Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. 449 az lesz, hogy nagyon fognak csökkenni az Anschluss hívei, mert az osztrák nép, sem az osztrák szociáldemokrácia, sem az osztrák nagyipar, amely amúgy sem volt soha igazi Anschluss-hívő, nem fogja magát alávetni engedni a porosz imperializmusnak, mert ezt jelenti a jobboldal uralomrajutása. Mindezeket összevetve, ha ez a kép, amelyet festettem, helyes, — és azt hiszem, hogy helyes — rátértek most már arra, hogy a magyar külpolitikának hol kell bekapcsolódnia. Ügy látom, hogy olyan kedvező alkalom arra, hogy a magyar nemzet aktívan kapcsolódjék be ezekbe a kérdésekbe, már régen nem állott fenn, mint most. Tavaly a Zollverein, illetőleg a/ Ansehluss-mozgalom elején már mutatkozott egy ilyen alkalom. Az akkori kormány annyiban nem követett el hibát, «hogy passzivitással nézte ezt a kérdést, ellenben elmulasztotta azt, hogy már akkor aktíve kapcsolódjék bele ebbe a mozgalomba, magyar nemzeti célkitűzéseink érdekében. Mi nem folytathatunk teljesen paszszív külpolitikát, mert akkor bennmaradunk ebben a kaotikus állapotban, amelyben most vagyunk, vagy pedig automatikusan a Nirvana felé visszük a magyar nemzetet. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ismét belekapcsolódjunk abba a történelmi evolúcióba, amely Magyarország történetét nézve, megszakadt a háború és a forradalom által. De hiszen mi átmentünk a tatárjáráson, török hódoltságon, abszolutizmuson, forradalmon, bolsevizmuson és megúsztuk ezt a tízéves kormányzati rendszert is. Ma, úgy látom, a magyar külpolitikának egy új etappe-jában vagyunk, (Buchinger Manó: Modern tatárjárás!) és a Károlyi-kormányt úgy tekintem, mint egy olyan kormányt, amely igenis hivatott arra, hogy az evolúciós időkbe, amelveket ez a 13 év kiszakított, belekapcsolódjék. Hiszen, ha visszanézünk az 1914-es esztendőre, akkor, most már történelmi szemléletből, megállapíthatjuk azt, hogy az osztrák-magyaT monarchiában mindinkább a magyar hegemónia kezdett előtérbe jutni és a túlsúly lassanként kezdett Bécsből Budapestre átterelődni. Ha a háború nem következett volna be, akkor azt hiszem, hogy ez a túlsúly ma már r itt volna. Ennek az evolúciónak a fonalát ismét fel kell vennünk. Magyarország a múltban akkor haladt, akkor volt erős, amikor az alkotmányos feilődés Szent István koronája közjogi alapián állott, és minden időben, amikor arról letért, nagy visszaesések voltak ennek következményei. (Gr. Apponyi György: TTgy van!) Nekünk erre az alkotmányos, erre a törvényes alapra vissza kell térnünk. Rothermere cikkének igen sok kitételét vonatkoztathatjuk Magyarországra is. A magyar nép is kívánja azt, ami régen volt. kívánja azt az időt, amikor a közszabadságok teljes egészükben virágoztak, (Ulain Ferenc: Ezt kívánja!) amikor nem volt panama, de volt munka és kenyér, amikor a mezőgazda el tudta adni terményeit és nem volt gondja arra. hogy hol talál piacot, amikor a sok árnyoldal melietti mégis minden ember szabad polgára volt ennek a hazának, s amikor sem a politikai bosszúállás, sem pedig a klikkrendszer ebben az országban nem uralkodott. Talán egyike a legfőbb szempontoknak az, hogy én meg vagyok győződve arról, hogy ha a mai kedvező auspiciumok mellett a magyar restaurációt meg tudjuk csinálni, akkor ez az első út lesz abban az irányban, hogy ismét kezet tudjunk szorítani elszakadt testvéreinkkel Másképpen a magyar integritás visszaszerzését el sem tudom képzelni, mint úgy, ha itt olyan belállapotok lesznek, amelyek a vágyat még jobban felkeltik elszakadt országrészeinkben az egyesüléshez. Ezt a helyzetet én egy evolúciós királyságban gondolom elérhetni, amely szintén egy további etappe-ja volna a magyar történelemnek és Szent István koronája gondolatának, mert hiszen azt, hogy mindén úgy legyen, amint régen volt, józan embernek nem lehet elképzelnie. De igenis, el tudok képzelni itt a Duna-medencében széles autonómiákkal és demokratikus alkotmányokkal bíró testvérnépeket, amelyek Szent István koronája alatt egyesülnek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A sok ellenvetés között, amelyet a magyar restauráció ellen felhoznak, szokott lenni az, hogy a történelem bebizonyította, hogy a restaurációk nem szoktak sikerülni. Ez nem is áll egészen, de ha áll, akkor ne tartsuk fenn a királyság fikcióját. Ma már legfeljebb egy futóbolond vagy kalandor tudja elképzelni azt, hogy Magyarországon szabadkirályválasztás alapján lehessen királyokat választani. Hiszen a mai ideiglenes alkotmánynak is egyik legaggályosabb pontja az az elgondolás, hogy kormányzót kellene választani. Képzeljük el, hogy ma mi történnék, ha egy ilyen eset elé lennénk állítva. De eltekintve azoktól, amiket most elmondottam, még egy előfelétele van annak, hogy jó külpolitikát csináljunk, — pedig merem állítani,^ hogy egy jó és aktív külpolitika Magyarország megmentésének — úgy gazdasági, mint más téren — az axisa, a tengelye. Ehhez szükséges az, hogy végre egységes magyar közvélemény álljon erős kormány mögött, Bouisson, a francia kamara elnöke, amikor most az új kamarát megnyitotta, a következőket mondotta: «Legsúlyosabb időkben van a legnagyobb szükség parlamentáris rendszerre. A parlamentarizmus előfeltétele az, hogy a népakarat végrehajtója legyen.» Azt hiszem, mindenkinek, aki parlamentárisán gondolkozik, alá kell írnia a francia kamara elnökének ezt a kijelentését, de teljes objektivitással konstatálhatom, hogy ez az előfeltétel Magyarországon, sajnos, nincs meg. Nem akarok rekriminálni, nem akarok annál a sokat hangoztatott és szerintem helyes megállapításnál immorálni, hogy a legutóbbi választások nem felelnek meg a népakaratnak egyrészt azért, mert a mi választási rendszerünk tökéletlen és rossz, de másrészt azért sem kifejezői a népakaratnak, mert a tavalyi választásoknál a kormány olyan programmal lépett a választók elé, amelyet nem tarthatott és nem tartott be és olyan ígéretekkel jött. amelyeket betartani nem tudott. De ha ezektől eltekintünk is, csak meg kell nézni a mai Ház összeállítását és konstatálhatjuk, hogy igenis, nincs meg a nemzeti egység a változott viszonyok következtében. Ez egészen természetes, ezt nem kritikakép mondom, ez így van % Mi sem természetesebb tehát, ha a helyzet így van, minthogy az egyedüli megoldás mielőbb a nemzet elé menni, mert csak így juthatunk ki abból a parlamentáris kátyúból, amelyben feltétlenül benne vagyunk. A javaslatnak, amely előttünk fekszik, elfogadása bizalmi kérdésnek tekintendő. Nem értek teljesen egyet Gaal Gaston igen t. kértviselőtársammal, aki tegnap kivételképpen nem szavazta meg a felhatalmazást, (Ulain Ferenc: Az idén nem szavazta meg! Pártunkkal együtt
