség van erre abból a szempontból is, mert ha nem márkázunk, ha nem termelünk finom elsőrendű terméket és anyagot minden vonalon, akkor itthon maradhatunk, terményeinket megetethetjük a disznókkal, vagy rothadni nagyjaik. Most az a kérdés, — és itt egy konkrétumra akarok rámutatni — hogy hogyan és milyen módon indítsuk el ennek az átszervezésnek kérdését?. Szerintem nem elég, ha a téli gazdálkodást előadások keretében elméletileg igen jól képzett urak elmondják a mi jó népünknek, hogy ezt, vagy azt, így, vagy úgy kell termelni, mert ezt gyakorlati úton is meg kell fogni. Ezt valakinek, el kell kezdeni, mert egy kis példa után mennek az emberek éppúgy, mint a tóba dobott kő után a hullámok elterjednek, mert népünknek van érzéke, van tanulásvágya, de először kézzelfoghatóan látni akarja, miről is van szó. Keresek tehát egy módot, hogyan tudom ezt a kérdést megoldani. Errenézve adva van ebben az országban egy szerv, amelyet meg kell fogni, amelyet telíteni kell tartalommal, amelyet a nemzeti termelés szolgálatába be kell állítani. Ez a szerv pedig az a szövetkezeti hálózat, amelyet itt a baloldalról ostromoltak, kritizáltak és részben annak eltörlését kívánják. (Szeder Ferenc: Dehogy! Mi az egészséges szövetkezeti eszme mellett vagyunk!) A baloldal egyik része. Önök kivételek, mert a szövetkezeti gondolatban ugyanazt akarják, amit a jobboldal a Hangyával, önök az Általános Fogyasztási Szövetkezettel. Itt van tehát egy nagy fogyasztóapparátus, a fővárosban a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete, a szociáldemokraták Általános Fogyasztási Szövetkezete, a főváros nagy élelmezési üzeme és vidéken az az 1600 fogyasztási szövetkezet. Ez óriási apparátus, amely azonban mégis ezidőszerint gróf Károlyi Sándor intencióját caak az egyik vonalon oldotta meg, amiről már a mait alkalommal is szóltam, hogy a megvett árutömeget egyszerűen szétosztja, elosztja, kereskedik, tehát csak fogyasztó szövetkezet. Ezt a szövetkezeti apparátust kellene a termelés szolgálatába beállítani és egyúttal termelőszövetkezetekké átalakítani. Nem egy új. különálló szervet gondolok, hanem ezeknek a szövetkezeteknek feladatává tenném a termelés irányítását is, mégpedig abban a formában, hogy a Hangya központja, vagy a Köztisztviselők, vagy az ezekből a szövetkezetekből 'alakított közös nagy^ társaság vegye kezébe a termelés átszervezését, tagjaikat instruálják be, tanítsák meg, lássák el vetőmaggal, csináljanak vele kötést és a kötessen keresztül adjanak neki vetőmagot, olyan minőségű és olyan természetű terményeket fog termelni az a szövetkezettel kapcsolatban álló kistermelő, amelyet a nagy szövetkezet a fogyasztóközönsés' között el akar osztani. Ha én, mint kistermelő, egy kis falusi szövetkezeten keresztül, amelynek fogyasztó ^ tagja vagyok, be vagyok kapcsolva a termelésbe és tudom, hogy 20—30 holdam felesleges termését, hogy milyen áron, azt ma4d megszabja a világgazdasági helyzet, de tudom biztosan, hogy júniusban, augusztusban vagy októberben átveszi az