Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-103

512 Az országgyűlés képviselőházának 1 ősi földön. Ott nincs rend, ahol gazdasági anarchia pusztít, (Kun Béla: Ügy van!) mert engedelmet kérek, gazdasági anarchia az, ahol a magyar végeken, a magyar falvakon a szegény Tiborcok 50 filléres napszámért húzzák az igát és ugyanakkor itt az államkincstár rotyogó húsosfazekai körül még mindig hemzsegjenek azok, akik 3—4 helyről is húznak az államkincstár terhére jövedelmeket. (Kun Béla: Es Korányi megvédte a tantiémeket!) Ott nincs rend, ahol éveken át folyhat az a gazdálkodás, amely folyt a magyar királyi népjólétiben. Azokra a csúnya visszaélésekre gondolok, amelyekről mindegyikünk tudott, amelyekről mindenki sugdolódzott, (Meskó Zoltán: Miért nem írták meg?) amelyeket a sajtó nememért megírni, mert félt a közigazgatási eljárástól, félt a Damokles-kardjától. Mindenki tudott róluk, csak nagy uraink nem tudtak. A rendőr az utcasarkokon strammul szalutált az álkonszolidáció akrobatáinak, de ugyanakkor ott fenn abban a luxuspalotában belemarkoltak illetéktelenek a menekültek és a rokkantak pénzébe. Rendnek nevezik az urak azt, hogy egy magyar királyi minisztertanács az egyik kollégájának magánadósságait állami pénzekből fizetteti kii Ez rend? Ez nem rend és amikor ez történt fenn a Várban, ugyanakkor állami pénzeken etetett pólólovacskákon szórakoztak a rendszer új arisztokratái. (Buchinger Manó: Nagyon jó!) Odajutottunk mint lovasnemzet ennek végeredményeként, hogy most már vidéken a lovasrendőrök alól is kiszedték a lovat takarékossági szempontból. (Gr. Hunyady Ferenc: Azok is^ pólóznak?) Múlnak az idők! A múlt évben még jutott Minerva-autókra és jutott pólólovacskákra, most már a vidéki lovasrendőrnek sem jut lóra. ,(Gr. Hunyady Ferenc: De Minerva-autók még járnak az országúton!) Engedelmet kérek, ott sincs etikai rend, — ha már a„ rendnél tartunk — ahol volt pénz luxusra, parádéra, borházakra, álszövetkezetek gründolására, részvények vásárlására, luxusautókra!, ^ vadászkastélyokra-, vidéki uraságok szanálására, ahol mindenre- volt pénz, csak egyre nem, a nemzet legkínosabb becsületügyi tartozásának rendezésére, a rokkantkérdés és a hadikölcsönkérd és rendezésére. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a i-zélsőbaloldaíon ) Ingyen leves és rend az egyik oldalon, a másik olda'ou ezek a megsemmisítő etikai bűnök és mulisztások! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Es kérdem itt, ebiben az elalvó, agonizáló és mesterségesen elsatnyult parlamentben: rend-e az, ahol a koiraány törvényhozási felhatalmazás nélkül, költségvetésen kívül, cl Z'CLP számadás megkerülésével száz- és százmilliós terhet, adósságot és túlkiadást halmozhatott fel felelősségre von ás következménye nélkül? Nagy tévedés azt hinni, hogy a külső rend azonos a nemzet belső rendjével. (Buchinger Manó: Nagyon jo!) A. külső rendet fenn lehet tartani policiális intézkedésekkel, (Buchinger Manó: Nagyon iga/!) strammul szalutáló rendőrökkel, a belső rendet azonban csak céltudatos gazdaságpolitikával lehet helyrehozni és fenutartani és olyan belpolitikával, amely nem választási bravúrokra épít, hanem a nemzet egyetemes és hamisítatlan akaratára. (Gr. Hunyady Ferenc: Es vezető helyen tanúsított önzetlenségre!) Rendről beszélünk! Hát rend az, ahol egy kormány elnök ül 10 hónap óta a helyén, a kormánytöbbség akarata ellenére? Rend az, . ülése 1932 június 11-én, szombaton. amikor az ország többsége nem tud szabadulni kormányától, viszont a kormányelnöknek nem kell a többség, de nam tud a mostani többségétől szabadulni? Mi itt ülünk, egy súlyos, erős ellenzék és nézzük ezt a méltatlan játékot, amely ellen innen is tiltakozunk. Nem méltó ez önökhöz, nem méltó a kormányhoz és nem méltó hozzánk! Mi ez a kormány elnöki szék, mit hoz nekünk a miniszterelnök úr? Itt nem a személyek a fontosak, itt az a fontos, hogy mi lesz ezzel^ a nemzettel a legközelebbi hónapokban. Megírtam és megmondtam, hogy nem vagyunk hajlandók a gyűlölködésben és ellenségeskedésben itt elsüllyedni. Mi kibontakozási programmot sürgetünk, egy sofort-programmot, hogy tudják végre 'a törvényhozók, hogy mit támogassanak és mit ellenezzenek. En ma nem is tudok politikai állást foglalni, mert a tehetetlenség ellen, a tanácstalanság ellen, a kunktátoroskodás ellen politikai állást foglalni nem lehet. En nem ajánlkozom, eszemágában sincs. En a koncentrációt nem óhajtottam, de igenis megmondom, hogy ha látnék egy programmot, azt innen, az ellenzéki oldalról is támogatnám, csak azért, hogy már egy lépéssel előbbre kerüljünk. Hát rend az, amikor egy ország lakosságának egynegyedrésze — ahogy Petrovácz Gyula képviselőtársunk az előbb mondotta — ínségsegélyre és hatósági segélyre szorul; amikor az ország munkabíró férfiáinak százezrei munka nélkül bitangolnak már évek óta! És aimikor ez a helyzet, a magyar királyi kormány elkölti azt a 87 milliós beruházási kölcsönt, amelyet a múlt évben

1 ilyenkor kizárólag beruházásra és elsősorban hidak építésére vett fel; elkölti improduktív célokra és Ihomályos deficitek fedezésére. Nincs 87 millió pengő, nem volt beruházás, nincsenek hidak és ugyanakkor krokodiluskönnyeket hullatnak, hogy nem tudnak munkaalkalmat nyújtani a magyar iparnak. Megszavazta ez a Ház a 87 millió pengőt. Ha ezt a 87 millió pengőt tavaly óta céltudatos ós produktív beruházásokra fordították volna, akkor nem került volna gazdasági életünk ezekbe a mélységekbe, amelyekben ma fetreng. De van ennek :az orszáígnak nagysjzerű és nagyszámú munkaereje, van ennek az országnak sok élelmiszere; van ennek az országnak kiváló mérnöki kara, amely feltétlenül alkalmas és hivatott arra, hogy ezt a munkaerőt irányítsa és vezesse. Kérdem, t. kormány: nem lehet ezt a három jelenlévő tőkét, munkaerőt, az élelmiszert és a magyar mérnöki kart összekombinálva, úgy meginldlítani egy magyar nemzeti munkát, hogy ahhoz ne kelljen se nyersanyagot, sie tőkét a külföldről importálni? Valahogy mégis csak el kell indulnunk erről az útról. De minden gondolatra mindig csak azzal felelni, hogy ma ezt nem lehet, uraim;, ez játék a végzettel, amely játék nemcsak önöket fogja innen örökre eltaszítani, hanem minket is önökkel fog elpusztítani. Ügy tudom, Ihiogy a magyar mérnöki kar a legkülönbözőbb tervezeteiben foglalkozott ezekkel a koncepciókkal. Ha a kormány a mérnöki kar felé fordulna, kapna onnan kész terveket. Miért nem történik mindez? Az élelmiszerek tömegesen elrothadnak, az emberek tétlenül nézik a kék eget, a lateinerek ezrei és ezrei kétségbeesve látják az esztendőket egymásután leperegni és mégsem történik semmi aem. A nyár egykettőre lepereg, itt lesz az ősz, nem tudom, össze fogunk e jönni még úgy, ahogy