Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-102

Az országgyűlés képviselőházának 102, ülése 1932 június 10-én, pénteken. 431 nemzet egyenes érdekei elleni nyilt vagy burkolt szervezkedést, föltétlenül szükséges és elkerülhetetlen. (Helyeslés balfelöl.) A mai, sokba szövevényes, elavult és költséges állami és önkormányzati közigazgatás helyett egy, az ország tényleges helyzetének és teherbíró képességének megfelelő, egyszerű és olcsó közigazgatást kell inaugurálni. (Ulain Ferenc: Ezt is korábban kellett volna már tudnia, volt államtitkár úr!) Elnök: Képviselő urak, ne zavarják a szónokot Tessék csendben maradni. (Sándor Fái: Nagyon dicséretes. Minek zavarják!) Sztranyavszky Sándor: Amenyire a takarékosság az állam háztartásában keresztülvihető, arra igenis feltétlenül törekedni kell, (Ulain Ferenc: Ez is helyes!) de egy olyan takarékosságot, amely a gazdasági élet egészségét támadja meg és a gazdasági életet bénítja meg, a kormány részéről inaugurálni nem lehet, mert azokat az érdekeket veszélyeztetné, amely érdekeket védeni kötelesség. (Kun Béla: A kistisztviselőket nem lett volna szabad megnyomorítani olyan nagy fizetéscsökkentésekkel!) Elkerülhetetlennek tartom a mai szövevényes adórendszer és pénzügyi igazgatás helyett, egy egyszerű, igazságos, arányos és a gazdasági erőkkel számító egészen új adórendszer bevezetését, amelyen maga az adózó is képes eligazodni, és átérzi, hogy az erejéhez mérten sújtja őt és másokat is. (Helyeslés balfelől.) Az államadósság és a magánadósságok rendezésének el kell következnie úgy kül-, mint belpolitikai vonatkozásban. A magas kamat, amely a felvett állami és magánterheket terhelte, jelentette részben azt, hogy a kamatplusz"ban és a differenciában a tőke egy része is visszafizettetik. (Ügy van! balfelől.) Ha valaki tíz esztendőnek előtte például behozta Svájcból Magyarországba pénzét és az ott fizetett 2%-os kamat helyett itt 9 és 10%-os kamatot ért el, (Ulain Ferenc: 12%-ot!) akkor egyrészt már eszkomptálta a veszélyt is, másrészt, ha megkapta a kamatot, tíz esztendő alatt a befektetett tőkének a normális kamaton felül megkapta 50%-át is. (Ügy van! balfelől. — Kun Béla: A gazdacsoport is követeli!) Ez az eljárás tehát nem volna sem igazságtalannak, sem a tőkével szemhen ártalmasnak iminősíthető, mert a tőkének magának is úgy kellene éreznie, és bizton érezné is, hogy vele szemben ez nem igazságtalan eljárás, de viszont a másik fél jogos érdekeinek védelmét szolgálja. (Kun Béla: Korányi szerint ez «nenyuljhozzám virágot» jelent. Ö a nagytőkét védi!) Egy folyamatos és tervszerű nemzeti földbirtokpolitikára vari szükség. (Ügy van! balfelől.) Meg kell oldani a már évek óta vajúdó hitbizományi reform kérdését is. Ez feltétlenül kényes kérdés, de megvalósítása elől tovább kitérni nem lehet. (Ügy\ van! Ügy van! balfelől.) Kapcsolatba kell ezt hozni* falufejlesztéssel és telepítéssel, (Ügy van! balfelől.) amely telepítés számol a külföldön élő visszavágyó magyarok jogos érdekeinek kielégítésével is. (Gr. Hunyady Ferenc: Először a helybeliekével! Szövetkezeti politikával kapcsolatos legyen, hogy az áruelhelyezés biztosítva legyen! — Sándor Pál: Akkor sincs biztosítva. Hogy lehet ezt biztosítani? — Gr. Hunyady Ferenc: Anélkül nincs telepítés!) Természetesen elsősorban a helyi igények kielégítése (Zaj. — Elnök csenget.) kell hogy ennek a földbirtokpolitikának alapja legyen. (Ügy van! balfelől.) Természete«, hogy elsősorban a helyi ellentétek szempontjából kell ezt a kérdést nézni és a falu fejlesztésével kapcsolatos kérdések és a telepítés megoldása kell, hogy ennek fundamentumát képezze, (Gr. Hunyady Ferenc: Különben csak az amerikai magyarok jönnek számításba, megszállott területbeliek nem.) akik olyan vagyonnal rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy megalapozzák jövendőjüket és amely a földbirtokpolitika szempontjából is jelent valamit. (Gr. Hunyady Ferenc: Vigyázzunk a nemzeti érdekekre, hogy ne csökkentsük számukat ott, ahol fontosak!) A mezőgazdálkodásban feltétlenül szükség van a tervgazdálkodásra. Elhibázott volt a mezőgazdasági politikának az az eddigi módja és rendszere, amely a háborús idők kívánalmainak megfelelően alakította át részben a mezőgazdasági termelést. Még azokban az időkben is, amikor már érezni kellett volna, hogy nem többtermelésre van szükség, hanem a termelt áruk kvalitásának fokozására, a többtermelés jelszava dívott és a kormány részéről is a többtermelésre biztatták a gazdákat és például olyan magnemesítési akciót folytattak, amely éppen azokat az érdekeket veszélyeztette, amely érdekek védelmére kellett volna törekedni. (Pintér László: Ebben igaza van!) Amikor a hatvani és egyéb magnemesítő akcióval a magyar búza fajsúlyát 85-84 kilogrammról 76 kilogrammra fokozták le, (Ulain Ferenc: Ez a tisztelt rendszer az egész ország fajsűlyát lefokozta!) akkor a magyar mezőgazdaságnak okozták a legnagyobb kárt, tették pedig ezt azért, mert lehetetlenné vált az exportban búzánk versenyképességének fenntartása a külföldi búzák versenyképességével szemben. Bizonyos tervszerűségre van tehát szükség a mezőgazdasági és ipari termelés terén is, mert tervszerűség nélkül a magyar mezőgazdaság és maga a magyar ipar is, lehetetlen helyzetbe jut. A magyar kereskedelem jóhírnevének megőrzése és ott, ahol ez nincs meg, megteremtése, a kormányzatnak feltétlenül érdeke és hivatása kell hogy legyen, hogy a belföldi fogyasztás és a kivitel érdekeit eredménynyel szolgálhassa. Meg vagyok győződve arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr a maga szakértelmével és lelkes munkásságával törekszik is ennek a célnak a mai nehéz körülmények között a keresztülvitelére. Az egyéni vállalkozás számára biztosítandó lenne ugyanaz az érvényesülési feltétel, úgy a jogi. mint a hitelélet terén, amely a társulati vállalkozást ma megilleti. T. Ház! A szellemi és fizikai munkát, szemben a munkanélküli jövedelemmel,^ erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) miért is megvalósítandó lenne az állami közvetítés és munkabíráskodás, hogy a munkaadó és munkavállaló közötti ellentétek kiküszöbölhetők legyenek a sztrájk teljes kizárásával. A magyar tisztviselői létszám végleges és állandó megállapítása, a tisztviselői kar anyagi függetlenségének és gondtalan életének biztosítása, hogy egész emberek, egész munkájukat adhassák a nemzetnek, kell, hogy a magyar politikai élet egyik irányító gondolata legyen. Örökös illetményleszállításokkal nem menthetjük meg a tisztviselői kar lelki épségét és integritását. Az a stílus, melyet a kormány ebben követett, határozottan elhibázott stílus volt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha volt is az ország államháztartásának szempontjából szükség arra, hogy a tisztviselői illetményekhez hozányúljanak, akkor is a legszerencsétlenebb módon vitték azt keresztül, (Gr. Hunyady Ferenc: Ez helyes megállapítás!) amidőn kétha-