Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-101
366 Az országgyűlés képviselőházának 101. javak, készletek és gépek reorganizálására. A háborút megelőző időben a világ számottevő művelt országainak összes államadóssága 180 milliárd márka volt és a háború befejezése után az államadósság összege ennek a hétszeresére, 1200 milliárd aranymárkára növekedett, minden ellenérték nélkül. Ennek a rettenetes összegnek a kamatait kell a különböző nemzeteknek előteremteniük.» A háborús összeomlás következménye az a világgazdasági válság, amely minden államban egyre nagyobb tömegeket vet az utcára. Gróf Károlyi Imre szavait idézem a munkanélküliségre vonatkoztatva, szemben a miniszterelnök úr heroikus tettével, amellyel megtagadta a munkanélküli segélyt (olvassa): «A munkanélkülieknek és családtagjaiknak százmilliós tragikus hadserege szégyene a mai kapitalista világrendnek, szégyene a világ sorsát intéző hatalmasoknak és eklatáns bizonyítéka annak, hogy először is valami vitális funkcionálási szerv nincs már rendben az organizmusban, másodszor pedig, hogy az orvoslásra hivatott vezetők, kormányférfiai a nagy államoknak nincsenek hivatásuk magaslatán. Ez egy életveszélyes megbetegedés szimptomája, amely nem pár hét vagy hónap óta jelentkezett és ítart tovább, hanem most már harmadik esztendeje egyre súlyosbodik és amelynek orvoslására, ha nem történik meg a sürgős operatív beavatkozás, ennek nem lehet más, mint halálos vége.» Ezt mondja gróf Károlyi Imre, aki — ismétlem — tiltakozik az ellen, hogy szocialistának és még jobban tiltakozik az ellen, hogy bolsevistának nevezzék, holott a bolsevista Oroszországról is közöl olyan adatokat, amelyek homlokegyenest ellentétesek azokkal a hazugságokkal, amelyeket itt terjeszteni szoktak. Hogy óriási gazdasági válság van, az elvitathatatlan, mert ebből a gazdasági válságból származnak azok a politikai válságok, amelyek az egyes országokat megrázkódtatják. A gazdasági válság okozza azokat a politikai átalakulásokait, amelyeket hellyel-közzel itt, némely állammal szemben a magyar reakció olyan örömmel szemlél és az egyik oldalon a fasizmus, a másik oldalon a hitlerizmus nem más, mint azok a rázkódtatásai a gazdasági életnek, amelyekből a kapitalizmus nem tud kiszabadulni. Demokráciák és diktatúrák váltakoznak egymással és roppant érdekes jelensége a magyar életnek, — meg is tudom érteni, — hogy a magyar reakció azt hiszi, hogy életét meghosszabbítja, ha más reakciók támadásának, más reakciók megerősödésének tapsolhat. Ebben az országban minden olyan átalakulást, amely reakciós irányba viszi a társadalmat, még akkor is, ha nemzetközi viszonylatban károkat okoz az országnak, tapssal szoktak fogadni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban egyedül Mussolini fasizmusa áll, mint követendő példa és minden más elgondolást, minden politikai gondolatot és minden külpolitikai orientációt elvetnek, mihelyt nem reakciós, mihelyt nem maradi, mihelyt nem olyan, amely az ország itteni politikai szervezetének és politikai elgondolásának megfelel. Egyszóval a hitlerizmust is . a reakció itteni lapjai nagy örömmel fogadták, pedig hacsak némiképpen gondolkodnának, miután töhbször hangzott el itt ebben a parlamentben is, hogy saját erőnkből nem tudunk a bajokból kiszabadulni, a külföld segítségére ülése 193Ê június 9-én, csütörtökön. szükség van, gondolhatnák, hogy még ebből a helyzetből a kibontakozás, a kivezető út is könnyebben elérhető volna, ha egy demokratikus Németország és egy demokratikus Franciaország megtalálnák azt, hogy mi szükséges ahhoz, hogy Európa mostani válságát nem megoldjákj mert megoldani nem tudják, hanem enyhítsék, hogy az előkészület útját a jövő gazdasági rendszerhez ne tegyék olyan szenvedésekkel teljessé. Mit akarnak itt Magyarországon? Egyenesen komikus, hogy Budapesten is megjelent a Hitler-bajusz (Qerültség a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) és arról beszélnek, hogy Magyarországon is meg kell alakítani a nemzeti szocialistapártot. Kérdem, — nem mintha komolyan akarnék ezzel a kérdéssel foglalkozni — mi szükség van nálunk a hitlerizmusra, mi az a programm, mi az a lehetőség, amellyel foglalkoznia lehet, amelyben bizonyos irányt megszab. Nálunk a hitlerizmus a legteljesebb mértékben megvan, él, uralkodik, másnak nincs is levegője. Mi más volt a kurzusgazdálkodás tizenkét esztendeje, mint fügefalevéllel eltakart álpar lamentarizmus és a hitlerizmus legszélsőbb formája. A fajvédelmet, a nemzetvédelmet minden akadály nélkül megcselekedhettek, azt csinálták ebben az országban, amit akartak, nem volt semmiféle hatalom, amely útjukba állt volna. A boldogság völgyét, a nemzeti és keresztény eszme teljes diadalát, elképzelésében az igéretföldjét megvalósíthatták volna, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert minden szurony, minden hatalom a kezükben volt és az ország népe mukkanás nélkül tűrt mindent, amit jónak láttak. (Gaal Gaston: Meg is valósították száz embernek!) Éppen arra akarok rámutatni, hogy megvalósították és a mostani költségvetés szomorú számai énpen annak köszönhetik létüket, hogy megvalósították azt a kurzus-Magyarországot, amely nem a magyar nép Magyarországa, hanem az ellenforradalom ama bajnokainak az országa, akik érdemeket szereztek az ellenforradalomban. (Büchler József: Klikkek Magyarországa!) Mielőtt erre rátérnék és rámutatnék ezekre a bajokra, azt kérdezem, nálunk mire kell a hitlerizmus? Meri valaki ezt a parlamentet a nép igazi képviseletének nevezni? Ne áltassuk egymást: a nép igazi képviselete akkor alakulhat ki az adott viszonyok között, ha újra a néphez fordulnak. Most már nem is beszélek arról, hogy csak általános, egyenlő és titkos választójog biztosíthatja a népakaratot, mert hiszen megváltozott a világ képe. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A legutolsó választás óta egészen új helyzet van. Amikor Bethlen választatott, volt ebben az országban valaki, aki akkor sejtette volna, hogy idejutunk? (Sándor Pál: Hogyne sejtettük volna! Tudtuk!) Es amikor választottunk, nem egészen hazug és hamis jelszavakkal választottak? Mint minden alkotmányos államban, most, a változott viszonyok között, amikor kényszergazdálkodást folytatnak, meg kellene kérdezni az ország népét, miként foglal állást. Ez nem történt meg, tehát nincs parlamentarizmus. Közszabadságok? Ki beszél itt közszabadságról? Gyűlést akkor lehet tartani, ha a szolgabíró akarja, ha a belügyminiszter akarja. (Büchler József: Most egyáltalán nem akarja!) Sajtószabadság? Akármelyik napon be lehet tiltani azt a lapot,
