Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ez a fajta demokrácia csak a szószátyár okát veti felszínre és, a jó és okos tömegek uralmlának képzelt világa szerencsétlenségbe döntik a nemzetet. (Buehinger Manó: Szegény franciák!) T. Ház! Az ország mai súlyos helyzetében; elesettségében különben is bűnnek tartok minden olyan tömegmegmozdulást, amely nem áll a nemzet megerősödésének vagy a történelmi és gazdasági egységet jelentő Magyarország visszaállításának szolgálatában. Éppen ezért tisztelettel kérem a kormányt, hogy a munka megbecsülésénlek. a munka fokozott vedelimének és a munkaadók szigorú ellenőrzésének állami és társadalmi kiépítése mellett a sztrájk szigorú korlátok közé szoríttassék. Még normális időkben is óriási károkat okoz a közgazdasági élet vérkeringésében egy sztrájk, de különösképpen áll ez az ország mai súlyos helyzetében, lajmikocr gazdasági életünk legválságosabb óráit éljük. Ha a sztrájk helyett, amely úgy az egyeseknek, mint a családoknak, mint pedig az egész nemzetnek mérhetetlen károkat okoz, a munkásság jogos érdekeinek védelmére olyan biztosítékot kap, amely a munka megbecsülésén épül fel, akkor meggyőződésem szerint minden becsületes magyar munkáscsalád^ áldani fogja azt a jótevő kezet, amely az ő érdekeit egy pártpolitika labilis alapjaiból az egész magyar társadalom bekapcsolásával az állam fennhatóságának garanciája alá helyezte. T. Ház! Az elmúlt tizenkét esztendő elég bizonyságot adott nekünk arra, hogy az úgynevezett győző hatalmasságok jóindulatára és megértésére vajmi keveset számíthatunk és éppen ezért lássa be az ország minden egyes polgára, legelsősorban pedig azok, akiket a sors legjobban gyötör, hogy csak egy, a nemzeti összetartozandóság érzetétől áthatott^ hatalmas hittel és akarattal rendelkező nép élhet szabad földön boldog életet. A költségvetést elfogadom. (Élénk, meffmegújuló helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Konstatálom, hogy 8 óra 26 perckor kezdte beszédét. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: Mélyen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Teljes tudatában vagyok annak a nagy kötelességteljesítésnek és annak a nagy felelősségnek, amelynek viselését elvállaltam, amikor a tárca vezetésére^ vállalkoztam. Az elmúlt küzdelmes idők e tárca költségvetésének tárgyalásánál olyan problémák sokaságát vetették fel, amelyek a múlt békeidővel összehasonlítva nagy tömegnek és szinte megoldhatatlan kérdéseknek tűnnek fel. Hiszen a békében is a földmívelésügyi tárca költségvetésénél olyan feladatok sorakoztattak elő, amelyek az ország lakossága túlnyomó többségének érdeklődését keltették fel, mert a föld és a földdel való foglalkozás volt ez országban mindig a létalap és a foglalkozások túlnyomó részét az képezte. Nemzeti létünk legnagyobb részben mindig erre volt felépítve. Azokat a nagy feladatokat, amelyek szemem elé tornyosulnak, amikor a földmívelésügyi tárca költségvetésénél az igen t. Házat elgondolásaimról tájékoztatni akarom, két nagy csoportba osztom be. Az első csoportba tartoznak azok az elgondolások, amelyek a nagy magyar agrárelgondoláshoz tartoznak, és amelyekre részletesen vissza fogok térni. Az elgondolások második csoportjába tartozásé Í9É2 június 2-án, csütörtökön. 67 nak azok, amelyek a momentán feladatokat kell, hogy megoldják és nem annyira szóval yaío hirdetést követelnek, mint inkább tetteket es cselekedeteket kívánnak. Hiszen ha elgondoljuk, hogy a magyar közgazdaság és mezőgazdaság milyen nehéz helyzetben van és ha tudjuk azt is, hogy az ebből a nehéz helyzetből való kiutat elsősorban is a világgazdasági helyzet javulásától várhatjuk, még sem szabad csak erre támaszkodnunk. (Ugy van! Ügy va\n!) hanem a magunk erejébeq is bízva, (ügy vart! Ügy van!) nemzeti politikánk bölcs és okos elhelyezkedésével, (Ügy van! Úgy van! jobb felől), a törvényhozás és a kormányzati intézkedések tettrekészségével kell, hogy segítsünk önmagunkon is és csak a termelésnek és az értékesítésnek egymással összhangban való működésétől várhatjuk célunk elérését. Igen t. Ház! Az elmúlt esztendők nehéz, súlyos, válságos idők voltak, mert hiszen a háború után bekövetkezett események világszerte megbolygatták a fogyasztás és* az értékesítés közötti egyensúlyt, téves felfogás alapján megteremtették az önellátás elvét és ezen az alapon azt a vámprotekcionizmust, amely ma az egyes •nemzetek között a nagy korlátokat felállította. Azok a nemzetek, amelyek a háborúból nem győztesekként kerültek ki, ebben a gazdasági világháborúiba meggyengülve kerültek bele és ezek között is az agirárállamok vannak a leg; nehezebb helyzetben. Ezek közé tartozik a mi nemzetünk is. Bár azt hiszem, liogy nemcsak az igen t. Ház és nemcsak a magyar közvélemény, hanem az egész világ elismerése kisérte a magyar nemzetnek az elmúlt tíz esztendőben kifejtett nagy Önfeláldozó munkáját, mégsem tudott ez a nemzet az elmúlt tíz esztendő alatt szebb, boldogáb'bl és a küzdés után pihentebb jelenbe jutni. Nagy, komoly, nehéz feladatok előtt állunk. Én azonban bízom, a magyar akaraterőben, bízom a magyar jelenben, bízom a magyar munkabírásban, a szellemi és erkölcsi fölényben és hiszem, hogy a nemzet át fog vergődni e nehéz küzdelmeken. (Üyg van ! Ügy van ! a jobboldalon.) Most méltóztassanak megengedni, hogy beszédemiben^ részletesebben terjeszkedjem ki a költségvetésbe felvett tételekre, az irányelvekre és közben válaszoljak az igen t. felszólaló uraknak. (Halljuk! Halljuk!) < A mezőgazdaságnak — amint mondottam — olyan törvényhozási és kormányzati intézkedésekre van szüksége, amelyek átsegítik a mai nehéz helyzeten. (Ügy van! jobbfelől.) Meggyőződésem szerint ennek az átsegítésnek úgy kell történnie, hogy megmentessenek azok a termelési lehetőségek és bázisok, amelyekben a jövő biztosítékát látom erősen. Hiszen éppen úgy, ahogy most előtérben van az értékesítés kérdése, meggyőződésem, hogy ha helyre fog állni a termelés és a fogyasztás közötti egyensúly, vagy amint ennek folyamata megkezdődik, mindjobban előtérbe fog lépni magának a termelésnek kérdése is. Nekünk tehát intézkedéseinket úgy kell megtennünk; — és ez a nemzet jövő alapja, fejlődési lehetősége, — hogy termelésűnk biztosítva legyen. Ha nézem szántóföldig termeivényeinket és ezek közül, mint vezető főterményt, elsősorban a búzát emelem ki, akkor mit látok? 1931-ben az 1930 évi búzatermésből egyesek, amint tények igazolják, téves következtetéseket vontak le. 1930-ban csak 6%-ot jelöltek meg olyannak, mely megütötte- illetőleg meghaladta a manitobabúza minőségét 1931-hen a termésnek már 9*