Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

Az országgyűlés képviselőházának 103. ülése 1932 június 11-én, szombaton. 511 (Kun Béla: A néppel való igazi kapcsolat!) ha­nem biztosítja a képviselő egyénisége, bizto­sítja az, hogy itt senki a másiknak nem vet­heti a szemére, hogy nem képviseli az ország egyetemét. (Pintér László: A falu hallani sem akar lajstromról!) Ha minden párt a maga elit­jét küldi be a Képviselőházba), a képviselők egyénisége, bölcsessége az a biztosíték, amely a demokratikus haladás mellett is a Képviselőház tanácskozóképességét határozatképességét, fe­gyelmét és bölcsességét biztosítani képes. Ezek azok a gondolatok, amelyeket a mé­lyen t. kormány figyelmébe ajánlok. Még egy­szer aláhúzom, hogy miután munkaprogram­munk most kimerül, ennek a Háznak legköze­lebbi munkája a választójogi törvény megvaló­sítása legyen. Ennek reményében fogadom el az appropriációt. (Helyeslés és éljenzés a középen és balfelől. A szónokot üdvözlik. — Pintér László: A nem dolgozó képviselők megrostálá­sára van szükség!) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! Már na­gyon sokszor szólottam fel itt a Házban, de ilyen kedélyes helyzetben még soha nem volt •szerencsém felszólalni. A helyzet kedélyessége abban áll, hogy van egy miniszterelnökünk, aki mosolyog azokon a bireken, hogy itt válság van és van egy többség, amely mosolyog azon, hogy a miniszterelnök nem hiszi el, hogy itt válság van. (Derültség.) Engedelmet kérek, hogy egy felszólalást az appropriable s vitánál úgy kezdek, hogy végre legyen vége a mosolygásnak és közösen össze­fogva tisztázzuk a helyzetet. Miután a kor­mányt itt Karafiáth t barátom képviseli, előre kijelentem, hogy az elkövetkezendőkben nem az ő személyét érintem, hanem kizárólag a minisz­terelnököt és a kormányzatot teljes egészében. Ha az igen t. kormánynak nem kell ez a parlament, akkor miért méltóztatnak ezt a par­lamentet tovább együtt tartani? Ha érzik, hogy a Gondviselés önöknek olyan nagy tehetségeket adott, hogy enélkül a parlament nélkül is to­vább tudják vinni ezt az országot, akkor tes­sék ennek konzekvenciáit levonni és tessék min­ket hazaíiüldeni, tessék a költségeket megspó­rolni, mert nincs közöttünk egy ember sem, aki hajlandó tovább ezt a játékot folytatni. Mert ez játék, ez nem komoly parlamenti munka! (Úgy van! Úgy v\an! a bal- és szélsőbaloldalon.) Nincs semmi célja annak, hogy itt öreg urak találkozzanak és egymásnak rethorikai mutatványokkal dicsekedjenek, nincs semmi célja annak, hogy a Házban ott üljön az igen t. Elnök úr csengővel a kezében, viharcsengő­gombbal a hatalmában és nézze az üres pad­sorokat. Semmi értelme nincs ennek ! (Ügy van! Ügy van! a baloldalo.) Es a helyzet tragikuma az, hogy ellenzéki oldalról kell azt mondani, thiogy -ebből a parlamentarizmusból nem !k'é­rünk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hadd lássuk inkább a diktátor jelölteket, mutassák meg, hogy mit tudnak, akkor talán egy lépés­sel előbbre leszünk. (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Először kitalálták a 33-as bizottságot, azt mondották, ihogy a plénum nem alkalmas arra, hogy a kormánynak ezekben a nagy elgondo­lásokban asszisztáljon. A 33-as bizottság léte­zik, de nem ülésezik és nem funkcionál. (Takács Géza: Most is ülésezik!) Takács kép­viselőtársam, most meg az ön kormánya rájött arra, hogy ez a parlament már ellenőrzésre sem alkalmas és statuált magának egy külön 16 tagú ellenőrző bizottságot. Van tehát 33-as bizottság, 16-os bizottság, van egy magas kor­mányunk, a Képviselőházra nincs szükség, ak­kor lépjünk az alkotmányjog terén olyan re­formokra, amelyek kiviszik talán az országot ebből a kátyúból­Én tudom imiért nevet a t. kormány! A jerikói trombitákra gondol ilyenkor és azt mondlja: csak fújjátok a tromibitákat, képvise­lők, Magyarországon jerikói trombitákkal még kormányt nem buktattak meg. Azt is tudja Károlyi miniszterelnök úr, hogy Magyarorszá­gon kjonmányt ebben a szép palotában még nem szavaztak le, ez csak egyetlenegy kor­mánnyal történt fneg réges-régen: a Szapáry­kormánnyal. De engedelmet kérek, mégsem állhatunk meg így ezen a holtponton és nem nyugodha­tunk bele abba a leegyszerűsítésbe, amelyet Kőszeg jubileumakor hallottunk, hogy tudni­illik van ennivalónk és van rend, ahol ennivaló van, áhiol élelmiszerek vannak és rend van, ott nem történhetnek nagyobb bajok. Engedel­met kérek, ez túlságos leegyszerűsítése a mi problémáinknak. Ebben a vigasztaló megnyug­tatásban nem szundikálhatunk el addig, míg sorsunk johbra fog fordulni. A magyar társa­dalom sokkal magasabb kuitúrfokon áll és tör­ténelmi hatása sokkal magasabb, semhogy ebbe a helyzetbe, ebbe a leegyszerűsített hely­zetbe belenyugodjék. Nekünk kenyéren, élelmi­szeren és renden kívül szükségünk van egy prosperáló nemzetgazdaságra, (Lázár Miklós: Ügy van!) egy céltudatosan irányított nemzeti termelésre (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és szükségünk} van egy olyan belpolitikára, amely nem közigazgatásilag ráncbaszedett alattvalókra támaszkodik, hanem független és szabad polgárokra. És nekünk olyan külpoli­tikára van szükségünk, amely biztosítja agrár­terményeink értékesítését. (Kun Béla: Ügy van!) Az egyik oldalról azt magyarázzák nekünk, hogy olyan válságos időket élünk, hogy egy gazdaságpolitikai programm kidolgozása lehe­tetlen, a másik oldalról pedig az élelmiszerek és a rend biztosításával gondolják megoldhatni ezt a súlyos krízist, azt a krízist, amely ma nemcsak gazdasági krízis, hanem szociális és politikai krízis is. Csupa negatívum, csupa jó­indulatú megnyugtatás, mondatok, amelyek a tanácstalanságot és a tehetetlenséget leplezik, amelyek azonban nem alkalmasak arra, hogy hit, bizalom és vállalkozási kedv fakadjon nyo­mukban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Gazdasági életünk nem nyomorodhat le az ingyenebéd, az ingyenleves és az inségsegély mélyéig, (Propper Sándor: Ügy van!) a ma­gyar ember sohasem fog^ odadegradálódni hogy ingyen zupával és szájkosárral megelé­gedjék. (Buchinger Manó: Ügy van!) Tessék itt a gazdasági életet úgy irányítani, hogy minden dolgozni akaró testvérünk munkához jusson és ne legyen kénytelen nyomorúságos porhüvelyét ingyenlevesekkel üzemben tartani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tes­sék végre kegyesen megengedni, hogy az in­gyenlevessel és renddel megnyugtatott névte­len adófizető, mint szabad polgár szervezked­hessen, (Kun Béla: Ügy van!) és a közéletben résztvehessen. Mert a rend nem abból áll, t. uraim, hogy a rendőrök strammul szalutálnak a mandarinoknak (Derültség.) és hogy a szolga­bíró urak keztyübe tanítják dudálni a fránya adóalanyokat, hanem abból, hogy minden ma­gyarember megtalálja az exisztenciáját ezen az

Next

/
Oldalképek
Tartalom