Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1982 június 8-án, szerdán. 349 ták az üzlet prosperitását, sőt kamatozást is garantáltak ennek a papírnak, ugyanakkor a következő alkalommal kisült, hogy ezt az egész 10 milliós összeget a veszteségszámlán egyszerűen leírták mint veszteséget. Felelősségre vonták az igazgatóságot. Az igazgatóság erre kijelenti, hogy a svájci kereskedelmi törvények szerint az igazgatóság nem felelős és nem tartozik felvilágosítást adni, hanem az úgynevezett Revisionsstelle ad felvilágosítást, forduljanak tehát annak megbízottjához. Miután azonban a közgyűlésen ez a bizonyos úr nem volt ott, nem volt módjukban előterjeszteni kérésüket, de egyébként az igazgatóságnak megtették előterjesztésüket. Amikor azután hazajöttek, azonnal levelet írtak, majd később személyesen is felkeresték a Revisionsstellenek megbízottját Zürichben. Az. az úr kijelentette, hogy neki nincs módjában ebben a kérdésben felvilágosítást adni, ment felvilágosítást csak a közgyűlésen adhat. Az egyik helyen tehát elütötték őket joguktól azzal, hogy nem adhatnak felvilágosítást, mert nem illetékesek rá, — a másik, az illetékes fórum pedig elütötte őket a felvilágosítás jogától azért, mert nem alkalmas az idő erre, illetőleg nem ez az az idő, amikor ő felvilágosítással szolgálhatna. Igen t. képviselőtársaim, méltóztassanak azonban megengedni, hogy én magának a budapesti királyi ügyészségnek a jelentését vegyem elő és ismertessem a lefolytatott nyomozást, amely sokkal súlyosabb tényeket állapított meg, mint azt a kisrészvényesek első pillanatban hitték. Megállapította egyrészt azt, hogy mi az oka annak, hogy vagyonukból ilyen jelentékeny tételt leírni voltak kénytelenek, másrészt pedig megállapította, — szószerint olvasom az ügyészség jelentését — a következőket (olvassa): «E nagymértékű árfolyamhullámzással kapcsolatatban megállapítható, hogy az áremelkedések különösen az 1926. év végén és az 1927. év novemberében elhatározott tőkeemelésekkel kapcsolatban keletkeztek. Megállapítható tény az is, hogy az áremelkedésekkel egyidejűleg a «Pesti Tőzsde» című lapban feltűnő közlemények jelentek meg, amelyek a vállalat hatalmas jövedelméről, a Bauxit-termékek óriási kelendőségéről, újabb feldolgozótelepek felállításáról és külföldi üzletek létesítéséről számoltak be. E közlemények részben a vállalat vezérigazgatójával, dr. Hiller Józseffel folytatott beszélgetést reprodukálva, láttak napvilágot. Felderítette a nyomozás azt is, hogy dr. Hiller József állandóan különböző álnevek alatt jelentékeny mértékben tőzsdei játékot folytatott az általa vezetett Bauxit-Trust részvényeivel és hogy különösen az alaptőkeemeléseket megelőzően nagymennyiségű részvényt vásárolt, amelyet azután részletekben ismét eladott.» T. Ház! Tulajdonképpen mi ez? Maga az ügyészség elismeri, hogy itt megengedhetetlen manipuláció történt járatlan kisemberek pénzével, és hogy ezt a 10 milliós svájci frankot elvesztették egyik napról a másikra szegény becsületes magyar emberek, akik azt sem tudják, hogy ahogyan jöttek ehhez az egész dologhoz. De nézzük, hogy mit állapít még meg maga az ügyészség jelentésében. Az áll ebben a jelentésben (olvassa): «...a Bauxit-Trust által kimutatott jövedelem rendszerint meghaladta a tulajdonában levő vállalatok jövedelmének összegét.» Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy hamis a könyvelés, szóval azt, hogy van egy részvénytársaság, amelynek kimutatott jövedelme nem azonos a valódi jövedelemmel, azt meghaladja, holott nagyon jól tudjuk, hogy egy részvénytársaságnak nem áll érdekében, hogy a valóságos jövedelmet meghaladó jövedelmet mutasson ki, az adóztatás szempontjából, tehát éppen megfordítva a valóságos jövedelmet el szokták rejteni. Ezzel szemben ez a részvénytársaság magasabb jövedelmet mutat ki csak azért, hogy részvényeit fel tudja értékelni. Végeredményben az ügyészség megállapítja a legsúlyosabb dolgok egyikét, ez pedig a következő: Amint említeni voltam bátor, a kereskedelmi törvény kötelezővé teszi, hogy a külföldi részvénytársaságok, mielőtt itt Magyarországon megkezdenék funkciójukat, a magyar cégbíróságnál magukat bejegyeztetni tartoznak. Az áru- és értéktőzsde szabályzata viszont kiköti, hogy külföldi értékpapír csak akkor vezethető be a magyar tőzsdére, ha hazájának valamely tőzsdéjén már kotírozott, azaz bevezetett papír. Ezzel szemben az ügyészség elénk tárja, hogy hogyan volt lehetséges a Bauxit-Trust A.-G. részvényeinek a magyar tőzsdére való bevezetése. Baróthy Pál kir. főügyész úr jelentése erre vonatkozólag a következőket mondja (olvassa): «A nyomozás során megállapíttatott az, hogy 1923 július hó 9-én a Bauxit-Trust, az Alumínium Ércbánya és Ipari Rt., valamint az Angol-Magyar Bank Rt. együttes beadványban kérik a Bauxit-Trust-részvényeknek a budapesti tőzsdére való bevezetését. Ezt a kérvényt az Angol-Magyar Bank Rt. nevében Fleissig Sándor írta alá, míg a budapesti áru- és értéktőzsdén 1923 július hó 26-án tartott ülésben, amely ülésen a tőzsdetanács bizottsága az említett kérvény tárgyában döntött, ugyanaz a Fleissig Sándor elnökölt, aki a kérvényt aláírta. (Mozgás.) Ez alkalommal hozta meg a tőzsdetanács azt a határozatát, amely utóbb a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr által 149.070/1930. számú rendelet kapcsán vizsgálat tárgyává tétetett. Tekintve, hogy a kérelmező és a kérelem tárgyában döntő személyében mutatkozó azonosság a döntés elfogulatlanságával szemben aggály támasztására alkalmasnak mutatkozik, e megállapításnak a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrral, mint az áru- és értéktőzsde felügyeleti hatóságával való közlése szükségesnek mutatkozik.» íme, a főügyész megállapítja, hogy aggályosnak tartja, hogy Fleissig Sándor az egyik helyen mint a részvények bevezetésének kérelmezője szerepel, a másik helyen pedig önmaga dönt a részvények felvétele tárgyában. Be kell jelentenem, hogy annak ellenére, hogy ezt az igen t. főügyész úr megállapította, és erről a kereskedelemügyi minisztériumnak jelentést tettek, mindezideig errenézve semilyen konkrét válasz, vagy valami más intézkedés nem történt. Szóval dacára annak, hogy megállapították, hogy a vezérigazgató hamis nevekkel játszott, megállapították, hogy Deck-kontókkal dolgozott, hogy hamis mérlegeket mutattak ki és így vezették félre a részvényeseket, így csábították őket részvényvásárlásokra, megállapították, hogy mesterségesen emelték fel az értékeket, és a beavatkozás szabálytalan volt, s megállapították, hogy a részvénytársaság el sem kezdhette volna működését, mert az minden kereskedelmi és tőzsdei törvény és szabály ellenére való volt, mondom, mindezek dacára mind a mai napig semmi, de semmi nem történt. Nagyon sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr felügyeleti jogánál fogva 47*