Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-95
Az országgyűlés képviselőházának 95. tam, bátorítottam* de feljebbvalóimtól a legerélyesebben követeltem, hogy sorsukon segítsenek. (Helyeslés.) Azt mondom tehát, ne igyekezzünk még elviselhetetlenebbé tenni annak a szerencsétlen, joggal elkeseredett gazdának, helyzetét, hanem pártkülönbség nélkül igyekezzünk őt megnyugtatni, türelemre inteni, (Ügy van! Ügy van!) de követeljük a kormánytól, hogy adja meg a lehetőséget, hogy ezek az emberek higyjenek nekünk és ne váljanak ellenségeinkké. (Ügy van! Úgy van! Taps a jobb- és a baloldalon.) Mivel a földmivelesügyi miniszter úr iránt bizalommal viseltetem és remélem, hogy kéréseinknek eleget tesz; a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Lázár Miklós! (Zaj.) Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. Lázár Miklós: T. Képviselőház! Nemcsak az idő rövidsége miatt, amely a vita során rendelkezésemre áll, nincs alkalmam és szerencsém arra, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam beszédével foglalkozzam, hanem azért sem, mert annak legnagyobb részével teljes mértékben ^ egyetértek. (Helyeslés.) De nemcsak a t. előttem szólott képviselőtársam beszédével, hanem éppen az imént felszólalt Igmándy Aladár t. képviselőtársam igazán tanulságos, gyakorlati, »kiváló beszédével is, azt hiszem, mindnyájan teljes mértékben egyetértünk. (Élénk helyeslés.) Ha a t. képviselőtársam a túloldalról azt a megjegyzést kockáztatta meg, hogy hála Istennek, ez az a tárca, ahol létrejöhet a koncentráció és ezek azok a beszédek, amelyek az egész Házban teljes konszenzust eredményezhetnek, ehhez röviden annyit fűzök hozzá, hogy én 3—4 év óta, amióta szerencsém van a Ház tagjának lenni, de akik 7—8 éve itt ülnek mint törvényhozók, több, mint fél évtizede hangoztatják erről az oldalról ugyanezeket és mindig süket fülekre találtunk, (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) úgyhogy végül is egész parlamenti működésünk falrahányt borsóhoz hasonló, mert mindezek az igen életrevaló, igen tanulságos, az egész mezőgazdasági termelésünket érintő fontos problémák megoldása tekintetében nemcsak beszedek hangzottak el, de ismételten határozati javaslatok is nyújtattak be erről az oldalról, amelyeknek 99%-át ugyanazok a képviselőtársaim, akik kitűnő elokvenciával és nagy felkészültséggel, kitűnő gyakorlati ismeretekkel most ugyanezekben a témákban velünk egy véleményen vannak, utasították vissza. Én tehát Berki Gyula igen t. képviselőtársammal egyetértőleg (Jánossy Gábor: Akkor igazán megvan a koncentráció!) azt mondom, hogy ezekben a kérdésekben teljes a konszenzus, a koncentrációnak nincs semmi akadálya, (Berki Gyula: így van!) de ennek van egy gyakorlati módja: ha az igen t. képviselőtársaim ezen az oldalon foglalnak helyet s akkor közös erővel több gyakorlati eredményt fogunk elérni, (Zaj a jobboldalon.) mint amennyi gyakorlati eredményre a i túloldal hivatkozhat. (Berki Gyula: Itt több a hely. Szívesen látjuk!) Nagy alapossággal és lelkiismeretességgel tanulmányoztam át a földmivelesügyi költségvetést, hiszen az utolsó másfél esztendőben ismételten hallottam minden oldalról azt a már frázissá fonnyadt közhelyet, azt az igazságot, hogy a mezőgazdasággal áll vagy bukik az ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, 39 ország. De mást is hallottam. A t. kisgazdapárt részéről éppen Berki t. képviselőtársam (Hegymegi Kiss Pál: Rájár a rúd!) és legutóbb Kállay Miklós t. képviselőtársam (Dinien Ödön: Szintén kisgazda!), de innen is Hunyady Ferenc gróftól Lang Lénárdig mindnyájan új birtokpolitikát követeltek. (Ügy van! Ügy van!) Átnéztem a költségvetést, hogy legalább a körvonalait fedezzem fel ennek az új nemzetmentő birtokpolitikának. (Berki Gyula: Megcsinálja az élet! — Hegymegi Kiss Pál: Es a kormányi) Az élet lehet, hogy megcsinálja, de a kormányt eddig nem kényszeritette a t. képviselőtársam arra, hogy egy lépéssel közelebb menjen azokhoz az eszményekhez, amelyeket hirdetnek- (Sauerborn Károly: Jön az új kisgazda, Szterényi József báró! — Gr. Hunyady Ferenc: Szterényi már megcsinálta a földbirtokreformot: vett magának egy kis földet! — Berki Gyula: Majd hozunk egy törvényt, hogy először a tíz év óta szerzett birtokokat sajátítjuk ki! Legalább megijesztjük őket! — Hegymegi Kiss Pál: Helyes, ezt kérjük a jegyzőkönyvbe belevenni! — Jánossy Gábor: Bent van a párt programjában!) Nem mondom, hogy ezt az új birtokpolitikát most ezek között a viszonyok között kell nyomban megvalósítania a t. földmivelesügyi miniszter úrnak, (Berki Gyula: De el kell kezdeni!) de azt tanulmányoztatni, kidolgozni és kellő időre előkészíteni nemcsak, mint miniszternek, hanem mint magyar embernek is bs; csületbeli kötelessége. Mi van meg ebből az új birtokpolitikából, amelyet — mondom — az unalomig hangoztattunk ezen az oldalon miny den egyes vitábanT Hiszen a felhatalmazási javaslat közel két hétig tartó vitája, a költségvetés általános vitája voltaképen mezőgazdasági vita volt és alig volt felszólaló, aki majdnem kizárólag ne a mezőgazdasági problémákkal és főleg az új birtokpolitikával foglalkozott volna. Azt mondja a költségvetés 49. oldalán (olvassa,): «E költségvetési évben különös súlyt kívánok helyezni az egyes mezőgazdasági termelési ágaknak a megváltozott viszonyok szerint leendő átalakítására ...» majd pár sorral lej ebb (tovább olvassa): «A termelés átszervezésével egyidejűleg szükségesnek tartom...» stb. De hogy a termelés átszervezése alatt mit ért a t. földmivelesügyi kormány, hogy hogyan óhajtja az egyes mezőgazdasági termelési ágakat a megváltozott viszonyokhoz képest átalakítani, ennek sem a költségvetés számsoraiban, sem a költségvetés bevezetésében nyomára sem lelhetünk. Egyet látunk, t. Képviselőház! Az igen t. volt földmivelesügyi miniszter úrnak, — akinek derekasságát, jóhiszeműségét, a magyar nép széles rétegeivel, szóval a földmívestársadalommal való együttérzését egészen természetesnek tartom, — azt tehát érinteni sem kívánom, — egész miniszteri működése alatt a földmivelesügyi minisztériumnak egyirányú tendenciája volt és pedig a magtermelési területek mind szélesebb, mind nagyobb kiterjesztése. (Berki Gyula: Az állattenyésztés fejlesztése is programmjában volt!) Ezt az igen t. földmivelesügyi miniszter úr egy országos közhangulat nyomása alatt csinálta, mert tényleg az elmúlt évtized első öt évében országos közhangulattá lett az a frázis, hogy Magyarországot klimatikus viszonyai kizárólag magtermelésre (utalják. (Mayer János: Még 1928-ban 30 pengő volt a búza!) Ez a frázis az utolsó két évben olyan visszhahgtalanná lett, úgy elfonnyadt, mint például a másik, hogy a magyar ember természetével
