Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

470 Az- országgyűlés képviselőházának 1 Az ellenzéki oldalról az alkotmányellenes adóztatási rendszerre hiába mutattunk rá! Követeltük ennek a rendszernek megváltoztatását éveken keresztül, azt is mondhatnám, hogy egyenesen rohamoztuk a kormányt, hogy szüntesse meg ezt a rendszert, mert az válságba fogja sodorni a magyar állam gazdasági életét. A kormány a szakavatottabb külföldi ellenőrzés takarója alatt folytatta veszedelmes gazdálkodási rendszerét addig, amíg a túlzott adóztatás terhe alatt a magángazdaságok annyira legyengültek, hogy nagyrészük a kivetett magas adók megfizetésére képtelenné vált. Megállapításaim megdönthetetlen bizonyítékai az állami zárszámadások. Utalok az 1928/29. évi zárszámadás adóbevételi feleslegére, amely 161 millió pengő volt. Voltak előzőleg olyan évek, amelyekben ez a bevételi felesleg majdnem megkétszereződött. Annyira hozzászoktatta a Bethlen-kormányt a külföldi ellenőrzést a feleslegekkel való gazdálkodáshoz és a feleslegeknek törvényes felhatalmazás nélküli felhasználásához, hogy az 1929/30. évi zárszámadást is mérlegkonstrukció útján 40*4 millió előírási felesleggel zárta le, noha valóságban ebben az éviben már 49*6 millió előírási hiány volt. Az évről-évre kimutatott feleslegek a külföldnek, különösen a trianoni békeszerződést diktáló államoknak, egyenesen igazolásul szolgáltak arra, hogy Magyarország rút megcsonkítottsága mellett nagyon is életképes. A Nemzetek Szövetségének egész elgondolásában csak egy vezérszempont volt: fizesse az ország pontosan a békebeli, a szanálási és az egyéb külföldi kölcsönök nagy kamatait és törlesztési részleteit. Jellemző, hogy a "külföldiektől felvett békebeli kölcsönöknek, az innsbrucki és prágai egyezményeken alapuló 28 és 32%-os kamatvalorizációját az 1931. évi hágai tárgyalásból kifolyólag Parisban felemelte annak dacára, hogy akkor már zárszámadásainkból a feleslegek eltűnése megállapítható volt. Sajnálatos, hogy az 1930/31. évi zárszámadásokat ma sem ismerjük. A pénzügyminiszter úr expozéjában nem is említi a zárszámadások bemutatásának késedelmességét, ami annál feltűnőbb és elítélendőbb, mert ezen zárszámadás adatainak kellett volna képeznie expozéja fundamentumát úgy a dolog természete, mint törvényeink rendelkezései szerint. A külföld sem forszirozza az állami zárszámiadás közzétételét, ami arra vezethető vissza, hogy ellenőrzése csalódott a zárszámadási feleslegek termelésének realitásában. Most azt is láthatja a Nemzetek Szövetsége, hogy Magyarország képtelen viselni az évi 213 millió pengő nyugdíjterhet, amelynek 70%-a jogilag a kisentente-államok terhe. Felelősség hárul a Nemzetek Szövetségére amiatt is, hogy a pénzügyi bizottság megnyugodott abban, hogy a magyar kormány a zárszámadási feleslegekből a magyar állampolgárok által nyújtott békebeli és hadikölcsönök kamatait nem valorizálta, legalább egy minimális mértékig. Most a gazdasági krízisben láthatja a külföld, t hogy ha ellenőrzéséből kifolyólag a kormányt ezen kölcsönök valorizálására szorította volna, ezzel a külföldi kölcsönök tőke- és kamatfizetésének lehetőségét mozdította volna elő, mert a valorizáció által a magángazdaságok adófizetőképességét szilárdította volna meg. A Nemzetek Szövetsége általam vallott felelősségéből azt a következtetést vonom le, hogy Magyarország egyenesen jogosult felfüggeszteni minden külföldre szóló tőke- és kamat. ülése 1932 június 10-én, pénteken. fizetését addig, míg a tőikének és kamatnak igazságos devalorizációjára nézve egyességre nem jutunk. Az egyesség iránti tárgyalásokat sürgősen fejezze be az igen t. kormány, mert a perfektuálásnak, amint azt több képviselőtársam szintén megállapította, függvényét képezi a belföldi kölcsönök tőkeértéke és a kamatláb megfelelő rendezése. (Rakovszky Tibor: Leszállítása.) Ebben még nem foglalhatunk állást. Nines időnk vesztegelni, mert az általálános pénzügyi és gazdasági helyzet a győző államok megértésének hiánya miatt immár elviselhetetlen a mi nemzetünk által és ezt hangosan mondom, hiszen a magam egyéni számlájára politizálok. Saját magán ismerje meg a külföld a magyar közmondásban leszűrt igazságot: aki másnak vermet ás, maga esik bele. A cselekedetek útjára kell lépni, amire példát ad Németország, amellyel mindig megértettük egymást és egyetértettünk abban is, hogy a háború után csak hős, vérbeli katonát lehet ültetni az államfői székbe. A cél is egyforma volt mind a két államnál. (Rakovszky Tibor: Nem jól sikerült.) Az most fog sikerülni, igen t. Képviselőház. Bölcsen cselekedtekA kölcsönök témájára visszatérve, úgy érzem, kötelességem rámutatni arra, hogy a Bethlen-kormány által hátrahagyott 395 millió pengő különféle rövidlejáratú kölcsön és tartozás törlesztési részleteit és kamatait költségvetésileg csak részben rendezte a kormány és ez a rendezés sem akceptálható egészen, mert a törlesztések és a kamatok úgy a közigazgatásnál, mint az üzemeknél az érdekelt ágazatoknak rendes kiadására előirányzott hiteleknél vétettek számba, ami meg nem engedhető, sőt megállapíthatom, hogy minden tekintetben törvényellenes. Különben ezzel a nehézménynyel végeztem, mert a törvényes felhatalmazás nélkül felvett kölcsönök elbírálása a zárszámadás tárgykörébe tartozik, tekintet nélkül arra, hogy beállították-e a t. miniszter urak a kölcsönök és tartozások törlesztését és kamatját ebbe a költségvetésbe. Mit tapasztalok az adók és egyéb bevételek előirányzásánál? A pénzügyminiszter úr mindennemű bevétel előirányzását az előző évi költségvetés vagy a Magyarország pénzügyi helyzetéről szóló havi közlemények számbeli adatain építette fel. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy gróf Bethlen István igen t. képviselŐtáirsiam, megfeledkezve t a zárszámadási adatokról, a pénzügyi bizottságban a jövőre az adóbevételek előirányzását statisztikai adatokkal kívánta igazoltatni. Nagy hézag az adók előirányzásában az, hogy a pénzügyminiszter úr sem a tárcájának költségvetésében, sem az expozéjában nem tájékoztatta a Képviselőházat arróL mennyit vett be a szükségadókból és a különféle adópótlékolásokból. Ezen adatok közlése elől azért sem lett volna szabad a pénzügyminiszter úrnak kitérnie, mert a kormány a 33-as bizottság hozzájárulásával kivetett szükségadók és adópótlékolások várható hozamáról előirányzatot nem mutatott be. Nem értek egyet a pénzügyminiszter úrnak azon megállapításával, hogy az adópótlékolásokat és a szükségadókat nem lehetett elejteni. Szerintem a vagyonadót kellett volna négy-ötszörösére felemelni már csak azért is, mert ez nem olyan merev, mint a hozadéki adók, amennyiben a kivetésénél a terhek is figyelembevétetnek. (Temesváry Imre előadó: