Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-96
Az országgyűlés képviselőházának 96, a szövetkezet, akkor biztosan termelek, mint ahogyan biztosan termel ma az, aki cukorrépát termel. Az nem a bizonytalanságba termeli a maga 200—300 métermázsáját, azt átveszi a cukorgyár. A dohánytermelés is tervgazdaság, amely pompásan beválik. A többi termelő viszont aggódik, hogy nem szárad-e meg a terménye, nem penészedik-e meg, nem fog-e megrothadni, vagyis a gazdaság egyéb ágai teljesen ki vannak téve a legnagyobb bizonytalanságnak. Ez az idő nagyon rövid arra, hogy ezt a kérdést minden vonatkozásában kifejtsem, én 1 csak megpendítem ezt a gondolatot, amelynek már igen sok híve van aiz országiban és ha jól tudom, egy társaság is alakult, amely igyekszik ezt a kérdést a közéletben megérlelni és a gazdasági életbe belevinni a termelés átszervezésének gondolatát- Már közkeletű kívánsággá érlelődött meg, hogy bele kell vinni ezt a gondolatot az életbe és ez nem sikerül úgy. ha a Konjunktúrakutató Intézet, vagy ia Külkereskedelmi Intézet azt jelzi az újságban, hogy most ezt keresi példán] Svájc, Svédországban, Franciaországban ez a kelendő és az, a kisember egy ilyen kívánsághoz alakítsa termelését. Ebbe a munkába szervesen bele kellene kapcsolni az utolsó kis holdig minden gazdaságot. Ha a gazda tudja, hogy az ő feleslegét, miután ilyen módon bekapcsolódott egy nagy értékesítési szervbe, el tudja adni, akkor nyugodt, mert a termelésnek ez a módja számára nyugalmi állapotot teremtene. Ez annál inkább indokolt, mert ma már nam úgy van, mint békeidőben, hogy jött a kereskedő, megvette akármije volt, vagy bevitte a piacra és eladta. Ma éppen: az eladási lehetőség a legkritiku> sabb, hiába termeli a maga termeivényeit, hizlalja az állatait, nem tudja értékesíteni még alacsony árak mellett sem. Ehhez még egy kérdést akarok hozzákapcsolni- Ha egy ilyen termelő, átvevő fogyasztási szövetkezet termelésének ezt az átszervezését magáévá teszi és életbelépteti, akkor ma• gának az államhatalomnak is segítőtársává lesz a nehéz adózási viszonyok között. Megjegyzésem talán kissé merésznek látszik, de úgy gondolom, hogy az életben sok esetben realizálható és hogy ezzel nagy szolgálatot tennénk az állam eddigi helyzetének és annak a szegény embernek, aki állatjából saját erejével a viszonyok mostohasága folytán nem tud pénzt teremteni. A pacsai esethez kapcsolom szavaimat: miért történt ebben az esetben kár 1 ? Azért, mert az adóban lefoglalt állatot a falun keresztül vitték ki^a vásárra. Árverés vagy bujtogatás, vagy bármi egyéb idézte elő, a főok azonban mégis az volt, hogy árverésre visznek és potom áron adnak el állatokat, amelynek árából az adót akarják kiegyenlíteni. Ha az árverésekre kerülő állatokat, vagy az egyéb olyan fogyasztásra szánt mezőgazdasági cik keket, amelyeket akár adóban, akár más tartozás fizetésére lefoglalnak, nem úgy árvereznék el, hogy jelentéktelen filléreken vesznek meg nagy értékeket, hanem úgy, hogy ilyen fogyasztási vagy termelő szövetkezetekbe átutalnák és a napi áron vennék meg, akkor jól járna az a szerencsétlen adófizető, aki, ha a jól, tisztességesen értékesített állatának árából levonják az államnak és a közületnek tartozó adót, és valami plusz marad, akkor azt még vissza is kaphatja. Ezt meg lehet csinálni és ezzel nagy szolgálatot tennénk annak a társadalmi rétegnek is, amely a viszonyoknál fogva sem az állammal, sem a közületek- j kel szemben nem tud eleget tenni fizetési kö~ I ülése 1932 június 3-án, pénteken. 91 telezettségének. Pár héttel ezelőtt Gyula vidékén voltam, ahol barátaimmal érintkeztem és egy igen érdekes esetet hallottam, amely beletartozik a minőségi termelés kérdésének keretébe. Azt mondotta egyik barátom, hogy — ha jól tudom — egy volt katonatiszt az általa fogadott napszámosokkal jár ott kertről-kertre és permetezteti különböző óvószerekkel a gyümölcsfákat. Hogy hogyan, milyen módon és milyen címen, azt nem tudja, ő csak ezt a katonatisztet ismeri, aki azt mondja, hogy s, vele előre megállapodott gazdaközönség és úriemberek gyümölcsösét kezelteti, a kezelés ellenértéke pedig az, hogy amikor a gyümölcsöt elfogják adni, a gyümölcs árából azt a percentet, amibe a munkadíj és a szerek kerültek, le fogják vonni. En ilyen esetet még nem hallottam, igen t. Kénviselőház, amikor a gazdát minden anyagi obiigóból jóformán kikapcsolva, jön esy másik közület és a gazda gyümölcsét egészségessé teszi munkájával és ezzel a minőségi termelést elősegíti. Azért ajánlom ezt a miniszter úr figyelmébe, mert nagyon helyesen tennék ezek a vegyi gyárak, amelyeknek a vegyi szerei magánvételben igen drágák, — amit kifogásolunk — ha az egész vidéket elárasztanák ilyen gyümölcskezelő instrumentumokkal és megkapnák az idény elmultával a gyümölcs értékesítéséből azt a percentet, azt a jövedelmet, amit ők maguknak bekalkuláltak. Sajnálatomra, az idő rövid, bár több ilyen praktikus megoldási módra tudna csekélységem még tervezetet mondani. Majd alkalmat és módot keresünk azonban arra, hogy ezekkel a felvetett ideákkal, elgondolásokkal vagy tapasztalatokkal járuljunk hozzá, hogy ez a nagy, egyetemes r kérdés, amely apró mozaikokból van összetéve, realizálódjék és ezzel hozzájáruljunk egy-egy gondolattal ezeknek a nagy kérdéseknek megoldásához. Látom a tegnap esti beszédből, hogy a miniszter úr, bár teljesen kategorikus és teljesen tiszta programmot mindenben nem adott, — mert hiszen még nagyon sok kérdés rémlik és ködlik előtte, de az alapelvei helyesek, megállapításai megnyugtatóak — ezeknek a terveknek végrehajtásával azokat a^ célokat, amelyeket kitűzött a földmívelésügyi tárca keretében, el fogja érni. Befejező mondatként még azt legyen szabad megjegyeznem, nagyon szükséges volna, hogy azok a más társadalmi rétegek, amelyek eljutottak addig % hogy itt mindent a mezőgazdaság szanálására és felsegítésére kell fordítani, ezek a mezőgazdaságnak — hogy úgy mondjam — siratóasszonyai eljutnának nemcsak a megállapításig, hanem a^ konzekvenciáig is. Sándor Páltól kezdve Gál Jenőig és Fenyő Miksáig mind az agrárkérdéseket siratják, de a konzekvencia az volna, ha az ipari élet terén is elkövetnének mindent, hogy az iparcikkek ára valahogyan leereszkednék a szerény mezőgazdasági árhoz (Malasits Géza: Majd megmondom, ihogy miért nem ereszkedik le!) vagy a mezőgazdasági ár menne a ranglistán felfelé, hogy egymáshoz valahogyan közelebb kerüljön ez a két most már mostohatestvér, amelyek azonban békében mégis édestestvérekkent haladtak egymás mellett. Amíg ez a közeledés nem következik be, addig harc lesz és gyűlölet s a konzekvenciák le nem vonásával nem fogjuk tudni előbbre vinni az ügyet. Látom, hogy a miniszter úr az általam jelzett irányban halad és ezért a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző; Vázsonyi János!
