Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

498 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. hogy Csehország maga kapcsolta ki magát a Duna völgyéből és kénytelen volt észak és északnyugat felé fordulni a maga feleslegeivel, új gazdasági idegpályákat és érhálózatot épített ki a maga exportja számára észak felé, Németország, Hollandia és Anglia felé. Ezzel hozzájárult a maga elszigeteléséhez is a Duna völgyében. Es hozzájárult ahhoz, hogy gazdaságilag annyira Németországhoz sodródott, hogy végre a francia politikának is rá kellett ébrednie arra, hogy Csehország és a cseh vezetés alatt álló kisentente nem nyújt neki kellő garanciát arra, hogy az Anschluss-t megakadályozza; már pedig a francia politika dunavölgyi legfőbb problémája az Anschluss megakadályozáa. Akik pedig azt mondják, hogy végeredményben bekövetkezhetik Németországnak és Franciaországnak kibékülése és ez a kibékülés a magyar kérdést Franciaország számára lényegtelenné teszi, ezek szintén nagyon röszszul látják a dolgot. Mert ez a kibékülés nekünk ie érdekünk. Hiszen sem a Tardieu-féle javaslatot, sem semmiféle komoly dunavölgyi megoldást szerintem sem lehet megcsinálni Németország hozzájárulása nélkül akkor, ha Ausztriának a Dunavölgyébe való lecsatolásáról van szó. T. Ház!' Hogy mi a különbség a francia politikának a Tardieu-tervben való megnyilvánulása és a régi francia felfogás között, azt elég élénken illusztrálja Tradieu volt francia miniszterelnöknek a háború után megjelent könyve a békeszerződésekről egyfelől és az a francia javaslat, amely az ő nevéhez fűződik. Ebben a könyvében Tardieu a francia politika részéről meg akarja magyarázni, miért kellett szétdarabolni a monarchiát. Megmondja: azért, hogy ezek az új kis államok Németországgal szemben egy erős és hatalmas védőgátat alkossanak, de kiderült, mint előbb^ fejtegettem, hogy ez a koncepció nem sikerült. A fő különbség a régi Tardieu és a mai Tardieu között, a régi francia politika és a mai francia politika között szerintem az, hogy a franeiák hajlanak arra, hogy feladják a dunai vazallusi gondolatot, feladják a kisentente államok vazallusságára alapított dunavölgyi konstrukciót és igenis állítom, hogy a Tardieu-javaslatban már benne van, ha nem is teljes világossággal, de benne van a dunai népek egyenrangúságának és a dunai népek öncélúságának gondolata, És ami a mi szempontunkból a legfontosabb és amit a magyar sajtó, a magyar parlament és a magyar közélet nem hangsúlyozott eléggé, ebben az új francia politikában már senki sem követel tőlünk joglemondást ; és igénylemondást. Nem követelik tőlünk azt a dunai Locarnót, amelyet a régi francia kisentente elgondolás alapjául tettek és amely azt jelentette volna, hogy Magyarországnak ie kellene mondania minden jövőbeli igényéről, minden revízióról. T. Ház! Bethlen István gróf ezeket a szempontokat, amelyek — mint mondom — nem Tardieunak, hanem általában a francia politikának a szempontjai, nem hangsúlyozta eléggé és odaállította azt az akadályt, hogy a magyar gazdasági bajokat ennek a Tardieu-féle javaslatnak megvalósulása nem oldaná meg. Gratz Gusztáv t. képviselőtársunk itt győzhetetlen, verhetetlen számadatokkal bizonyította be, hogy a Tardieu-javaslatnak megvalósulása, vagyis a dunavölgyi népeknek gazdasági összekapcsolása a piac szempontjából, a magyar mezőgazdaság szempontjából nem rontaná a helyzetet, hanem egyenesen javítaná. De elfelejtette a volt miniszterelnök úr azt is, hogy ez végeredményben nemcsak piaci kérdés és nemcsak statisztikai kérdés. Ha mi ma nem tudjuk a Dunavölgyében elhelyezni öszszes termékeinket, ennek nemcsak az az oka, hogy nekünk a Dunavölgyén kívül egyéb piacokra is szükségünk van, hanem elsősorban annak is következménye, hogy először azok a gazdasági idegpályák, amelyek itt ezer esztendőn keresztül eleven hordozói voltak a forgalomnak, el vannak vágva, másodszor, hogy az egész Dunavölgyében éppen a rendezetlenség révén a fogyasztóképesség olyan katasztrofálisan süllyedt, hogy sokkal kevesebb felvevőképessége van ennek a területnek, mint volt régebben. De azonkívül az autárkiával érvelt a volt miniszterelnök úr. A valóságban abszolút autarkia a világon nincs. Hiszen, ha száz százalékos autarkiára volnának felépítve az országok, akkor a német birodalmat már most fel kellene darabolni, mert Németország sokkal kevésbbé autarkia, mint a dunavölgyi országok együtt. Maga az, angol világbirodalom, amely legjobban megközelíti az autarkiát, sem tökéletes autarkia, mert hiszen ha tökéletes autarkia volna, akkor már nem az utolsó esztendőben, hanem húsz-harminc vagy nem tudom hány esztendővel, talán egy évszázaddal ezelőtt tértek volna át a birodalmi vámvédelemre, de mert nem teljes autarkia, azért kellett hosszú időnek elkövetkeznie, hogy a régi szabadkereskedő angol politika új utakra térjen. A kontinensen az autarkiát legjobban megközelítő Franciaország sem teljes autarkia. De, t. Ház, ha mi a dunavölgyi egységet tagadjuk, ha mi azt állítjuk, hogy gazdaságilag nekünk nem jelent hasznot az, ha összekapcsolódtunk az elszakított területekkel, akkor a régi történelmi Magyarországnak ugyan mi a gazdasági alapja? Akkor vannak-e nekünk gazdasági érveink arra, hogy valamiképpen ezt a régi egységet visszaállítsuk? Csakhogy nekünk a dunavölgyi népekkel való gazdasági Összekapcsolódás nemcsak piac szempontjából kell, nemcsak gazdasági szempontból kell, hanem kell azért is, hogy meginduljon a szellemi vérkeringés; mert el lehet képzelni, hogy ha joglemondás, ha igénylemondás nélkül valamiféle gazdasági egységbe összekapcsolódnak a dunai népek, annak első konzekvenciája az, hogy felszabadul a magyar szellemi élet is az ottani vesztegzár alól, az következik, hogy lassan, vagy talán gyorsan is megérik a kisebbségi kérdés megoldása. T. Ház! A volt miniszterelnök úr, akiről a magyar közvélemény tetemes része úgy van meggyőződve, hogy ő a magyar külpolitikának atyja s akiről a magyar nemzetnek számottevő rétegei ma is azt hangoztatják, hogy Bethlen István gróf hívatott leginkább a magyar külpolitika vezetésére, ez a Bethlen István nagyon súlyos tévedésbe esett legutóbbi külpolitikai beszédében, mikor egyfelől a Tardieu-féle javaslatot annyira félreállította, másfelől pedig majdnem szembeállította azt az olasz barátsággal és azzal az osztrák-magyar-olasz gazdasági konstrukcióval, amely az olasz nemzet iránt való minden tiszteletünk, olasz barátságunk minden hangsúlyozása mellett is gazdasági szempontból csakis egy expediens lehet. Mert lehetetlenség Csonka-Magyarországot íkiszakitani a Duna völgyéből és véglegesen más országokhoz csatolni. Ha ez megtörténik és ha ez állandósul, ezzel végeredményben a nagy magyar gondolatot adtuk fel. Senki