Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. záson alapuló gazdasági politikának alappillérei, amelyeket csak a vak nem lát, s amelyeket csak az vesz tagadásba, aki a fellegekben él és még ma is a szabad kereskedelemnek a gyakorlati életből szinte kipusztult utolsó maradványaihoz akar ragaszkodni. Hol vannak azok a szép idők, amikor a legnagyobb gazdasági állam és a leghatalmasabb kereskedelmi ország, Anglia három elvet írt gazdaságpolitikájának zászlajára: a peace-t, a free trade-et és a goodwill-t — a gazdasági békét, a szabad kereskedelmet és a hitelt. Amikor a vámfalaknak a végtelenségre való növekedését, amikor a beviteli tilalmaknak és behozatali engedélyeknek, az állami segedelmeknek legszélesebb skáláját látjuk az egész gazdasági életben és amikor azt tapasztaljuk, hogy a hitelnek minden forrását bedugják minden gazdasági téren, akkor a peace-ről, a free trade-ről, és a goodwill-ről, az angol gazdasági élet eme alapelveiről beszélni egészen idejét múlta. Nagy tévedés azonban az én szerény megítélésem szerint az államnak a gazdasági életbe való helyes beavatkozását egyértelműnek venni az egész kapitalizmus bukásával, mert éppen az államnak a mai nehéz és kivételes időkben való beavatkozása arra hivatott, hogy a kapitalizmus rendszerét dezorganizáló erők megbénításával lehetőleg visszavezessük az egész gazdasági életet abba a szabályos és nyugodt mederbe, amelyben az egészséges kapitalizmus a maga jótékony hatását éreztetni képes. Az államnak a kellő helyen, kellő időben és kellő eszközökkel való beavatkozása a gazdasági életbe éppen arra szolgáljon, hogy a szélsőséges gazdasági elveket hirdető és a gazdasági revolució felé vezető iránynak útját szegje és a nyugodt gazdasági evolúció mesgyéjére terelje. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Sokan ugyancsak az államnak a termelés megszervezésére irányuló ezt a beavatkozását az individualizmus aláásásának, a szabad gazdálkodás rendszere megtörésének, a laisser faire elve teljes keresztezésének tartják. De csodálkozhatunk-e az új irányzaton akkor, amikor azt látjuk és tapasztaljuk, hogy maga a kapitalizmus is, amelyet annak legmélyebbreható kutatója Werner Sombart mai stádiumában már egy késői kapitalizmusnak; a Spät kapitalizmusnak nevez, tényleg olyan holtpontra jutott, amely holtpontról, amint az előbb is rámutattam, őt kivezetni csupán az állam tapintatos és jótékony beavatkozása képes. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el) Itt van az egész gazdasági életben az állami beavatkozás kérdésének ugrópontja. Amint az ipari termelés és az értékesítés terén minden arra mutat, hogy a kartellírozás elől kitérni nem lehet, amint az ipari termelésnek és a gazdasági élet majdnem minden ágának kartellekbe tömörülése a nagybankoknál^ az iparvállalatoknál megmutatkozik, úgy kétségtelenül láthatjuk, hogy a legutolsó idők gazdasági fejlődése nemzetközi relációban is arra fog kényszeríteni minden termelési ágat — így közötte a mezőgazdaságot is, — hogy kartellszerû tömörülésekben keresse boldogulását, mert különben megállni a többi gazdasági ágak hatalmas kartelltömörüléseivel szemben képtelen lesz. A gazdasági koncentrációnak ilyen ' kifejlődése pedig csupán az állam támogatásával és irányításával lehetséges. Ez a magyarázata KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön, 33 annak, hogy ilyen koncentrációs törekvés alátámasztására az állam mind erőteljesebb és erőteljsebb módon kíván irányítólag belenyúlni a gazdasági élet fejlesztésébe. Ha látjuk azokat a törekvéseket és irányzatokat, amelyek a mezőgazdasági termelésnek kellő áron való értékesítése terén is az egyedüli remédiumot a nemzetközi megállapodásokban látják, akkor is íme legklasszikusabb példáját kapjuk annak, hogy azok a hatalmak, amelyek felismerték, hogy a mezőgazdaság talpraállítása nélkül nincs szó Európa gazdasági életének reorganizációjáról, megértették, hogy ez a reorganizáció egyedül az összefogással, egyedül a mezőgazdasági szervezeteknek akár kartellekben, akár más formában való összefogásával érhető el. A probléma természetesen a mezőgazdaságot illetőleg azért nehéz, mert az egyéni termelésnek, a milliószámra menő egyéni termelőknek kartellekbe vagy más szervezetekbe való összefogása mind a mai napig szinte lehetetlenségszámba ment. Hogy mégis lehetséges legyen egy felől az országon belül a termelésnek helyes és célirányos mederbe való terelése, másfelől nemzetközileg az ekkép termelt értékeknek nemzetközileg összefogott értékesítése, ezért szükséges az államnak olyan egészséges beavatkozása, amely egyfelől a termelőt arra bírja, hogy azt és úgy termeljen, ahogyan azt a nemzetközi igénylés kívánja, másfelől egy nemzetközi értékesítés megszervezése útján az illető mezőgazdasági termékeknek helyes felpsztásáról gondoskodjon. Hiszen az olaszok vezére, Mussolini, az ő carta di laborejában világosan a mezőgazdasági termelésnek olyan állami felügyelet alá való helyezése mellett foglalt állást, amely a vetőmagelosztásban, a trágyázásnak miként való megtörténésében.'a műtrágya miként való felhasználásában határozott és szigorú elveket követ, az az Anglia pedig, amelyre annyiszor hivatkoznak, amely annyiszor kísérelte meg a mezőgazdaság talpraállítását az utolsó öt évtized alatt, s amely a szabadkereskedelemnek legutolsó védőbástyája volt, az az Anglia, mint a pénzügyi bizottságban legutóbb idéztem, egy új mezőgazdasági törvényében a termelésnek szinte szigorú előírását tűzte ki maga elé és az állam által irányított tervgazdálkodás alapjait rakta le.^ Ez nálunk — közbevetőleg kell megjegyeznem — annál nehezebb, miután —• és ez az eddigi kormányok bűne volt — a mezőgazdasági szakoktatás annyira elmaradt és a mezőgazdasági lakosság mezőgazdasági műveltsége olyan hátramaradt állapotban van, hogy ezzel a lakossággal ezt a célirányos mezőgazdálkodási tervet elfogadtatni és nálunk sikeresen keresztülvitetni mindenesetre nehezebb, mint egy magasabb mezőgazdasági kultúrával bíró országban. Éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy amint a kormányzat abban a helyzetben lesz, hogy nagyobb anyagi eszközök felett rendelkezhessen, ezeket minél teljesebb mértékben a mezőgazdasági szakoktatás kiépítésére fordítsa. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Ház! Hangsúlyoztam, hogy a mezőgazdasági termelés értékesítésébe kell a legnagyobb erővel az államnak és a kormánynak belenyúlnia. Az a fiaskó, amelyet Amerika is vallott egészen a legutóbbi időkig, amely pedig száz- és százmillió dollárokat bocsátott a gabonaösszevásárlásokra, éppen abban lelheti magyarázatát, hogy akkor, amikor maga a saját határain belül összevásárolta gabonáját, nem tudta megtalálni a nemzetközi megállapodások keretében annak módját, hogy az így felhalmo5