Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-103
514 Az országgyűlés képviselőházának 1 egy kukkot sem mondani erről'? Mi most szétmegyünk szabadságra. Hónapokon át megint fizetni fogjuk az állami üzemekre a deficitet és meglátják, ősszel ugyanott fogunk tartani, ahol ma. Számtalan szónok magyarázta most is a vita folyamán, hogy racionalizálni kell a közigazgatást. Minden szónok azt mondja, egyszerűsíteni, leépíteni kell a közigazgatást. Bethlen István t. képviselőtársam kormányzata idején egy racionalizálási kormány biztost is küldött ki, Magyary miniszteri tanácsos személyében, (Fábián Béla: Aki csak azt csinálta, hogy elhelyezte testvérét a közigazgatási bíróságnál.) aki ki is dolgozott egy racionalizálási tervezetet, amely meg is jelent egy vastag füzetben. (Fábián Béla: Ez volt az. egyetlen eredmény.) Hol racionalizáltak valamit? A racionalizálást elkezdte Örffy Imre képviselőtársunk, befejezte elviben ' és programmokkal Magyary, lényegében azonban semmi sem történt. Megkérdezném a miniszterelnök urat, ha itt volna, — de itt van a kutuszminiszter úr, legyen szíves, mondja meg- a miniszterelnök úrnak —, hogy mondjon erre vonatkozólag pár mondatot. Tavaly ilyenkor csináltuk a kartelltörvényt, akkor felállottak a miniszter urak és azt mondották, (Meskó Zoltán: A kartellvezérek most bankettet tartanak és a markukba nevetnek!) ez lesz az az instrumentum, amellyel megtanítjá;k a kartell fejedelmeket keztyübe dudálni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon!) — Kun Béla: A választások előtt. Itt van az instrumentum, itt a kartelitörvény! Láttunk egy-egy minisztert, aki bele akart nyúlni a szesz tekintetében e'bbe a dzsungelbe és majdnem átlendült ide hozzánk laiz ellenzékre. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) — Kun Béla: A szeszkartell buktatta meg Ivády t, mert bele mert nyúlni a dzsungelbe. — Sándor Pál: Ivády nem tudott alkalmazkodni. Ügy kell neki. — (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Fábián Béla: Beoltották szesszel. — Pakots József: A borvidéki képviselők értekezletén megjósoltam ezt. — (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Friedrich István: Akár hiszi az igen t. miniszterelnök úr, akár nem, — mert én mai napig nem tudom, mit hisz és mit nem — annyi bizonyos, hogy a legrövidebb időn belül Magyarországon mégis csak^ választások lesznek. Ezt ma minden ember látja, aki nem akarja fejét a homokiba dugni. Kérdezem az igen t. miniszter urakat, nem látják-e még elérkezettnek az időt, hogy az ország dolgozó társadalma szabadon szervezkedhessen, szabadon gyülekezhessen? (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megakad a torkoman a szó, hogy Karafiáth Jenő barátommal szemben kell nekem innen reklamálnom, hogy legyen kegyes megengedni nekem és barátaimnak, hogy az országban szervezkedjünlk. Fáj nekem, hogy azt. amit most mondok, külföldön is elolvassák. hogy egy ellenzéki képviselőnek a magyar törvényhozásban kérnie kell, hogy szervezkedhessek és gyülekezhessek. (Farkas István: Elég szomorú!) En nemcsak a polgári szervezkedést sürgetem, én ebben a tekintetben azt mondom: minden létező társadalmi erő a nyilvánosság előtt szervezkedjék. (Elénk helyeslés balfelöl.) Mi majd nyilvánosan szembeszállunk velük, és ha vannak megküzdeni való harcaink a szociáldemokratákkal, meg fogjuk vívni szemtől szembe. (Helyeslés a szélsőbalol3. ülése 1932 június 11-én, szombaton. dalon.) Ebből a harcból, ebből a vajúdásból még lehet valami, de ebből az agóniából, ebből iái mesterséges temetői csendből soha nem lesz semmi. (Farkas István: Ebből csak halál lehet! Heteikkel ezelőtt polgári hlokk cimen létrejött egy alakulat. Polgárok összeálltak és polgári blokk-kot alakítottak. Joguk volt hozzá, jól tették. Kinek lehet ez ellen kifogása? Öt úriember: Karinthy Frigyes, Lengyel Menyhért, dr. Nagy Lajos, Pünkösty Andor és Serényi Gusztáv csináltak egy programmot és «Polgári kiáltvány a társadalom megmentésére» címen szétküldték ezt az országban. Engedélyt kértek a minisztériumtól ennek a terjesztésére. A minisztérium nem tagadta meg az engedélyt, azonban nem is adta meg. Elmentek ezek az urak az illetékes íróasztalhoz és az illetékes íróasztalnál ülő igen illetékes és okos urat megkérdezték: miért nem engedélyezik? Erre az az úr azt felelte: nem mondom, hogy nem engedjük meg, de az engedélyt sem adjuk meg mégpedig azért, mert — elolvastam ezt a polgári programmot —- ez a programm egyenesen befolyásolni akarja a polgári társadalmat. (Derültség.) Azt nem engedheti meg a kormány, hogy urak összeálljanak és irányítani akarják a polgári társadalmat, mert a polgári társadalom irányítása — a szerint az úr szerint — kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik. (Derültség. — Farkas István: A csendőr és a szolgabíró! — Gr. Sigray Antal: A vezérlő akarat!) A miniszterelnök úr erről nem fog beszélni? De a gazdáknak még egy nagy kérésük van, amely nem szerepel a programmpontok között és ez az, hogy miképpen gondolja a pénzügyminiszter úr és az egész kormányzat lebonyolítani a gabonakampányt, (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) honnan fognak erre a célra tőkéket előteremteni. Ez nagyon fontos, t. agrárképviselőtársaim, mert a kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy ne következzék be az, hogy a pénzszűke folytán jelentkező erős kínálat még jobban lenyomja az árakat, nehogy odajussunk, ahova a múlt évben jutottunk, hogy a boletta ellenére az árak mégis lefelé tendáltak. Méltóztassanak ezt is felvenni 6. pontnak az agrárkövetelések közé. i Azonban még egy 7. pontot is vagyok bátor teljes objektivitással ajánlani agrárképviselőtársaimnak. Méltóztassanak kérdést intézni a kormányhoz arravonatkozólag, hogy folytatni akarja-e azt a devizapolitikát, (Ügy van! Ügy van! balfelől), amely az agrárexportnál 30%-kai károsítja meg a magyar mezőgazdaságot. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ne méltóztassanak mindig arról beszélni, hogy az agrártársadalmat meg kell segíteni. Az agrártársadalmat meg is kell védeni! Nemcsak a pengőt kell védeni, hanem az agrártársadalmat is. Ha pedig a pengőt védeni kell, az nem történhetik máskép, csak az agrártársadalom terhére? Ezt a két pontot ajánlom figyelmébe igen t. képvielőtársaininak . T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Befejezésül örömmel üdvözlöm innen azokat a túloldali képviselőket, akik a legutóbbi időben a titkos választójog álláspontjára helyezkedtek. (Gr. Sigray Antal: Végre megértik ők is!) Emlékszem rá, hogy évekkel ezelőtt, ha a titkos választójog szóbakerült, — bizony Dési t. képviselőtársiaim, ez így volt! — öklök meredtek felém. Mert én voltam az, aki 1919-ben Berki, Bródy és sok más képviselőtársammal,
