Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

38 Az országgyűlés képviselőházának 9 Nem akarok részletesen kiterjeszkedni az egyes államokkal való kapcsolatainkra is, hiszen ezt az előttem szólott t. képviselőtársaim elég bőven ismertették. Meg kell azonban említenem egy olyan körülményt, amely az állatexport lehetőségének bizonyos fokig útjában áll. Ez pedig olyan dolog, amin magunk is segíthetünk. Ezek: az állategészségügyi intézkedések. Nagyon jól tudja a t. Ház, hogy ha külföldre állatot akarunk szállítani, akkor a szomszédos községek és természetesen az illető község 40 napos vészmentességének igazolása szükséges. Dunántúli t. képviselőtársaim nem tudják, hogy tulajdonképpen mit jelenthet ez a kérdés a Nagy-Alföld vidékén. Röviden felolvasom, hogy melyek azok a községek és városok az én vidékemen, amelyeknek 40 napos vészmentességét kell igazolni, ha külföldre állatot akarunk szállítani: Kisújszállás 35.628 hold, Dévaványa 54.546, Gyoma 39.000, Körösladány 23.000, Szeghalom 39.000. Füzesgyarmat 36.000, Turkeve 31.000, összesen 260.635 hold. Minden három évben egyszer van alkalom állatot külföldre szállítani. Lehetetlenség, hogy ilyen távolságra vészmentességet tudjunk igazolni. Örökös zár alatt vagyunk. Van azután az exportnak még egy ennél sokkal nagyobb akadálya, amelyről megint nem akarok hosszabban beszélni, mert ez a tárgy is ki van merítve s ez; a devizakorlátozás. Ha az exportőrt 30%-kai büntetik azért, mert kiviszi a terményt, akkor magától értetődik, hogy miután úgyis nagy konkurrencia nyilvánul meg a balkáni államok részéről, ezt a nagy konkurrenciát leküzdeni nem tudjuk. Míg itt ebben a tekintetben megnyugtató intézkedés nem történik, addig hiába minden kereskedelmi szerződés, lehetetlen az exportálás. A kivitel kérdésénél egészen röviden rátérek a márkázásra is. Tudjuk, hogy a márkázás eddig milyen eredménnyel járt. Bevált a vajnál, egészen elsőrendű a zsírnál és a többi termékekre is ki kellene terjeszteni. Azt minden gazda tudja, hogy mit jelent az, ha egy vevőnek csak egyszer is rossz minőségű árút küld, akkor azt átvevőt egészen biztosan elveszti. Ha valaki például tenyészkanokat szállít, úgyhogy az illető vevő nem nézi meg a kant, csak kéri, hogy küldjön egyet, akkor, ha a gazda okos, mindig a legkiválóbbat és a legjobbat küldi, mert ha egyszer rosszat küld, elveszti a renoméját, így van ez külföldi viszonylatban is. Arra kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy necsak a kivitelre kerülő árút, hanem az exportőröket is márkázza, mert ezek visszaéléseikkel mérhetetlen károkat tudnak okozni a magyar államnak. Most áttérek a földmívelésügyi miniszter úr másik feladatára, ez pedig a termelés irányítása. Avval számolni kell, hogy akármiképpen oldódjanak meg ezek a mostani nehéz pénzügyi kérdések, a hitelforrások egyidőre bedugultak, a forgótőke hiányozni fog, ennélfogva az a veszély áll fenn, hogy a mezőgazdaság kénytelen lesz áttérni a legszélsőbb extenzivitásra. Ez pedig nagy veszélyt jelent, úgy a termelés, a külkereskedelmi mérleg szempontjából, mint, ami szintén fontos, szociális szempontból is. Nézzük most azt, hogy azok a birtokok, amelyek azelőtt rengeteg munkásnak tudtak kenyeret adni, most kénytelenek a rezsi leszorítása szempontjából mind kevesebb és kevesebb munkást foglalkoztatni. Ha ez így megy tovább, akkor óriási munkanélküliség fog előállni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ma reggel Esztergályos János 5. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában azt mondta, hogy a magyar gazda nem törődik a magyar munkással, nem érdeklődik a munkás sorsa iránt. Ezt kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Zaj.) Tehát nem a jóakarat, hanem a pénz, a lehetőség hiányzik. (Br. Biedermann Imre: A szocialistáknak nincs ott keresnivalójuk!) Határozottan állítom, hogy ma az a szegény mezőgazdasági munkás nem kárörömmel, hanem aggódó figyelemmel kíséri a nagy- és középbirtok sorsát, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert tudja, hogy ha az megbukik, kenyértelen lesz ő is, tehát létérdeke a birtok fennmaradása. (Br. Biedermann Imre: Nem is fog rajta az izgatás, sokkal okosabb!) Ami a termelés irányítását illeti, nagyon helyes, hogy bizonyos fokig egységes, a külföldi keresletnek megfelelő búzatípusaink legyenek. Természetesen ezt csak úgy lehet elérni, ha nagykiterjedésű vidékeken ugyanazt a búzamagot vetik. így tehát nagy tételekben jelenhetünk meg a külföldi piacokon egységes búzával. Még azt is megemlítem itt, hogy amint az előbb mondottam, a búzaterületet ugyan lényegesen redukálni nem lehet, de mégis vannak olyan termények, amelyekkel sok helyen a búzát pótolhatjuk és ugyanolyan talaj- vagy klimatikus Viszonyok mellett azok megteremnek. Ezek a szálastakarmányok, közöttük pedig a lucerna. Kanadában kiadták azt a jelszót, hogy minden talpalatnyi földet lucernával kell bevetni. Tudjuk, mit jelent ez az Alföldön, milyen lehetőségek vannak és számítsa ki minden gazdatársam, mennyivel jövedelmezőbb egy jól beállított lucerna akár a legprímább búzánál is. Ennek is előfeltétele az, hogy gondoskodjunk az állatoknak és az állati termékeknek — ami által a lucernát, vagy más takarmányt értékesíteni tudjuk — megfelelő elhelyezéséről. Röviden megemlítem még, hogy tekintettel arra, hogy a gépüzem, a traktorüzem egész bizonyosan redukáltatik, (Gr. Somssich Antal: De még mennyire!) most a figyelem reáfordul megint a magyar marhára, a magyar tinóra, ökörre, amelyet nagyon kár volt annakidején a magyar gazdának kifogni az eke elől. Szükséges tehát, hogy a magyar marhatenyésztést, amely a minimumra zsugorodott, továbbfejlesszük. Ezt a kérdést is vagyok bátor a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Jánossy Gábor: A legszívósabb állat a magyar ökör!) Most még a baromfikérdésről szólok egy-két szót. Marschall t. képviselőtársam mondotta, hogy itt van az igénytelen, kevésből megélő magyar parlagi tyúk, amely iránt külföldön sokkal nagyobb a kereslet, hiszen egy német egyszer azt mondotta: kérem, miért tenyésztenek önök Leghornt és Rhode-Island-ot, hiszen ilyet mi is tudunk tenyészteni, inkább tenyésszenek magyar csirkét, amely finom húsú, amely a legkorábban jelenik meg a piacon és amely a legkeresettebb cikk. Mivel beszédidőm lejárt, még csak egy kér clést akarok felhozni. Azt hiszem, a túloldal is elismerheti, hogy eaész beszédem alatt tárgyilagos voltam és politikát nem kevertem beszédembe. (Ügy van! balfelől.) Most azonban egy kéréssel fordulok a t túloldalhoz, de előbb még a kormányhoz. En katona voltam (Fráter Jenő: Huszár volt!) és az volt az elvem, hogy ha nehéz volt a helyzetünk, ha lyukas volt a katona csizmája, ha nem volt élelme, ha rosszak voltak az állások, akkor a katonát mindig megnyugtat-