Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. De ebben nemcsak ez a hiba. En ugyanis utánajártam annak, hogy a meglévő ilyen intézeteknek miért ilyen kevés a tanulója, miért ilyen kicsiny a látogatottságuk. Ennek oka kézenfekvő. Arra ugyanis, hogy ezeknek költségeit viseljük, a mi 800 milliós állami költségvetésünkben nincsen fedezet. Ellátás fejében ezeknek a kisgazda fiúknak fizetniök kell a téli gazdasági iskolában 250 pengőt, a földmíves iskolában beiratási díjjal együtt 300 pengőt. Nagyon természetes, hogy a mai mezőgazdasági konjunktúra mellett, amikor az a kisgazda örül, ha adóját és adósságának kamatait valahogyan elő tudja teremteni, nem képes évi 250 és 350 pengőt ilyen célokra feláldozni. A mi bűnünk és a mi hibánk az, hogy ilyen túldimenzionált költségvetésben nem tudunk fedezetet teremteni arra, hogy legalább ezekben az alsóbbfokú, a kisgazdák műveltségének előmozdítását célzó iskolákban ingyenes ellátást tudnánk nekik biztosítani. Ebben a földmívelésügyi költségvetésben tejszövetkezetekre, tejgyűjtő telepek felállításának költségeire és a tejellenőrző egyesületek költségeire összesen évi 30.000 pengő van felvéve, holott ez volna a jövő, ezt mutatja Dánia példája és szégyenünkre ezt mutatja Ausztria példája is, hogy mit lehet ezen a téren tenni és akkor mi külföldi kollégiumokra még mindig ki tudunk adni 130.000 pengőt azért, hogy 50 fiatalember jobban és könnyebben tanulja meg a külföldi nyelveket. (Sauerborn Károly: Nem tanulják meg! Éppen ott nem tanulják meg!) Ezekre az életbevágó dolgokra azonban csak olyan összegeket tudunk rezerválni, mint az általam említett 30.000 pengő, amivel a földmívelésügyi kormány a legjobb jóakarattal sem mehet semmire semMég csak két egymástól egészen különálló kérdést akarok megemlíteni. Az egyiket felszólalt képviselőtársam beszéde közben közbeszólás alakjában voltam bátor érinteni és ez a műtrágya kérdése. Előttem teljesen érthetetlen a következő dolog. Nem magam jöttem rá erre, a 33-as bizottságban Marschall t. képviselőtársamtól hallottam egy felszólalásban, amikor azt mondotta, hogy az csak lehetetlen, hogy amikor ebben az országban van körülbelül 12.000 vagon műtrágya, amelyeket devizákért importált piritbői és foszfátból gyártottunk, mi, amit itt eladni nem lehetséges, akkor ne találjon a földmívelésügyi kormány módot és eszközt arra,"hogy többet termeljenek. Erre mi volt a megoldás! Az volt a megoldás, hogy az igen t. kormány engedélyezte egyik műtrágyagyárnak, hogy 2000 vágón műtrágyát olcsó áron Németországba szállítson ki. Most kérdc- • zem, lehet-e olyan közgazdasági politikát megérteni, amely ahelyett, hogy búzát szállítana ki, műtrágyát szállít ki abba az országba, amelynek búzánkat kellene, hogy eladjuk, vagvis mi szolgáltassuk nagy veszteség árán — amiért a gyárak itt realizáltak, — a német mezőgazdaságnak azt a műtrágyát, amelyre a mi mezőgazdaságunknak volna szüksége és ezáltal versenytársunknak biztosítsuk a tobbtermelésnek azokat a lehetőségeit, amelyek itthon maguktól kínálkoznak. Nem akarok síkraszállaiu olyan intézkedések^ mellett, amelyek az államháztartás megterhelésével, devizahelyzetünk megterhelésével járnak, de méltóztassék elképzelni, — tessék elgondolni, ha egy külföldi embernek elmondjuk ezt, — hogy amikor idebent az országban tárolt 12,000 vágón műtrágya, amelynek előállításához sem munkabérre, sem devizára, sem ilése 1932 június 2-án, csütörtökön, 29 semmire szükségün'k nincsen, hogyan lehetséges az a tehetetlenség a földmívelésügyi kormányzat részéről, hogy ne találjon módszert és eszközt arra, hogy ez a 12.000 vágón műtrágya eljusson a kisgazdához és ne mint műtrágya, hanem annak kétszerese, mint búza kerüljön be Németországba, ahelyett, hogy ezt a teljesen lehetetlen exporttevékenységet fejtettük volna ki. (Lázár Miklós: Általános helyeslés!) Végül a füldmívelésügyi tárca kapcsán még fel akartam volna hívni a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, — ha jelen lett volna — hogy a múlt évben elhangzott nagy bíztatások folytán úgylátszik, hogy az idén — természetesen a hosszú tavasz is magával hozta — sokkal több tengerit fogunk termelni, hiszen nagyon sokat bíztatták is a gazdákat ebben a tekintetben. Hogy helyes volt-e ez, vagy nem, az más lapra tartozik. Bátor vagyok az igen t. földmívelésügyi kormány figyelmét felhívni arra, hogy ősszel a tengeritöréskor egész biztosan megint ugyanazok a jelenségek fognak mutatkozni, amelyek ilyenkor mindig mutatkozni szoktak. A kisgazdák, törpebirtokosok, részes munkások ugyanis nem rendelkeznek kellő bera'ktározási lehetőségek felett, nincsenek góréik és kénytelenek ősszel a csŐvestengerit akármilyen áron eladni (Felkiáltások a baloldalon: Négy pengőért!) és ezáltal munkájuk eredményétől, berendezkedések hiányában megfosztatnak. Azt gondolom tehát, hogy az idén előreláthatólag. nagyobb termés lesz és ugyanezek a jelenségek fognak újból jelentkezni. Bátor volnék az igen tisztelt földmívelésügyi kormány figyelmét felhívni arra, hogy igen kevés befektetéssel, beruházással, de akármennyi beruházással jár is, múlhatatlanul szükséges ilyen <górételepek létesítése abból a célból, hogy ezek a kisemberek munkájuk egyetlen eredményét ne legyenek kénytelenek ősszel megint elkótyavetyélni és úgyszólván munkájuk eredményétől megfosztatni. (Ügy van! bal felől.) Miután beszédidőm letelt, nem áll módomban a többi kérdéshez hozzászólni. TTjból csak azt ismétlem, amit a költségvetés tárgyalása alkalmával már többször kifejtettem, hogy én az alapvető közgazdasági politikának és pénzügyi politikának kérdéseiben, amennyiben ezek a mai nehéz helyzettel összefüggnek, az államháztartás radikális csökkentése t kérdésében, a devizagazdálkodás kérdésében és a transzfermoratórium ügyének kezelése kérdésében homlokegyenest ellenkező véleményben vagyok és ellenkező politikát tartanék szükségesnek, mint amelyet a mélyen tisztelt kormány követ és ezért legnagyobb sajnálatomra ennek a tárcának költségvetését sem vagyok képes elfogadni. (Helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Igmándy Aladár. Igmándy Aladár: T. Ház! A költségvetés általános vitájának egész folyamán jóleső érzéssel hallottam, hogy a felszólalók foglalkozási ágra való tekintet nélkül majdnem valamennyien a mezőgazdák bajainak és az eladósodott mezőgazdaság megsegítésének lehetőségével foglalkoztak. A mezőgazdák iránti jóin dulatról tett tanúságot előttem szólott Eber Antal t. képviselőtársam beszéde is és éppen azért nines szükség arra, hogy vele polemizáljak. Ezzel a minden oldalról megnyilvánuló jóindulattal szemben bizonyos tekintetben külön véleményt jelent Rassay Károly képviselőtársamnak május 2-án elmondott beszéde, amelyben a öldadó elengedésével kapcsolatban azt az ei: