Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. akkor, amikor a kultusztárcára 120 millió pengőt költünk el, a f öldmívelésügyi tárcára, amely az ország fenntartásáról van hivatva gondoskodni, 28 milliót költünk, (Sauerborn Károly: Szégyen! Ez agrárállam?) ugyanakkor, amikor zenére, Operaházra, műegyetemre stb. óriási összegeket költünk, a- földmívelésügyi tárca nincs abban a helyzetben, hogy a legelemibb szükségletekre kiutalásokat tudjon eszközöltetni. Ká akarok mutatni itt arra is, hogy milyen óriási mennyiségű műtrágya hever felhasználatlanul az országban, csak azért, mert a földmívelésügyi minisztériumot félrevezették akkor, amikor kalkulációt kért az állami műtrágyagyáraktól az árakra vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Az állami műtrágyagyárak kartellbe léptek a többi műtrágyagyárakkal és az ezektől átvett előállítási árakkal igazolták a magas előállítási árakat a minisztérium számára, körülbelül kilogrammszázalékonként 56—58 fillérben, holott az előállítási költség nagyon sok esetben nem tett ki többet 30—32 fillérnél. Ennek az lett a következménye, hogy a kisbirtokosok, de még a nagybirtokosok is lemondottak a műtrágya használatáról, ami már a termelésben is mutatja következményeit, ezenfelül pedig az állami műtrágyagyárak kénytelenek üzemeiket beszüntetni és óriási mennyiségű műtrágya romlik el a raktárakban. (Gallasz Ágost Rudolf: Németországba dumping áron adják! — Ulain Ferenc: Nagyon sok van belőle!) Nagyon sok szó esik itt a Házban a termelés átszervezéséről. Sajnos, ebben a tekintetben sem látunk lehetőségeket a tárca keretein belül, mert csak néhány százezer pengő van erre a célra előirányozva. Kérdem a t. Háztól, hogy evvel a néhány százezer pengővel mit segélyezzen a földmívelésügyi miniszter úr. Még azt sem bírja keresztülvinni, hogy a vetőmagszükségletet legalább megfelelő áron bocsássa a mezőgazdaság rendelkezésére. Különösen a vetőmagkiosztásra akarok rámutatni, ami hivatalos. úton történik és mindig 3—4 pengővel többet kellett a vetőmagért fizetni, mint privát úton, ha valaki be tudta szerezni. Azt hiszem, a termelés átszervezése nem olyan szükséges és fontos, mint ahogy sokan hangoztatják. Ha jól megvizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy egyes-egyedül a búzában van esetleg túltermelés, a többi cikkekben egyáltalában nincs, még nagyon sok cikkben a termelés nem is fedi az ország szükségletét. (Ügy van! half elől. —Sauerborn Károly: A kukorica!) Ha a búzában van is túltermelés, először is a felesleget el lehet raktározni, másodszor pedig az országban elég mód van arra, hogy felhasználják. A termelés átszervezése a legkönnyebben egy szélesebb alapon álló földbirtokreform keresztülvitele által oldható meg. Mert a kisbirtok nem produkál annyi gabonát, hogy ezáltal feleslegek keletkezzenek, hanem inkább más ágakra veti magát, amelyek az országban és a külföldön is sokkal könnyebben elhelyezhetők. Miután ma a helyzet nem engedi meg, hogy rögtön széles alapon álló földbirtokreformot keresztülvinni képesek legyünk, javasolnám: utasítsa a Ház a kormányt arra, hogy dolgozzon ki törvényjavaslatot, amely kényszeríti a hitbizományokat és a nagybirtokokat is arra, hogy birtokukból legalább 10%-ot örökbérletekben bocsássanak a mezőgazdasági munkásság rendelkezésére, ami a mezőgazdasági munkanélküKËPVISEIxJïïÂZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 57 liség kérdését egy csapásra megoldaná, minthogy ma már a leromlott gazdasági viszonyok folytán sem a kisgazdák, de még az uradalmak sem bírják igénybevenni a földmunkásokat és ezek csak ilyen bérleti akció keretében juthatnának munkához. A tárca keretén belül szóvá kell tennem a gazdasági felügyelőségek ügyét is. Nagyon sok esetben olyan emberek kerülnek a gazdasági felügyelői székekbe, akik nem bírnak megfelelő szakértelemmel (Ügy van! half elöl.) és a gazdatársadalmat nemhogy megsegítenék, hanem ferde irányba terelik. (Ügy van! balfelol.) Csak egy kis példát akarnék felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Kiszáll a gazdasági felügyelő, megtekint egy 700 holdas közlegelőt és ráparancsol a községi elöljáróságra, hogy a legelőn lévő tüskéket ki kell irtani. Azt hiszem, minden községi elöljáróság is tisztában van ezzel. Ráparancsolja azt is, hogy ezekért a munkálatokért holdanként egy pengőt kell fizetni, holott a községi elöljáróság azután megcsinálta a maga hatáskörében és a költség nem ment fel holdanként még 10 fillérre sem. Ebből látszik legjobban, (Sauerborn Károly: A bürokrácia!) hogy mennyi szakértelemmel bírnak némelyek, tisztelet a kivételnek, de még az is, aki segíteni akar a községeken, ilyen rendelkezéseket bocsát ki. Továbbá szükséges a gazdasági népoktatás fejlesztése az alsó fokon éppúgy, mint a felső fokon. (Kun Béla: Vékonyan jut rá a költségvetésben!) Különösen az Alföldön, de a Dunántúl is nagyon sokszor előfordul, hogy a gyermekek kimardnak az iskolából, még mielőtt a mezőgazdasági ismeretekből — pedig a mezőgazdaság a legfontosabb ág és ennél maradnak ők tovább — a legelemibb oktatásban ^részesültek volna. De nemcsak a kisebb iskolákban, hanem a magasabbfokú iskolákban, az akadémiákon fennálló visszás helyzetre is rá kívánok mutatni. Például a magyaróvári akadémián egy tanárra 10 főnyi segédszemélyzet jut és ugyanakkor egy tanárra csak 7 hallgató jut. Ha valahol lehetne leépítést eszközölni, akkor itt bizonyosan lehetne. A mezőgazdasági termelés folytatásának biztosítására okvetlenül szükséges még a földteherrendezés keresztülvitele. Nagyon sokan szóvátették már itt, hogy ezt tényleg csak a választások előtt, mint kortesfogást hirdették (Ügy van! balfelol.) és ebben a tekintetben nem történt semmi. Az egységespárt agrárblokkja a legutóbb felállított pontokban újra felveti ezt a kérdést, Mint már előbb hangoztattuk, nagyon szívesen támogatjuk őket ezekben a pontokban, csak szeretnők már látni, hogy az agrár blokk a felállított követelések mellett ki is tart. (Kun Béla: Leszerelnek-e vagy nem, mint már annyiszor! Ez a kérdés! — Farkas Gyula: Most a leszerelés a divat!) Ez annál is fontosabb, mert ha ezen a téren a legrövidebb időn belül intézkedés nem történik, akkor olyan helyzet állhat elő, amelynek politikai és szociális következményei beláthatatlanok lesznek és nagyon félő, hogy a gazdatársadalomban nem lesz meg az az ellenálló erő, amely megvolt 1919-ben, miután a mai katasztrofális helyzet következtében a gazdák már olyan rossz sorsra jutottak, hogy nagyon sok helyen már kiadták a jelszót: jöjjön ami jön, ők már nem törődnek semmivel. Éppen ezért a legfontosabb a földteherrendezés keresztülvitele, hogy ez annyi erkölcsi erőt adjon a gardákba, hogy egy esetleges felfordulás esetén, úgy 8