Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

32 Az országgyűlés képviselőházának 95. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. kern ezeknek még felsorolására sincs időm. De az kétségtelen, hogy ennek a pusztulásnak tempóját módunkban áll megakadályozni a következő négy intézkedéssel: 1. Magyarországon, ahol annyi erdőhivatal van, ma kötelező készletbejelentési kényszer nincs. Enélkül pedig képtelenek vagyunk megállapítani, hogy a hazai fatermelés sérelme nélkül mennyit hozhatunk be külföldről. Az a termelési statisztika tehát, amelynek összeállítását a földinívelésügyi miniszter úr éppen tegnap rendelt el, sürgősen felfektetendő. 2- Magyarországra a fa külföldről vámmentesen Özönlik be. Ez egy olyan anomália, amelyen önérdek azonnal segíteni. 3. Ha a fogyasztó műfa- és fűrészeltfaszükségletét külföldön szerzi be, akkor nem fizet forgalmiadót, ezzel szemben a hazai fűrész 9—12%-ig menő forgalmiadót fizet, ezzel a 9—12%-kal természetesen nem bírja a konkurrenciát és ez azt jelenti, hogy csak munkabérben 14 millió pengő munkabértől esünk el. Tehát már csak az egyenlő elbánás elvénél fogva is a külföldi fűrész megadóztatandó forgalmiadóval. 4- Behozatalt csakis azoknak az államoknak engedélyezzünk, amelyek tőlünk importálnak. (Helyeslés.) A statisztika mutatja, hogy ebből az országból állatban, búzában és lisztben kivitelünk 70%-ban Ausztriába és Csehszlovákiába irányul. Semmi esetre se fedezzük tebái szükségletünket máshonnét, például Romániából vagy Jugoszláviából, ahova jóformán nincs kivitelünk, s ennek dacára azt látjuk, hogy fabehozatalunk Eomániából 1931-ben 8 milliót tett ki, szemben az Ausztriából való 1 millió pengős behozatallal (Lázár Miklós: Most adtak monopóliumot egy társaságnak erre!) T. Ház! Importunk célszerűtlenségén általában kompenzációs szerződésekkel módunkban áll segíteni. Az exportot befolyásolni alig tudjuk. Itt jöjjenek segítségünkre a külföldi hitelezők és teremtsenek nekünk piacokat, juttassanak bennünket levegőhöz, élethez, mert ha ezt nem teszik, akkor igenis, Isten és emberek előtt jogunkban áll minden néven nevezendő fizetést megtagadni. (Ügy van! Ügy van!) r A felszólalók számára való tekintettel csak egészen rövid sürgönystilusban érintek egy-két kérdést. Az adósvédelem nemzetvédelem és én Teleszky Jánossal ellentétben, igenis kérem az igazságügyminiszter urat, hogy folytassa továbbra is közgazdasági tevékenységét (Helyeslés.) és kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy támogassa kollégáját ebben a munkában, mert neki, aki a földhöz legközelebb áll, kell legjobban éreznie, hogy csúszik a föld a talpunk alól és 'hogyha nem sietünk, akkor itt minden perc elveszett, mert minden perc egy gazdaexisztenciának az összeomlását jelenti. " Sokat emlegették a vita folyamán a földreformot. Szerintem először a vagyonváltságföldéknek vételárát kell összhangba hozni a mai megváltozott viszonyokkal, azután a mai megbillent gazdasági exisztenciákat kell talpra állítani, addig újabb földreformról beszélni nem lehet. Ellenben állandóan foglalkozni kell egy földbirtokpolitikával (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) és ennek a földpirtokpolitikának sarkpontjai szerintem a következők: telepítés, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) azután az örökhaszonbér vagy járadéktelek, amely Itáliában és Kelet-Poroszországban nagyon bevált, azonkívül a szövetkezeti termelés és a szövetkezeti értékesítés. (Lázár Miklós: Szövetkezeti reform! Termelő szövetkezetek!) Céltudatos egyéni termelésre már ma szükség van és például ilyen az, hogy külföldről ne kelljen semmi olyat sem behoznunk, amit itt belföldön is meg tudunk termelni. Utalok például a kukoricára, amelyből 1931-ben 8,650.000 pengő értékű árút hoztunk be, pedig egészen biztos meggyőződésem, hogy az ennek az összegnek megfelelő kvantumot kellő propagandával, azután avval a biztatással, hogy ezek az árúcikkek elhelyezhetők lesznek, a kisgazdaközönség is meg tudta volna termelni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ugyancsak messzemenő tanulságokra vezethet a következő két szám. Kertészeti terményeink kivitele évi 11 millió pengő körül mozog, ugyanakkor hasonló cikkekben behoztunk 22 millió pengő értékű árúcikket. Fordítsunk különös gondot víziutainkra, mert a víziutaké a jövő, amit az is mutat, hogy a vámmentes kikötő forgalma e költségvetési év első hat hónapjában megint 300.000 métermázsával emelkedett. T. Ház! Kállay Tibor képviselőtársam a vita folyamán azt mondotta, bogy őt nem anynyira a programm érdekli, mint inkább az egyéniség. Énnekem a földmívelésügyi miniszter úr programmja eléggé tetszett, de én is nagyobb bizalommal vagyok az ő személye iránt, mert tudom azt, hogy a saját szénáját mindig rendben tartotta. S miután meg vagyok győződve róla, hogy ugyanazok^ az elvek vezetik a közéletben is, mint a magánéletben, és minthogy hiszem és meg^ vagyok róla győződve, hogy azokban a kérdésekben, amelyeket én itt előhoztam, a lehetőség szerint intézkedni fog, költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! Körülbelül 15 esztendeje annak — visszaemlékezem reá — hogy a Képviselőháziban egy tréfásnak látszó ház&zabálymódosító indítvány hangzott el. Azt indítványozták, hogy miután a Képviselőház bizonyos szakkérdések iránt egyáltalán nem érdeklődik, sokkal okosabb, helyénvaló és időben takarékosabb volna, ha minden szónok a mondanivalóját írásban nyújtaná be. Ugyanazt a célt érnék el mint így, talán még nagyobb eredménnyel, mert hiszen így talán többen olvasnák a beszédeket, mint a Ház naplóját. (Mozgás ) Ez az indítvány, amely természetesen nem talált 'elfogadásra, jut az eszembe akkor, amikor a Háznak ezt a sivár képét látom most a földmívelésügyi tárca tárgyalásánál. (Felkiáltások jobbfelöl és a középen: Igaza van!) A tanácskozóképesség megállapítását ennek dacára azért nem kérem, mert nem akarok távollévő, talán hibájaikon kívül távollévő képviselőtársaimnak kellemetlenséget okozni. (Felkiáltások jobbfelől: Az ellenzék sincs itt!) E sivár részvétlenség ellenére is, meg kell azonban, hogy ragadjam a földmívelésügyi tárca tárgyalásának keretében az alkalmat arra, hogy néhány szót azokról a gazdaságpolitikai kérdésekről szóljak, amelyek az^ egész magyar gazdasági életnek, az egész világgazdaságnak, de különösen a földmívelésügyi tárcának homlokterében állanak. Ma már az egész világon az állam beavatkozása az egész téren napirenden van. A beviteli tilalmak, a korlátozások, a vámfalaknak mind magasabbra emelése, a termelési segélyek, az adóelengedések mind egy olyan állami beavatko-