Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

348 Az országgyűlés képviselőházának alább a szabályosság látszatai fennforogtak, míg nálunk ez az eset sem forgott fenn. Itt kijelentem, hogy nem saját megállapításaimra támaszkodom, hanem majd fel fogom hozni, hogy az ügyészség milyen álláspontra helyezkedett ebben az ügyben, és hogy még mind a mai napig nem látunk ebben eredményt, azt teljesen érthetetlennek tartom. Rá kell azonban mutatnom, itt az történt, hogy ez a részvénytársaság, amikor megalakult 1923-ban Zürich székhellyel, 3 millió svájci frank alaptőkével, 50 frank névértékű részvényekkel, még ugyanebben az évben felemelte alaptőkéjét 5,100.000 svájci frankra és 102.000

1 darab részvényre, 1926-ban felemelte 8,150.000 svájci frankra és 163.000 darab részvényre, 1927-ben pedig felemelte 11 millió svájci frankra és 220.000 darab részvényre. Speciálisan az alaptőkeemelésnél igen jelentős szerepet játszott az árf elhajtás, inert aki a tőzsdei viszonyokban kissé is járatos, nagyon jól tudja, hogy az új részvénykibocsátás ára mindig igazodik a részvények tényleges értékéhez, tehát azoknak bizonyos nagyságához, és magas kibocsátási árat csak azoknál a részvényeknél lehet kívánni, ahol azok meglehetősen magasan állanak. Itt a következőket látjuk. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy a francia Oustricbotránynál szükségesnek tartotta az ügyészség, hogy megtalálja a kapcsolatot a részvények emelkedése és Roset szerkesztő szereplése között. Ebben az esetben is az ügyészség állapította meg azt, hogy a részvényeknél tagadhatatlanul mesterséges árfelhajtó spekuláció történt, mégpedig úgy, hogy a részvénytársaság budapesti vezérigazgatója Deck-kontókon és különböző álneveken vásárolt, mesterségesen hajtotta fel a részvényeket, és amikor 30 pengős névértékről felhajtotta 510 pengős értékig, — tehát 30-ról 510-re -~ ezeket a részvényeket a gyanútlan szegény kisemberek nyakába varrták. Ezt annál is inkább rendkívül sajnálatosnak tartom, mert a vásárlók éppen azokból kerültek ki, akiket úgynevezett jó középosztálynak szoktak minősíteni: ügyvédekből, orvosokból, szóval lateiner emberekből, kereskedőkből stb. Szóval ez a szomorú társaság egy szép napon arra ébredt, hogy az 510 pengőben megállapított részvénye igen rohamosan visszaesett 28 pengőre, sőt a részvény értéke a mai árfolyam szerint, miután ma még nincs tőzsde, 10 pengő körül kulminál. T. Ház! Az alaptőkénél effektive 10 millió svájci frankot fektettek be a részvényesek. 1931 óta a társaság állandóan, időről-időre jelentéseket adott ki és állandóan olyan kapcsolatot igyekezett feltüntetni, hogy nagyobb megbízatásokat és megrendeléseket kapott. Olyan híreket hoztak állandóan forgalomba, részben egy gazdasági lapban, részben általános kommünikéken keresztül, amelyek igen alkalmasak voltak arra, hogy a gyanútlan és jóhiszemű embert félrevezessek es megtévesszék. Hogy milyen cikkek jelentek meg, erre nézve röviden csak néhányat akarok bemutatni, amelyek azt hiszem, fényesen illusztrálják, hogy milyen meg nem engedett esaközökkel próbálták félrevezetni a kisembereket. Az egyik gazdasági lap, amellyel szemben különben az ügyészség maga is nyomozást folytalott, a következőket mondja (olvassa): «A jövedelmezőségnek olyan perspektivájával állunk szemben, aminőt valaha a ki ondikei aranybányák vagy a délafrikai gyémántmezők felfedezése ígért.» Ezt írták szószerint. A sajtóközlemények a legnagyobb szak100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. szerűséggel fejtegették, hogy a Bauxit-cementtalp ki fogja szorítani a talpfát. A Máv.-nál és a Délivasútnál ilyen kísérletek folyamatban vannak. Megírták azt, hogy a Lautawerk és az Ottavi sok évtizedre lekötötték maguknak az egész magyar Bauxit-termelést, hogy a Bauxitrészvényeknek a* berlini és frankfurti tőzsdékre való bevezetése iránt a kérvények már be is nyujtt attak, hogy a Magyar Általános Kőszénbánya és a Salgótarjáni Rit. cementgyárat épít, Csepelen ahiminiumgyár készül, hogy a Bauxit-cement kiszorítja a portlandcementet, Angliában, Franciaországban, Amerikában építkeznek vele, Amerikában egy felhőkarcolót nyolc nap alatt építettek fel vele és így (tovább. Hiszen nem is tartom szükségesnek ezeket felsorolni, csak rá akarok mutatni arra, hogy milyen mesterséges módon igyekeztek a részvényárakat felhajszolni. Most, amikor ezek a kisemberek alaptőkeemelés címén befizettek 10 millió svájci frankot, egy szép napon arra ébrednek, hogy ez a zürichi Aktiengesellschaft az 1931. évi közgyűlésén, illetve zárszámadásának jelentésében... (Elnök csenget.) Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzájárul. Andaházi-Kasnya Béla: Az a helyzet állott elő, hogy miután ezek az emberek befizették ezt a 10 millió frankot, a részvénytársaság az 1931-es mérlegben ezt a 10 millió svájci frankot egyszerűen veszteségszámlán leírták, szóyal egészen egyszerűen eltűnt ennek a svájci részvénytársaságnak egész alaptőkéje itt Budapesten. Most helyzet, hogy itt állunk Budapesten egy svájci részvénytársasággal szemben, de rajta nem kereshetünk semmit. Amikor a kisebbségi részvényesek látták, hogy fonák helyzetben vannak és teljesen kifosztották őket, elmentek az ügyészségre, mert megengedhetetlennek tartották, hogy kis pénzüket, részvényeik befizetett ellenértékét elveszíthessék, felelősség nélkül elveszíthessék vagyonkájukat. Erre megindította az ügyész lázas gyorsasággal és kitűnő eredménnyel a munkáját. Az ügyészség megállapította tényleg, hogy itt valóban bizonyos kapcsolat található a lapszerkesztők, illetve bizonyos gazdasági lap és a Bauxit-részvény árának felemelkedése között, valamint megállapította kétségtelen módon azt is, hogy Hiller József, ennek a részvénytársaságnak vezérigazgatója, aki itt lakik Budapesten, milyen álneveken és^ hány álnéven vásárolt és adott el részvényeket, és hogy több «Deckkonto»-n ő csinálta a manipulációkat és károsította meg a kisembereket. (Turchányi Egon: Azt gondolta, hogy a sok j botrány között elvész! — Zaj.) Amikor ezek a kisemberek az ügyészséghez | fordultak és könyörögtek, hogy valahogyan I nézzenek utána, mert már az a helyzet állt elő, j — ahogyan akkor látták Pesten — hogy nem | tudnak semmit elérni, kiküldtek egy megbízottat a legközelebbi közgyűlésre Zürichbe. Ott felelősségre vonták az igazgatóságot, jelölje meg az igazgatóság, hogy ezt a bizonyos 10 millió svájci frankot milyen címen írták le és milyen címen kell ezeket a veszteségszámlán elkönyvelni, holott ezeket beruházásokra akarták fordítani és ezen a címen emelték mindig az alaptőkét. Amikor az egyik helyen kilátásba helyeztek üzleti nyereséget és biztosítót-