Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. • legközelebbi alkalommai hol fognak találkozni, kineveztek fő- és albizottságokat és többre nem mentek. Ilyen széleskörű tárgyalások eredményre nem vezethetnek. De vegyünk más szempontból a dolgot. Mi nem vehetünk részt olyan blokkban, amelyben Románia és Juigoszlávai helyet foglal, mert mi evvel a két balkán állammal konkurrálni nem tudóink. De van egy harmadik ok is, amelyet szintén fontosnak tartok. Minden állam, minden ilyen blokk, minden egység visszaemlékezik a világháborúra és nagyon jól tudja, hogy esetleges háború esetén mit jelent az, ha egy ilyen politikai egység önmagát ellátni nem tudja. Ha mi belépünk egy olyan szövetségbe, amelynek egyik része, a kis-antant, ellenünk irányuló véd- és dacszövetségben van akkor ezek az egész idő alatt arra törekednének, hogy megteremtsék annak lehetőségét, hogy minket bármely pillanatban onnan kidobhassanak. Mi tehát egy ilyen blokkban csak a schwartzer Péter szerepét játszhatnók. Arra nézve pedig, hogy a preferenciákat miképpen lehet kijátszani, már sok bevált módszer van. (Ügy van! jobbfelől.) Én itt csak röviden óhajtottam megemlíteni ezt a kérdést, de most, amikor a külföldi szerződések előkészítéséről beszélek, nagy kérést intézek a t., fölmívelésügyi miniszter úrhoz. Azt kérem tőle, követeljen magának sokkal nagyobb hatáskört az agrárszempontok megvédése érdekében a külkereskedelmi szer zőctések megkötésénél, (Taps a jobboldalon. — i Dinnyés Lajos: Ne tapsoljanak, mert lemondatják! — Szeder Ferenc: Ivády lemondott!) vonja be - ezekbe a tárgyalásokba nemcsak a földmívelésügyi minisztérium elismert szakértőit, hanem a gazdasági és a kereskedelmi érdekképviseleteket is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! Már egy régi lejátszott gramofónlemez a drezdai eset. Ezzel foglalkozni nem akarok, csak röviden annyit említek meg, hogy abszurd dolog egy olyan piacnak elfogadása, amelyről minden szakember tudja, hogy ott a magyar marha elhelyezésre nem talál, nem is szólva a német részről történt visszaélésekről. A mi magyar marhánk elhelyezése szempontjából csupán München, Frankfurt am Main, Nürnberg és Köln jöhet számításba, miként a régi időben. A bajor marháért, mely minőségben messze a mienk mögött áll, fontonként 35—36 pfenniget fizetnek, a magyar marháért pedig 45 pfenniget. -. Ha ezt kilóra átszámítjuk és tekintetbe vesszük a márka és a "pengő viszonylatát, akkor megállapíthatjuk, hogy feltétlenül kimehet oda a magyar marha. Ha a magyar szakérdekeltségeket meghallgatták volna, ilyen hibák nem történtek volna. A külkereskedelmi szerződéseknél az a I kérdés hogy mire helyezzük tulajdonképpen a fősúlyt. Őszintén szólva, nem értem azt, hogy ha a kivitel kérdéséről van szó, akkor állandóan tisztán és kizárólag a búzáról beszélünk. Nézzük csak meg közelebbről ezt a kérdést. Nem akarok itt sok számot felolvasni, de méoris egy pár igen érdekes számot felsorakoztatok. 1930-ban összes agrárkivitelünk 674*7 millió pengő értékű volt, ebből gabona és őrlemény 202.3 millió, állat- és állati termék 321.3 millió. 1931-ben összes agrárkivitelünk 389'3 millió pengő értékű volt, ebből gabona és őrlemény 92.6, állat- és állati termék 203.9 millió. A két évben tehát együttvéve gabona és őrJpmeny volt 25,8%-a, állat- és állati termék pedig 49'3%-a volt összes agrárkivitelünknek. ilése 1982 június 2-án, csütörtökön. 37 Azt mondom, hogy

i Isten őrizzen bennünket attól, hogy nem meg'felelő minőségű búzát megint a külföldre vigyünk. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon érdekes dolgot vagyok bátor most elmondani, amelyről, azt hiszem, t. képviselőtársaim nagyrészének tudmása is van. Ez év márciusában Ausztriában az Alsóausztriai Mezőgazdasági Kamara tízéves fennállása alkalmából ünnepet ült. Ezt a kamarát tudvalevőleg dr. Engelbert Dolfus alapította és ő volt ennek a kamarának sok időn át az elnöke. (Jánossy Gábor: A kancellár!) Ezen az ünnepen Dolfus beszédet mondott, amelyben rátért arra, hogy Ausztria, amelynek területe a Saint-Uermain-i békekötés következtében megcsökkent, nem folytathatja eddigi külkereskedelmi politikáját, más útra kell lépnie és ez az út az, hogy a belső ellátást minél nagyobb mértékben biztosítania kell Megtették ezt a védővámokkal és nagy lelkesedéssel csatlakozott az egész ott egybegyűlt gazdatársadalom ahhoz a kijelentéséhez, hogy íme sikerült ezt elérni, mert aem várt mértékben nagyobbodott meg az önellátási lehetőség. Azután Dolfus megemlítette, mint nagy sikert, hogy sikerült elérniök azt, hogy a gabonabevitelt leszorították, viszont igen olcsó áron takarmányt tudtak behozni és ezáltal le tudták törni a szomszéd agrárállamok konkurrenciáját. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez az olcsó takarmány, nagyon jól tudjuk, hogy a mi búzánk volt. (Felkiáltások: Az eozinált búza!) Tudjuk nagyon jól, hogy a külkereskedelmi tárgyalásoknál a legnagyobb tehertétel mindig a búza, mert ez olyan cikk, amelyet nem okvetlenül szükséges, hogy a külföldi államokba elhelyezzünk és csak a búza után jöhet az állati termékek, a baromfi 'és egyéb cikkek elhelyezésének kérdése. Méltóztatnak azt is nagyon jól tudni, hogy a búzával bevetett területet lényegesen csökkenem nem lehet. Ezt minden szakértő aláírja, mert ott vannak az Alföld szikes területei, a rettenetes klimatikus viszonyok, ezen a területen tehát tengerit sem termelhetünk, az alföldi vízszabályozások folytán, a levegő szárazsága, a túlzott kanalizálás miatt ez nem biztosít eredményt és nem rentábilis. Minden áron meg kell azonban akadályoznunk, hogy akkor, amikor mi ilyen nagy kiviteli nehézségekkel küzdünk, akkor még a mezőgazdasági termények importjára is rá legyünk szorulva. Szomorú dolog, hogy nekünk Magyarországba tengerit kell behoznunk. Miképpen háríthatnók el ezt a nehézséget? A búzának igazán csak a legjavát, a legprímább búzát szállítsuk külföldre, azt a búzát pedig, amely erre a célra nem alkalmas, (Lázár Miklós: Takarmányozási célokra használjuk!) etessük fel. Ebből^ a szempontból a boletta megszüntetése határozottan előnyt jelent a magyar gazdatársadalomra nézve. (Felkiáltások a balodalon: Miért?) Minden szakérő gazda tudja, hogy a búzát milyen mértékben lehet minden állatnál takarmányozásra felhasználni és milyen százalékban lehet a tengerit és az árpát felhasználni, (Lázár Miklós: Többet érnénk vele, mint akkor, ha mint csirke-búzát küldjük ki!) Már most ha ilyen módon kisebb mennyiségű búzát kell exportálnunk, akkor talán valamivel nagyobb lehetőség van arra, hogy a külkereskedelmi szerződéseknél bizonyos fokig előtérbe hozhassuk állatainkat, mert olcsóbban tudván takarmányozni, azokat talán olcsóbban is állíthatjuk elő.