Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

^^^ Az országgyűlés képviselőházának 102. pártszervezeti munkát. Azért, t. Kép viselőiház, amit elmondtak előttem már annyian itt; azért, hogy 21 napszámosnak — mint ugyan­csak a szegeùi törvényszék előtt folyó perben kitűnt, — perbe kelljen szállni egy hatalmas uradalom tulajdonosával, őrgróf Pallavicini Alfonzzal azért, mert az őrgróf úr bebiz­tosítja ugyan a cselédlakásokat, de amikor valamelyik leég és a szerencsétlen emberek­nek ottvész minden szegényes vacakja, ő fel­veszi a biztosítási összegeket, de ezeknek a sze­rencsétlen embereknek egy fillért nem ad be­lőle. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ha ez igaz, tényleg hajmeresztő dolog!) Itt van a járásbírósági tárgyalásról szóló jelentés. Azért, hogy ezek az állapotok fennállhassanak, hogy úgy járjanak az emberek csupa rongyban, hogy arról panaszkodjanak, mint az új Tibor­cok, hogy nem mernek már az urak elé állani, mert mint madárijesztők, csupa rongyban nem mernek megállni előttük; azért, hogy fennálljanak azok az állapotok, hogy ahol 40 emberrel beszél valaki közülünk, a közül a 40 ember közül kettő tud írni-olvasni, mert az uradalom nem gondoskodott arról, hogy meg­tanulják a betűvetést; hogy ezek az állapotok fennálljanak, azért kell ezt a gonosz játékot azok ellen vinni, akik a felvilágosításért, a haladásért, ezeknek az embereknek életéért és szabadságjogaiért harcolnak. Gonosz játék ez, t. Képviselőház, de ha ránkkényszerítik, akkor mi ezt a játékot is tudjuk játszani, csak azt kell mondanunk, hogy az eredményért azután nem vállalha­tunk felelősséget. Odalenn az egész közigaz­gatás szembeiiáll velünk és itt idéznem kell egy cikket, amely a választások idején szüle­tett meg, amely azonban^ igen csekély korrek­cióval a mai időkre is áll- Azt mondja: (Ol­vassa): «A példák világszerte arra mutatnak, hogy az uralmon maradó párt érdekében tett kortesszolgálatot, ha ez a kortesszolgálat a törvénybe ütközött is, nem szokták megto­rolni. Azok a közigazgatási tisztviselők^ és al­kalmazottak, àkik a maguk hivatali hatásköré­nek gyakorlását a pártérdek szolgálatába állí­tották, akik úgy adtak engedélyt gyűlések tartására, úgy védték meg a gyűlések rend­jét-, úgy oltalmazták meg a jelöltek testi ép­ségét, amint azok az uralmon levő párthoz tartoztak, vagy az ellenzékhez, rendszerint büntetlenül végezték ihiyatali kortesszolgála­tukat, ha a többségi párt uralmon maradt. Dehát össze lehet-e egyeztetni a törvényes . ál­lapottal, hogy törvénybe ütköző cselekvése­ket és mulasztásokat aszerint büntessenek. hogy melyik párt kerül ki győztesen a válasz­tás harcából s össze lehetne egyeztetni ezt az állapotot a közmorál követelményeivel?» Ez a néhány sor a választások idején író­dott. Ugyanazt a kortesszolgálatot és pártos­kodást csinálja, a közigazgatás az uralmon levő párt érdekében ma is. Ez a rendszer, amely ilyen eszközöket vesz igénybe ahhoz, hogy életben maradjon, nem érdemli meg a bizalmat; mem érdemli meg azt a bizalmat, amely ennek a felhatalmazási törvényjavaslat­nak elfogadásában nyilvánulna meg, éppen azért azt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fenyő Miksa! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző : Aodaházi-Kasnya Béla! ülése 1932 júnhis 10-én, pénteken. 469 Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Somogyi Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Strausz István. Strausz István: T. Képviselőház! Megbo­csát Kéthly Anna t. képviselőtársam, hogy nem kapcsolódom bele beszédébe csupán azért, mert az én beszédem tárgyköre szorosan a költségvetési törvényjavaslat területén mo­zog. Érdekes volt a beszéde. Ha azok a tapasz­talatok, amelyeket idehozott a Ház elé, való­ban tényeken alapulnak, nincs kétségem az­iránt, hogy az orvoslás végett a t. kormány a szükséges vizsgálatokat elrendeli és a meg­felelő intézkedéseket is megteszi. (Buchinger Manó: Nekünk vannak kétségeink!) Ez a költségvetési törvényjavaslat képet nyújt a magyar társadalom minden osztálya részéről hozandó nagy anyagi áldozatokról. Ezek az áldozatok <a mai pénziügyi és gazdasági válságban ma j dinem olyan nagy áldozatok, amilyeneket a nemzet a világháborúban hozott. De ezek aiz áldozatok a világ gazdasági és pénz­ügyi krízise mellett sem váltak volna ennyire pusztítóvá, amilyenné váltak, ha a Bethlen-kor­mány az adóztatásban előrelátóbb és. az adók felhasználásában takarékosabb lett volna. A tárgyilagos bírálathoz tartozik annak, megállapítása, hogy a külföldi államok pénz­ügyi és gazdasági helyzetünk mélypontra süly­lyedésében egyformán részesek a Bethlen-kor­mánnyal. Elég, ha arra utalok, hogy a tisztán erőszak alapján létesült trianoni békeszerződés után állandóan külföldiek vizsgálták államház­tartásunkat főleg abból a szempontból, hogy életképes-e? A különfélénél különfélébb kül­földi vizsgálatok egyenesen megnyugtatni töre­kedtek a Bethlen-kormányon keresztül a nem­zetet, hogy megcsonkítottságában is képes nyugodt állami életet élni. Ily előzmények után formálódott ki a kül­földi államoknak az a tanácsa, hogy a költség­vetési hiányok fedezetére, de főleg valutánk megalapozása végett vegyünk fel nemzetközi kölcsönt. A magyar pénzügyi és gazdasági szakértők a tanácsolt kölcsön szükséges össze­gét 500 millió aranykoronában vélték megálla­pítani. A Nemzetek Szövetsége a kiküldött szakértők véleménye alapján a felveendő köl­csönt 250 millió aranykoronára szállította le. Ugyanakkor a kiadások költségvetési határát a közigazgatásra és az üzemekre nézve összesen 756 millió aranykoronában állapította meg, de e mellett helyeselte az 1922. évben hozott adó­törvényekben megszabott adóalapokat és az adókivetési kulcsok túlnagy^ mértéket. A költségvetésben a bevételi előirányzatnak a kiadásokéhoz kellett simulnia. Az előirányzott adókkal szemben omlott a nagyobb adóbevételi hozadék az állam kasszájába, mert tudvalevő, hogy az adó kivetése nem a költségvetési elő­irányzat, hanem az adótörvények alapján tör­ténik. Ezen, jórészt a költségvetésen kívül álló adóztatási rendszer folytán évről-évre nagy zárszámadási feleslegek jelentkeztek, amelyek­nek legnagyobb részét a kormány a Nemzetek Szövetségének asszisztenciája mellett a saját maga által választott célokra használta fel. 63*

Next

/
Oldalképek
Tartalom