Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

58 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. mint 1919-ben, nemzeti szempontból megállják helyüket. (Helyeslés. — Farkas Gyula: Most is meg fogják állni, legyen nyugodt a képviselő úr! — Sauerborn Károly: De nem, ha mind tönkremennek és elárverezik őket! — Farkas Gyula: Legyen nyugodt, a magyar vidék meg fogja állni helyét most is!) Semmiképpen sem érhető el ez azáltal, hogy, mint tapasztaltuk, rendeletekkel a falu lakosságát terhelő terheket nemhogy csökkentenék, hanem inkább még emelik. Előttem szólott t. képviselőtársam hangoztatta, hogy mennyire jó volt a gazdatársadalomra nézye a boletta- Azt hiszem, az egész baloldal nevében kijelenthetem, hogy örvendhetünk annak, hogy megszűnt a boletta és mint segély helyébe a földadó elengedése lépett. Ez némi hasznot jelentene akkor, ha a másik oldalon nem emelték volna fel 100%-kai a jövedelmig adót (Kun Béla: Es a kenyér árát nem drágították volna!) és nem emelték volna fel 30%-kai a^ vagyonadót. (Farkas Gyula: A kisgazdát miért bántja, hogy felemelték? — Kun Béla: Mert azokra is vonatkozik!) A 30 holdon felüli kisgazdát éppúgy terheli a jövedelemadó és azért követeljük ezeknek az igazságtalan adóemeléseknek mielőbbi megszüntetését. Miután a jelenlegi költségvetésben erre nem számíthatunk, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: T. Képviselőház! Engedje meg a t. Képviselőház, hogy előttem szólott t. képviselőtársam szavaiba kapcsoljam mondani valóimat és azon a kérdésen kezdjem, amelyet ő is eléggé behatóan érintett, tudniillik az új termés értékesítésének kérdésén. (Halljuk! Halljuk]) Ez most mindennél aktuálisabb és sürgősebb, mert júniusban vagyunk, e hónap végén megkezdődik az aratás. Jól tudjuk, hogy az egész^ ország gazdaközönségének nyakán a sok adóhátralék, nyakán a végrehajtás, tehát a gyors, prompt értékesítés kérdése az egész ország gazdaközönségére nézve, nagybirtokosra és kisgazdára nézve egyaránt a legégetőbb. öt hét múlva már számíthatunk arra, hogy rozsban learatott és kicsépelt tételek kerülnek a piacra. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ma legalább is az ország gazdaközönségének széles rétegei^ amelyekhez magamat is számítom, teljesen tájékozatlanok a felől, vájjon lesz-e értékesítési lehetősége termésünknek, ha igen, akkor hogyan, miképpen, milyen körülmények között, milyen feltételek mellett. Az osztrák kereskedelmi szerződés július elsejére felmondatott, nincs sok remény arra, hogy addig megújíttassék és Ausztria felé a forgalom meginduljon, hogy az ottani piacra exportálhassunk. Itt van a franciákkal kötött lillafüredi egyezmény vagy megegyezés, amely, úgy tudom, körülbelül 8000 vágón termés exportjára vonatkozott. (Kun Béla: Igen!) Hogy ez lehetséges lesz-e és milyen körülmények között lesz lehetséges, hogy ezt a franciák át fogják-e venni, erre vonatkozólag semmi biztos garanciánk nincs.. Itt van a német piac, amely mindig egyike volt a mi szempontunkból a legrosszabb piacoknak, mert a német piac ugyanakkor, amikor tőlünk, mint vásárló közönségtől, a legnagyobb kedvezményt követelte, velünk szemben nem éppen volt szövetségeshez és jóbaráthoz méltó magatartást tanúsított. (Ügy van! Ügy van!) Példa erre az elmúlt évek valamennyi gazdasági tárgyalása. Mindig a legmerevebb, legridegebb és a középeurópai gazdasági összefogás szempontjából legrövidlátóbb gazdasági politikát követték és mereven elzárkóztak minden nagyobb kedvezmény megadása elől. A német piacnak erre a magatartására jellemződdé, sajnos, a mi nemzeti bankunk gazdasági és pénzügyi politikájára nézve is, a német csirkebúzának az esete. A németeknek, a német I. G. Farbenindustrienak nagyobb követelése volt Magyarországon, amely természetesen a devizanehézségek és a transzfermoratórium folytán az ő részéről nem volt behajtható. Erre a németek egyszerre nagy kegyesen megengedték, hogy valami 2500 vágón búzát vámmentesen exportáljunk hozzájuk. Megadták a vámmentességet, a búzát innen ki is engedtük, nem hangzott el ellene semmi ellenvetés. Ezért a búzáért sem a Nemzeti Bank, sem az ország pénzpiaca semmiféle devizát,, márkát nem kapott, mert ott a német csirketenyésztő konzorcium — nem tudom, hogyan hívják — egyszerűen kifizette a Farbenindustrienak a követelését. A Farbenindustrie hozzájutott a pénzéhez, amelyhez különben nem juthatott volna hozzá és a magyar gazda, aki nagyobb tételű búzát exportált Németoroszágba, nem kaÍ

iott érte semmit, még a Nemzeti Bank hivataos árfolyamán sem. Ezzel szemben hozzájuttattuk a németeket olcsó csirketakarmányhoz, ami baromfitenyésztésünknek konkurrenciát csinált és exportlehetőségeinket rontotta. Azonkívül ennél a csirkebuza-export-ügynél még ma is jellemző és itt nem értem egészen a Nemzeti Bank politikáját, amely tudvalevőleg felállította azt az elvet, hogy minden külföldi fizetési eszköznek, amely az országba bejön, a Nemzeti Bankba kell befolynia. Elvben, elméletben ez alól nincs kivétel. Hát mi itt külföldi fizetési eszközért, márkáért adtunk el búzát és azért a búzáért kapott pénz nemcsak, hogy a Nemzeti Bankba nem folyt be, de abból az ország közgazdaságának egyáltalában semmiféle haszna nem volt, azt a pénzt itt nem is láttuk, az a pénz nem szaporította az országban lévő külföldi fizetési eszközöket. Ezt az egy példát csak azért hoztam fel, hogy lássuk, hogy Németországba is lehet exportálni, dehát, sajnos, az elmúlt időkben csak ilyen és hasonló módon sikerült. Most itt volna, szintén az elmúlt évek tapasztalatai alapján az a^ lehetőség^ hogy a tengeri kikötőkbe exportáljunk búzát, ab Hamburg és^ Liverpool adjunk el búzát, ezeknek a szállítási költsége azonban akkora, — métermázsánként körülbelül 4 pengő a szállítási költségünk Budapesttől Hamburgig — hogy ezzel versenyképtelenekké váltunk, ilyképpen búzaexportunk ráfizetéssel jár. A szomszéd államok, Románia és Jugoszlávia szintén megpróbálták, de természetesen ugyanazok a nehézségeik vannak, mint nekünk, mégis Románia^ tavaly körülbelül 10 millió métermázsa búzát exportált. Ezt ki lehet számítani azokból az exportprémiumokból, amelyek kifizettettek, mert de facto körülbelül 700 millió lei exportprémium fizettetett ki és körülbelül 300 millióval adós maradt. Ez megfelel körülbelül 10 millió métermázsának. Jugoszlávia 5 milliót és Magyarország is 5 millió métermázsát exportált, ebben már a búzaliszt is benne van búzába átszámítva. Ezeknek az államoknak, Magyarországnak, Romániának és Jugoszláviának exportálandó