Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
Az országgyűlés képviselőházának 102. 460 millió az a maximum, ameddig Magyar- * ország budgetje terjedhet. Mondotta ezt olyan időiben, amikor itt bizonyos álkonjunktúra jelentkezett. Ma ebből a lerongyolódott, teljesen elesett Magyarországból akarjuk kicsiholni ezt a 800 milliót?- Ez képtelenség. Ha itt kegyetlen kézzel kell a kérdéshez nyúlni, ám tessék kegyetlenül eljárni, de az országot valahogyan meg kell menteni. (Helyeslés.) A mi budgetünket, amint Eber képviselő úr nagyon jól mondotta tegnapi beszédében, igenis lehetséges 600 millióra lefaragni. Igaz, hogy bizonyos kegyetlenséget kell elkövetni, de inkább szenvedjen ezer és ezer ember, minthogy szenvedjen és elpusztuljon egy nyolc milliós állam. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nem lehet különbség itt pártok és pártok között, (pgy van! Ügy van!) Miután időm meg van szabva, legyen szabad röviden visszatérnem az előttem szólott t. képviselőtársam beszédére, aki a kapitalizmusról beszélt. Én egyet kérek a t. Háztól. Azt hiszem, én voltam az a kapitalista társaság tagjai között, aki az egész Házban mindig a legmerészebb és a legenergikusabb hangon beszéltem a kapitalista túltengésekről. (Ügy v\an! Ügy van!) Azt hiszem, nincs ebben a Házban senki, aki erélyesebben emelt volna szót a kapitalista túlzások ellen, mint én. Ha akkor hittek nekem, akkor kérem önöket az ország érdekében, hogy higyjenek ma is. Én abszolúte független ember vagyok, sem a tőkétől, sem senkitől nem függök, ennélfogva véleményemet szabadon nyilváníthatom. Tévedhetek a véleménynyilvánításnál, de higyjék el, hogy legjobb meggyőződésem szerint fogok erről a tárgyról beszélni, amint azt látni fogják. (Halljuk! Halljuk!) Ahogyan tiltakoztam a tőke túlzásai ellen, úgy akarom jelenlegi beszédemben figyelmeztetni a t. Házat, hogy ne menjen túlzásokba a kapitalizmus elleni harcban. Pintér t. képviselőtársam is azt mondotta, hogy ő igenis, kapitalista állásponton áll, a becsületes kapitalizmust tiszteli és szükségesnek tartja, sőt azt mondotta, hogy a munka és a (kapitalizmus haladjanak együtt, mert ma távol vannak egymástól. Én csak bátor vagyok figyelmeztetni a t. Házat, hogy Magyarország a kapitalizmusnak rendkívül sokat, majdnem mindent köszönhet. Mert amit a kapitalizmus 1867 óta Magyarországnak nyújtott^ abban nem volt sem uzsora, sem kihasználás, hanem az a szó szoros értelmében segítség volt. Mi ötmilliárddal tartozunk külföldnek, ennyi pénzt adott a külföld nekünk kölcsön. Ezt az öt milliárdot idősebb Wekerle Sándor 4%-ra konvertálta, a Vaskapu-kiölcsönt pedig három és fél százalékra kaptuk. A tőke tehát Magyarország irányában minden tekintetben nagyon kuláns volt Az előbbi 5%-ot 4%-ra mérsékelték. Jelzáloghitelre annyi pénzt kaptunk a külföldi tőkétől olcsó kamat mellett, amennyit csak akartunk. Nekünk tehát semmi okunk sincs arra, hogy a tőkére a multat illetően haragudjunk. És mi volt ennek az eredménye? Az, hogy ez a tőke, amelyet olyan kulánsan adtak nekünk kölcsön, — igaz, hogy nemzeti szerencsétlenségünk révén — elveszett. A tőke nem kapta többé vissza azt a kapitálist, amelyet Magyarországnak rendelkezésére bocsátott. Mi történt azután? A tőke látva azt a szerencsétlenséget, hogy elértéktelenedett az a pénz, amelyet ő jóhiszeműleg és a biztonságra való tekintettel adott, látva azt, hogy a háború révén tönkreülése 1932 június 10-én, pénteken. 437 mentünk, újabban mégis igen nagy összegekkel sietett segítségünkre. A tőkét nem lehet azért vádolni, mert az akkori viszonyok között magasabb kamatláb mellett adta a kölcsönt, — ami ellen én tiltakoztam és kértem, hogy ne vegyük igénybe, — a tőke a napi ár mellett adta nekünk azokat az. összegeket kölcsön. Lehet-e a tőkére haragudnuuk azért, mert nekünk magasabb kamatra 10—12%-os kamat mellett — de volt 7-5 és 9%-os kamatozású kölcsön is — rendelkezésünkre bocsátott kölcsönt, amely újra nagy részben elveszett az ő részére? (Pintér Lászlói: A képviselő úr is haragudott rájuk a magas kamat miatt!) Én intettem a kormányt, hogy ne vegryük igénybe (Pintér László: Ma nem is vennők igénybe!) T. Ház! Már beszéltem itt a Házban arról, hogy abban az időben, amikor a korona elértéktelenedett, a mezőgazdaság teljesen adósságmentesen állt itt. Azóta, amennyire tudom, — Éber t. képviselőtársam is felemlítette ezt tegnapi beszédében — 1600 millió az a statisztikailag kimutatott összeg, amelyet a mezőgazdaság a tőkétől kölcsönkép kapott. Êz a tőketői csak nemes cselekedet volt. Általában a kölcsönpénzt ne tessék úgy tekinteni, mintha a hitelező azt azért adná oda, mert szívességet akar tenni. A pénz éppen olyan áru, mint más áru, nincs köztük semmi különbség. A pénz egyszer olcsó, másszor drága. Megtörtént New-Yorkban, hogy a kamat már 100% volt napi pénzért és ha nem tévedek, 1929 elején 120% volt a tőzsdén a kamatláb. Ha valaki ma Svájcban pénzt akar elhelyezni, akkor vagy 1%-ot kap érte, vagy pedig fizet V2%-ot azért, hogy megőrzik azt a pénzt. A pénz áru; a pénz internacionális. Gyűlölöm a pénzt, gyűlöli rendesen mindenki, akinek nincs, de a pénz olyan szükséges valami, aminek hatalma ellen senkisem tud védekezni. (Pintér László: Szükséges rossz!) T. Ház! Hallottam itt más beszédeket is, például — sajnos, ^hogy nincs itt — gróf Hunyady t. képviselőtársam beszédét. En véghetetlenül csodálkoztam az ő beszédén, amely — megjegyzem — háromnegyedrészben körülbelül közeledik a bolsevizmushoz. Ö az etatizmus kiterjesztését akarja, (Gáspárdy Elemér: Isten mentsen meg tőle!) ő az egész iparnak és kereskedelemnek kontrollját akarja, ő kényszeríteni akarja az iparvállalatokat és^ a bankokat, hogy fuzionáljanak, — én is szívesen ^látnám, ha szelid nyomást alkalmaznának rájuk e tekintetben — ő állami beavatkozást akar az egész vonalon; jóformán a policiát akarja bevinni az egész közgazdasági életbe, a Gottscheid^féle államszocializmust akarja. Mégis feltűnő, ha abból az exkluzív társaságból, amelybe gróf Hunyady i képviselőtársam tartozik, ilyen hangokat hallok. Mindenesetre nagy áldozat az ő részéről, mert az, amit ő mond, az ő kasztjuknak, — ha szabad így nevezni — az ő társadalmi osztályuknak 'határozottan a legmélyebben vág a húsába, mert ugyanazt kellene akkor alkalmazni a nagybirtokra és általában a birtokokra nézve is. Weltner t. képviselőtársam pedig azt mondta, hogy a kapitalizmus kiélte magát. (Kertész Miklós: Ebben igaza is van! — Magyar Pál: ö hivatásból mondta ezt! — Buchinger Manó: Mellékesen igazat is mond! — Kertész Miklós: Ez az igazság!) Visszatérek erre. (Buchinger Manó: Csak a kapitalizmus ne térjen vissza!) Én ezzel szemben azt állítom, hogy kapitalizmus lesz, amíg a világ fennáll. Mi az a kapitalizmus? ... (Pintér László: Tőke lesz! Tőke és kapitalizmus között különbség van! 59*
