Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-102
438 Az országgyűlés képviselőházának A kapitalizmus termelési rend! Annak nem kell lennie! Ezerötszáz esztendeig volt a világ kapitalizmus nélkül!) A t. képviselőtársam is kapitalista. A gazdag érsekségek is kapitalisták. (Pintér László: Az tőke! Össze méltóztatik zavarni a tőkét a politikai rendszerrel!) Itt az én t. szocialista barátaim is kapitalisták, — bocsánatot kérek — ha van 100 pengőjük a takarékpénztárban. (Magyar Pál: Kertész a legnagyobb kapitalista! — Pintér László: Van nagyobb is! — Magyar Pál: TTgy vigyáz a pénzére, mint ahogy egy kapitalista nem tud vigyázni! — Kertész Miklós: Az a Mabi.-ban a kollektivitás tulajdonát képezi! — Elnök csenget) A fizikai munka is kapitális, mert jövedelmet hoz. Akinek két erős keze 1 , egészséges szeme, egészséges lába van, azzal szerzi meg azt, amire szüksége van. Ez is kapitalizmus. Hogy hol van az eleje és a vége a kapitalizmusnak, azt nem tudom. (Buchinger Manó: Az értéktöbbletek Összegyűjtése!) Mi az az értéktöbblet? Annak sincs határa, (Buchinger Manó: Amiért a munkás megdolgozik és nem kapja meg!) Mindjárt elmondok egy példát. (Magyar Pál: Annyi a konkrét tény! Miért teoretizálunk?) Ha enged engem beszélni a t. barátom, -elmondok valamit. Amikor Amerikában voltam, több gyárat látogattam meg. Azoknak az udvarában láttam 500—1000 autót. Kérdeztem: kiéi ezek? A munkásoké, mondták, akik messziről, sok kilométerről jönnek be a gyárba és ott dolgoznak. Később kimentem az elővárosokba és láttam, hogy gyönyörű szép házaik vannak a munkásoknak, kertjük van, amelyet ott locsol az egész család, virágokat nevelnek. Az egész teljesen kapitalista benyomást keltett. (Kertész Miklós: Es most tíz és félmillió munkanélküli van Amerikában!) Arra gondoltam, hányan vsannak Magyarországon, akik nem munkások és mégsem tudnak saját autójukon járni foglalkozásuk után és visszamenni abbia! a gyönyörű szép édenbe, a minőben ezek a munkások laknak. Sajnos, nálunk a munkások még idáig nem vitték, de állítom, hogy mindenki kapitalista. (Gáspárdy Elemér: Az ehenhalásig.) Hogyan is állunk azzial a kapitaiizim[us/5al? Azt állítom, hogy a kapitalizmusban! szenzibilitás nincs, akárkinél van az a tőke, akár papnál, (Pintér László: Meg kell látni Amerikában az árnyakat is! Sehol sínesen annyi árny, mint Amerikában.) akár istentagadónál, akár hitvallónál, akár kereszténynél, akár zsidónál van. Ez teljesen mindegy. Mindenki olyan jól akarja elhelyezni a maga tőkéjét, amennyire csak lehet, és olyan biztonságosan, amennyire cs>ak lehet. Bocsánatot kérek, mindenki arra törekszik, hogy azt, amit megtakarított munkájával, minél jobban és minél helyesebben gyümölcsöztesse. Ebiben közöttünk r semmi különbség nincs. Vannak egyes kivételek, die azok már az emberiségnek jóltevői. A kapitalizmusban tehát ebben a tekintetben semmi különbséget nem. látok. Mindenki a saját egyéni érdekeit képviseli ebben a tekintetben és ezt rossz néven semmiképpen nem lehet venni. De van itt még egy másik felszólalás, amely engem megkapott, ez Wolff Károly t. képviselőtársamnak felfogása. Ő .a tőke etikai alapjáról beszélt, — és főleg ez indított arra, hogy a kapitalizmusról itt ma beszéljek — és büntetni akarja azokat, akik nekünk könnyelműen hiteleztek. Azokat kívánja 'büntetni, akiktől pénzt kaptunk, büntetni kívánja, mert köhynyelműen adtak nekünk kölcsönt. Konstatálom, hogy Wolff Károly t. képviselőtársam, •?. ülése 1932 június 10-én, pénteken. amint edjdig láttam, rendszerint nagyon reális alapon imlozog. Reális alapon fogta fel eddig a dolgokat, és most bizonyos idealizmust visz be a kapitalizmusba, ami pedig határozottan nincs meg a kapitalizmusban. r A kapitalizmus ugyanis egy rideg valami, és pedig mindenkinél, akár az államot, akár a pénzintézeteket, 'akár az egyéneket vesszük. A kapitalizmusba nem lehet belevinni semmiféle ilyen erkölcsi motívumot. A kapitalizmus kíméletlen, ezt magam is mondom, amint a szocialisták is mondják. Mindenki vigyáz a saját vagyonára. Mit csináljon most az a tőkés, aki nem kapja meg tőkéjének a kamatait, és nem kapja meg esetleg a tőkéjét sem? (Pintér László: Az alacsonyabb kamatokat megkapja.) Mitőlünk nem kaphatja meg azt seim, mástól se kapja meg, Görögországtól sem. Nem kapja meg a kamatait és kapitálisát is elveszti. Ezért még nem lehet rárontani azokra és uzsorásoknak nevezni azokat, akik minket jóhiszeműen segítettek és akiktől segítséget várunk esetleg a jövőben i% etikai alap nélkül. Ez, azt hiszem, kissé túlzó álláspont^ amely a jövőben megbosszulhatja magát. Mert így azt 'hihetnék a külföldön, hogy Magyarország úgy értelmezi a kapitalizmust, hogy ez az értelmezés a szocialista felfogáshoz nagyon is közel áll. 'Méltóztassék ezt tudomásul venni! Ha az a kapitalista, az a bank, az a takarékpénztár azt látja, hogy nem tudja behajtani követeléseit, hogy az állam moratóriumokat engedélyez és annak rovására sokan vannak, akik ezt felhasználják arra, hogy ne fizessék ki tartozásaikat, mondom, ha a hitelezők ezt látják, akkor hogy akarják önök azt, hogy ezek a bankok, ezek a takarékpénztárak általában további hiteleket adjanak itt az országban? Mi réven, kinek a révén? Mi az a bank, mi az a takarékpénztár? Közvetítője a pénzforgalomnak. Nem a saját kapitálisával csinálja ezt a forgalmat, hanem a betevők kapitálisából és abból a reeszkomptból, amelyet a külföldön igénybe vesz, szerzi a pénzét. A betevők pénzét reszkírozza meg tehát azzal, hogy ő maga inzolvens lesz, vagy immobilizálja magát? Mi lesz akkor, ha a hitelezőnek állandóan félni kell attól, hogy az állam ráteszi a kezét a betétekre, és félni kell attól, hogy a hitelező nem juthat pénzéhez? Bocsánatot kérek, hogy követelhetjük mi azt, hogy rendes pénzügyi üzlet legyen itt, ha annak a kapitalistának mindig újabb törvényektől és rendeletektől kell félnie, és attól kell tartania, hogy nem kapja meg a pénzét? (Pintér László közbeszól.) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, ezt csináltuk eddig. Mi a bizalmatlanságot felnöveltük, itt nem lehet hinni senkinek sem, akinek az ember pénzt ad, mert nem tudja az ember, hogy ezt a pénzt, vagy annak kamatait megkapja-e; ő maga tehát tönkremehet. Ne méltóztassanak mindig azzal jönni, hogy irgalmatlanok azok a takarékpénztárak, hogy lefoglaltatják a földeket, az állatokat, mert tőkéjükhöz akarnak jutni. Hisz ezek maguk mennek tönkre, ha nem kapják vissza azokat a pénzeket, amelyeket kihiteleznek. Mit mondjanak annak a betevőnek, aki hozzájuk jön és követeli a betett pénzét? Nem mondhatják azt, hogy kérlek, kiadtam másnak, az nem fizet, tehát én se fizethetek neked, hisz máris inzolvens ez az intézet. (Pintér László: Aki tud fizetni és nem fizet, az rongy ember!) Bocsánatot kérek, én nem vizsgálom most azt, hogy tud-e fizetni valaki, vagy nem; én azt mondom: hogyan követelhetik önök, hogy további hiteleket kapjon a mezőgazdaság, ha ilyen viszonyok vannak és ilyen dolgoktól kell félni? Ve-
