Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-96

Az országgyűlés képviselőházának 9 kötelezettségeiknek betartására szoríttassanak, ha azonban ez nem sikerülne, kénytelen a kormány rálépni a represszáliák útjára. A miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy addig is, amíg kifelé rendet tudunk teremteni, a miniszter úrnak különös gondját képezze, nem tudná-e belső eszközökkel legalább enyhíteni azt a válságot, amely a termés értékesítése terén fennáll. Például nálunk a télen az állatáraknaJk hirtelen leesését és lenyomását sok tekintetben az is befolyásolta, hogy falun az adóvégrehajtások és az adófizetési kötelezettség teljesíthetése végett szükségessé vált kényszereladások miatt igen sok állat került piacra. Egyik gazdának az állata lenyomta a másiknak az árát. Ausztria ezen segített. Nem akarok itt egy új központot javasolni, mert nagyon rossz tapasztalataim vannak mindenféle központokkal, Ausztria azonban de facto «jól» megcsinálta a Viehverwertungsstelle-t, amely a falun ilyen kényszereladásra kerülő állatokat megvette és azokat bizonyos csoportokban és sorrendben felküldötte a st. marxi marhavásárra. Ezzel meg tudta akadályozni, hogy az a gazda, aki köztartozásai fejében kényszerül az állatát eladni, azt elkótyavetyélje, mert hiszen nálunk ez történt. Itt azt a vádat kell emelnem bizonyos kategóriák felé, hogy bár szinte ingyen kapták meg az elkótyavetyélt állatokat, azt látjuk, hogy a hús ára emelkedő tendenciát mutat. (Ügy van! jobbfelől) Ezt az állapotot a kormány nem tűrheti, itt kénytelen lesz belenyúlni, mert lehetetlen, hogy nyugodtan nézze, hogyan használják ki egyes kategóriák ezt a konjunktúrát, amelyek még ma is száz százalékot akarnak keresni az üzleteken. T. Ház! Egy-két olyan kérdéssel is akarok itt még foglalkozni, amelyet ma nem vetettek fel erről az^ oldalról. Az agrárfrontnak egyik kívánsága és e front nevében arra kérem a miniszter urat, hogy ezt minisztertanácson képviselje s a mai devizagazdálkodásra vonatkozik: Itta vita során meggyőződhetet a kormány^ arról, hogy de facto ma mi, agráriusok, földből élő és termelők, ismét oda jutottunk, ahol a háború alatt voltunk. A háború alatt is mi hoztuk az állatok és a termény árának maximálása, rekvirálása révén a legtöbb áldozatot. A mai devizagazdálkodás ennek az egyoldalú elbánásnak egy új, leleplezett formája. Mi de facto akkor tudnók valahogyan regreszszálni magunkat a mai válságos időben, ha azt a devizát, amelyet azért a kiszállított állatért és terményért fizetnek, saját értékében megkapnánk. De facto mi így minden kiszállított agrártermék után 30% adót fizetünk. Viszont nem tagadható, hogy egyes ipari nagyvállalatok, melyek devizát kaptak, kétszer szedték le a tejfölt az üzletről. T. Ház! A kultuszvita során sok szó esett a mezőgazdasági népoktatásról. En a földmívelésügyi miniszter urat arra kérem, hogy igenis, érvényesítse befolyását a kormány kultúrpolitikájára. Egészen egyetértek azzal, amit Kocsán t. barátom beszédében felhozott: kell, hogy egész nevelésünk tengelye a gazdasági nevelés legyen és mert agrárállam vagyunk, különösen falun ennek a nevelésnek tengelye legyen az agrártudás, ahogy viszont városokban az ipari és kereskedelmi szaktudás. (Helyeslés jobbfelől.) Itt a vita során több képviselő úr felvetette a kérdést, miért buktak meg ezek a baromfifarmok. Megmondom őszintén. Megbuktak többek között igenis azért, mert sok ember könnyelműen nem arra fordította azt a kölcsönt, amire kapta, és azért is, mert meg'. ülése 1932 június 3-án, pénteken. 87 felelő szakmunkás sem a baromfitenyésztés terén, sem a kertészet, sem a méhészet terén nincs, pedig mindezek olyan ágai a gazdaságnak^ amelyek még beláthatatlan lehetőséget nyújtanak az agrártársadalom részére. En a miniszter urat arra kérem, legyen erre is figyelemmel, rengeteg munkanélküli munkást és intelligens embert el lehetne helyezni ezeken^ a területeken. Ezek még mindig megélhetést nyújtanának, de nincs hozzá szakértő munkaerő. Különösen a kertészet terén hol vagyunk még? Magam tapasztalásából tudom, hogy nem lehet Magyarországon találni két kertészeti szakértőt, aki egy kertészeti problémában egy álláspontot foglalna el. (Ellenmondás a középen.) Ez így van, képviselőtársaim, csak egy példát mondok, mivel látom, hogy beszédidőm lejárt. (Malasits Géza: Hála a jó házszabályoknak!) Itt van a kecskeméti baracktermelés. Kimondották, hogy mivel a barackfát megüti a guta, ha vadbarackfaalanyra ojtják, szilvára kell ojtani. Kezdtek ojtani mirabolánalannyal és miért? Azért, mert a faiskolák nagyszerű üzletet csinálnak a mirabolinalanyú barackból, tudniillik ez a fajta hirtelen nő meg, a csemetéje mutatós. De azt nem mondották meg, hogy ezt a fajtát csak agyagos területre lehet ültetni, mert homokos területen elcsenevészesedik. Most az egész ország tele van ültetve mirabolánnal és öt év múlva fogjuk látni a kárát. Saját tapasztalatomból tudom," hogy itt még igen sok a teendő és agrártömegeinknek kitanítása szempontjából is rettentő hiányok vannak e téren, pedig a kisgazda nem búzájából fog megélni, hanem a gazdaság mellékterményeivel erősítheti exisztenciáját. Arra kérem a miniszter urat, hogy ezeket a szempontokat legyen szíves figyelemmel kísérni és politikájába lehetőleg kapcsolja be ezeket, hogy ezek a kérdések is megoldásra találjanak. Egyébként a címet elfogadom. (He lyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre! vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Képviselőház! Sok tekintetben egyetértek Pintér László t. barátorn kívánságaival és a magam részéről mindig örömmel látom, ha a másik oldalon is szót találnak becsületes agrárkívánságok ós az agrárdemokráeia. De éppen az agrárdemokrácia tekintetében nem értünk egyet. Amikor azt mondja a t. képviselő úr, hogy ne nagyon kategorizáljunk nagybirtok és kisbirtok között... OPintér László: A hitelkérdésben!) — a hitelkérdésben is, t. képviselő úr, — akkor bizonyára nem ismeri azt, hogy mennyivel rosszabb helyzetben van ma minden tekintetben, éppen a hitelkérdésben is a kisbirtokos mint a nagybirtokos. (Pintér László: Egyformán rosszul van mindegyik. A napszámosra is kell gondolni! — Szeder -Ferenc: Ha kezére jut a föld egészen más lesz. — Zaj,) Elnök: Csendet kérek! Tessék a szónokot szóhoz engedni. (Zaj.) Csendet kérek. A szónok az előző szónok beszédével foglalkozik, ne tessék ebben zavarni. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előttem szólott képviselőtársam nem veszi tekintetbe azt sem, hogy egészen más szociális feladatokat tölt be a kisbirtok, mint a nagybirtok, hogy a nagybirtoknak az a mértéke, amely ma Magyarország gazdasági életét valójában tönkreteszi, fenn nem tartható (Pintér László: Ebben teljesen igaza van!) és amíg egészséges birtokmegoszlás be nem következik, addig ko12*