Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
468 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. társtulajdonosa, résztulajdonosa, ennek következtében tehát a belügyminiszter úrnak nem is volt joga elrendelni, hogy a saját házunkból, a saját pénzünkön vett és a saját pénzünkön fenntartott házunkból, bennünket kiutasítsanak. Azonban, sajnos, nem alkotmányosság van itt, hanem diktatúra, amelynek egyetlen jelszava, egyetlen ereje, uralkodásának egyetlen alapja az a jelszó, amelyet már ismételtem, amelyet azonban eléggé ismételni nem lehet, hogy: Macht geht vor Recht. (Büchler József: Ügy van!) De hamis az egész vád, amelyre felépítették a munkásotthon bezárását, hamis az az egész vád, amelyre felépítették azt az ürügyet, aminek alapján. azután a munkásotthont bezárták, de még akkor is, ha ez a szervezkedés, ez az állítólagos bolsevista szervezkedés valóban a munkásotthonban történt volna, akkor is a legelemibb óvatosság, a legelemibb kormányzati bölcseség azt követelné a kormányzattól, hogy ne kényszerítse ki a szociáldemokrata szervezkedést az otthonából, ne kényszerítse a föld alá, ahol nem tud és nem is akar az ultraradikális irányzatokkal versenyt futni és konkurrálni, ahol képtelen azt a munkát elvégezni, amelyet idefenn a föld felett akar végezni. A legelemibb kormányzati bölcseség követelné, hogy ennek a pártnak munkásságát ne akadályozzák meg, de úgy látszik, rendszer, amely pusztulásra van ítélve, saját maga termeli ki azokat a módozatokat, azokat az^ okokat és indokokat, amelyek ezt a pusztulást közelebb és hamarabb ide fogják hozni. A munkásotthonban állítólag bolsevista szervezkedés volt és ezért kell onnét a pártszervezetet kikényszeríteni. Kérdezem, hogy amikor az egyetemeken bolsevista röpiratszórás volt, jutott-e valakinek eszébe, hogy bezárják ezeket az egyetemeket! Vagy: a mai nap eseménye, hogy egyik gimnáziumban bolsevista szervezkedésnek és tanárok bolsevista agitációjának nyomára jöttek; jut-e eszébe valakinek, hogy azért azt a gimnáziumot bezárják? De a megítélésnek kétféle módja van. Másféle módszert vesznek igénybe, amikor a munkásság otthonáról, a munkásság szervezkedéséről van szó. Most azután ehhez a bolsevista szervezkedéshez utólag konstruálják a bizonyítékokat is, (Büchler József: Ügy van! Ügy szokták ezt csinálni! Alibi-igazolás.) még pedig ebben a kérdésben ez a vidéki város igen erősen követi a budapesti módszereket, követte a kitenyésztésnél is, a verésnél is. Néhány ifjú munkásnak jelentéséből vettük föl a jegyzőkönyvet, amelyben arról van szó, hogy milyen módszerekkel, milyen eszközökkel verték ki belőlük, vagy legalább is akarták belőlük kiverni, hogy ők valóban kommunista szervezkedésben vettek részt. Megtalpalták őket. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Sajnos, sokan nem tudják, hogy ez mit jelent. (Buchinger Manó: A kultuszminiszter úr borzasztó érdekes dolgokat hallana! Gyerekekről van szó, akiket megkötöznek és a talpukat ütik. — Kabók Lajos: Meztelen talpára vernek, az a talpalás! — Büchler József: A sport, a magasugrás! Az érdekli a kultuszminiszter urat!) Két kezét, két lábát összekötik, a gúzson keresztül kötnek egy cöveket és két szék közé akasztják úgy, hogy feje lelóg, a keze és meztelen talpa pedig felfelé van és ezt a meztelen talpat verik gummibottal. (Karaf iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hol?) Szegeden. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kicsoda, kérem? — Strausz István: Micsoda iskola?) A rendőrség. (Strausz István: Azt hittem, iskola! Ez nem érdekli. — Kabók Lajos: Azt sem hiszi a miniszter úr, hogy a rendőrségen csinálják? Elhiszi, de nem az ő reszortjához tartozik, nem oktatásügy!) A meztelen talpat gummibottal verik, aminek az a különös előnye van, hogy ennek a verésnek nincsenek látható nyomai. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Holnap a cseh lapokban benne lesz! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ügy kell, az egész világon el fogjuk terjeszteni! —Karafiáth Jenő vallás-és közoktatásügyi miniszter: Először szeretném tudni, hogy igaz-e? — Kabók Lajos: Hát az igaz, hogy ön miniszter? — Zaj. — Elnök csenget. — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mi igaz? — Kabók Lajos: Talán azt sem hiszi már el?) Sokkal egyszerűbb módja volna, hogy ne jusson nyilvánosságra. Kezdjék a gyilkos urak ezt abbahagyni, akkor nem lesz szükség arra, hogy ezekről a dolgokról beszéljünk . így megvertek egy Tóth Mihály nevű 18 éves fiatalembert, akit még azonkívül a hajánál fogva felemeltek, ököllel mellbevágtak egy Börcsök Ignác nevű 17 éves fiatalembert, ugyancsak ilyenmódon bántak el egy Masánszky József nevű 18 éves fogtechnikussal, egy Lieb Richárd nevű 17 éves műszerésszel, egy Geleta Pál nevű 17 éves kifutóval és mindehhez a nagyszerű mulatsághoz, amely ott a detektív szobán lejátszódott, a közönséges bűntettesek egyik speciálistáját, egy Gyolai nevű detektívet vittek át, aki ezekből a politikai vétséggel vádolt fiatalemberekből a bűntetteseknél tanult módszerekkel verte ki a vallomást. (Kabók Lajos: Kitalpalják a vallomást! — Buchinger Manó: Vigyázzon, mert a cseh lapok megírják! Milyen szemérmetlen hipokrizis!) Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat! (Kabók Lajos: Mindezt azzal takarják, hogy nem szabad beszélni, mert a külföld megtudja! — Buchinger Manó: Meddig fogjuk tűrni ezeket a gyalázatosságokat? — Kabók Lajos: Nem szajbad ilyeneket csinálni, akkor nem tudja meg a külföld!) Csendet kérek! (Buchinger Manó: De meg kell, hogy tudja az egész világ! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! (Buchinger Manó: Az ilyesmit szét fogjuk kiabálni állandóan! — Huszár Dezső: Eddig is tették! — Buchinger Manó: Tessék felhagyni az ilyen gyalázatosságokkal! — Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Csak az a kérdés, igaz-e, vagy nem? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz! Igaz! — Egy hang jobbfelől: Akkor miért nem szólnak a belügyminiszter úrnak? — Buchinger Manó: Szóltunk már ezerszer!) Kéthly Anna: Mái* az előbb megmondtam, miért nem szólunk a belügyminiszter úrnak. Azért, mert az ördögöt az öreganyjánál hiába pörli valaki. (Derültség.)[Ezek az imént felsorolt adatok bizonyítják, hogy a belügyminiszter úr minden kijelentése ellenére, minden szép szava ellenére odalenn a pártszervezetek munkája, működése elé a helyi hatóságok — azt kell hinnem és azt kell mondanom, hogy a belügyminiszter úr hallgatólagos jóváhagyásával egyenesen szembekerülve a nyilvánosság előtt mondott nyilatkozataival — mennyi akadályt gördítenek, mit visznek véghez. S mi a cél? Szétrobbantani, szétbontani a pártszervezeteket? Megmondhatom előre, hogy ez nem fog sikerülni még ilyen eszközökkel sem. Meg akarjuk azonban mutatni és meg akarjuk mondani, miért akarják szétbontani, szétrobbantani, megszüntetni, akadályozni a
