Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

450 Az országgyűlés képviselőházának 102. ülése 1932 június 10-én, pénteken. nem!) eddig mindig megszavazta. Azt tartom, hogy a költségvetés, az appropriáció megszavazása tulajdonképpen formai kérdés és ezért formailag nem szavazom meg. Ha azonban tudnám» hogy a mostani kormány ki lehetne téve annak, hogy de facto nem szavaztatnék meg neki az appropriáció, ezt, őszintén szólva, mélységesen sajnálnám, mert éppen az általain elmondott külpolitikai okoknál fogva nagy hibának tartanám, ha a mostani miniszterelnök úr kénytelen volna helyét elhagyni. (Ügy van! balfelől.) A miniszterelnök úr külpolitikai vonatkozásban igen nagy sikereket ért el, igen nagy bizalommal vannak iránta (Ulain Ferenc: Az országban is!) és igen nagy bizalommal vannak a pénzügyminiszter, Korányi báró iránt is. Mind a pénzügyi kormánynak, mind a kormánynak általában nagyon sok intézkedését nem helyeslem és nem tudok velük egyetérteni, mindazonáltal, mint ellenzéki embernek is meg kell állapitanom, hogy külpolitikai szempontból és az ország szempontjából igen sajnálatosnak tartanám, ha a kormány most hagyná el a helyét. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy arra a politikai belátásra fog jutni, hogy igenis a nemzetre való appellálás az egyetlen út, amely tiszta politikai képet fog Magyarországnak biztosítani. E reményem ellenére az appropriációt nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Szilágyi Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Jelentkezése töröltetik. Utána következik? Takách Géza jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Utána következik? Takács Géza jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! A független kisgazdapárt, mondjuk, hivatalos álláspontját a tegnapi nap folyamán Gaal Gaston képviselő úr, a párt vezére már kifejtette. Nagy általánosságban szóvátette itt azokat az elgondolásokat, amelyek minket, a párt tagjait is vezetnek. Egységesek vagyunk azokban a kérdésekben, amelyeket előterjesztett és ennek következtében abban a tekintetben, amit ő már előterjesztett, semmi hozzáadnivalóm nincs. Detail munkát pedig a tegnapi nap folyamán pártunk részéről Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam végzett. Nekem ma az volna a feladatom, hogy pártunk elgondolását ebben a detail munkában tovább fejtegessem és az igen t. Képviselőház előtt néhány olyan körülményre hívjam fel a figyelmet, amelyekre Eckhardt Tibor igen t. barátom az idő rövidsége folytán a tegnapi nap folyamán már nem térhetett ki. Az appropriáció azt jelentené, hogy mi a jelenlegi kormánynak felhatalmazást adunk arra, hogy hajtsa végre azt a költségvetést, amely itt megszavaztatott. Egészen őszintén szólva, az az érzésem, hogy gyerekes játékot űzünk, amikor ezt a felhatalmazási javaslatot itt megtárgyaljuk, annál az egyszerű oknál fogva, mert hiszen már két hónappal ezelőtt olyan felhatalmazást adtunk a kormánynak, amely mellett maga a költségvetés is már teljesen irreális, majdnem —• bocsánatot kérek ezért a szóért — illuzórikus játék volt és legfeljebb arra volt alkalom, hogy az ország színe előtt a költségvetés kérdésével kapcsolatban jobb, vagy kevésbbé jó gondolatokat a nyilvánosság előtt megtárgyaljunk. Miért adjunk tehát a kormánynak felhatalmazást arra, hogy a költségvetést végrehajtsa? Nincs mire adni, hiszen már megvan, de nincs mire adni azért sem, mert a költségvetés maga sem realitás, minthogy ezzel a költségvetéssel a kormány bármely pillanatban azt csinálhat, amit akar, adókat emelhet, vagy leszállíthat, fizetéseket leszállíthat vagy emelhet, e költségvetés bármely tételét egy. tollvonással áthúzhatja és annak helyébe új tételt állíthat be. Szomorú, hogy idáig jutottunk és méltóztassék elhinni, hogy azoknak a fájdalmas nagy szomorúságoknak leltárában, amelyet a mai napokban összeállítani lehetne, nem a legkisebbek közül való, hogy ennek a nemzetnek odáier kellett eljutnia, hogy az ő felhatalmazási és költségvetési vitájában gyermekes munkát végezzen, illetve gyermekes képviselőházi, vagy országgyűlési munka mellett asszisztáljon. Hogy idáig eljutottunk, az önmagában véve szomorú tény és mondom, abban a halálos leltárban, amelyet össze kell állítani v a jelenről, nem utolsó helyen áll a leltárnak éppen ez a része. Mélyen t. Képviselőház! Annak ellenére azonban, hogy a praktikus politikai élet szempontjából semmi értéket nem tulajdonítok annak a munkának, amelyet itt hetek óta végzünk, részt veszek a vitában azért, hogy itt az ország színe előtt a kormánynak és a t. túloldalnak, de egyúttal az egész magyar közönségnek, a magyar társadalomnak, elmondjam azokat a gondolatokat, amelyek nem egyénektől, hanem széles néptömegektől származnak, amelyek széles néptömegeknek óhaját, vágyakozását fejezik ki. Az igen t. kormány tizedik hónapja végzi a kormányzás munkáját. Le kell szögeznem, hogy a becsületesség és tisztesség szempontjain kívül, amelyeket főként éppen ellenzéki padsorokból naponként szoktak a kormánnyal kapcsolatosan hangoztatni, van még egy szempont, amelyet nagyon szívesen írok az igen t. kormány javára és ez az, hogy ezekben a kétségbeejtően súlyos időkben vállalta azt a munkát, amelyet vállalt és amelyet kellően nem jellemezhető türelemmel, nyugalommal, önmegtagadással, önmegadással végez naprólnapra, pedig ez a munka naponként súlyosabb lesz és naponként nehezebb kérdések válnak megoldandókká. Végzi ezt a munkát, pedig egészen bizonyos, hogy dicséretet és elismerést ezért a munkáért sohasem fog a társadalomtól és a nemzettől kapni. (Szakács Andor közbeszól.) Szakács Andor t. barátom azt mondta, hogy maga a kormány elnök úr ezt a rettenetes munkát sintérmunkának nevezte egy alkalommal, amivel kellően ki van fejezve, hogy mily háládatlan és elismerésnélküli munkára vállalkozott. Én magam is csatlakozom ahhoz a személyes elismeréshez, amelynek Gaal Gaston t. képviselőtársam a kormány tagjai iránt kifejezést adott és amelyről az imént Pallavicini György őrgróf t. képviselőtársam is szólott, csatlakozom) ehhez a személyek szempontjából, azonban — sajnos — a gestio^ szempontjából nem, mint ahogy ezt rjártom vezére és a tegnap felszólalt Eckhardt Tibor t. barátom sem tette. Miért? Mert ha végigtekintek azon a tíz hónapon, amely alatt a kormánynak cselekednie kellett volna, azt kell látnom, hogy az elmulasztott alkalmaknak egész láncolatával állunk szemben. Igaz, hogy a kormány leszállította a tisztviselői fizetéseket, igaz, hogy felemelte az adókat, igaz, hogy ezzel a két tevékenységével elért egy 150 millió pengő körüli megtakarítást, ez azonban egészen jelentéktelen, különös kor-