Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

340 Az országgyűlés képviselőházának 1 Ha pedig tanácsot kérek és meg akarok beszélni valamit, az csak természetes, hogy azokkal beszélem meg, (Gaal Gaston: Akikről előre tudja, hogy milyen választ adnak! — Derültség!) akik évtizedeken keresztül tettekkel és nemcsak szónoklatokkal, sőt kevés szónoklat- * tal, de annál több tettel bebizonyították, hogy tudnak, akik alkottak, akiknek Magyarország nagyon sokat köszönhet és — bocsánatot kérek — ezeknek megítélésére szerintem csak az jogosult, aki legalább annyi cselekedetet tudott produkálni a köz érdekében és általában Magyarország érdekében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mojzes t. képviselő úr egy kis szelíd kirohanást intézett a magyar diplomaták ellen. Bocsánatot kérek, úgy látszik mindig jelen nem lévők védelmére kell felszólalnom, de nekem volt szerencsém — és megtiszteltetve éreztem magam — hat éven keresztül a diplomáciai kar egy tagjának lenni és megismertem a magyar diplomata kart. Amilyen sajnálatosnak tartanám, ha valaki a katonatisztet még ma is úgy nézné, mint amikor fekete-sárga kardbojttal járt, épp olyan sajnálatosnak tartanám, ha valaki a magyar diplomatát még mindig úgy nézné, mintha még mindig a Ballplatzról küldenék ki a külföldre. ("Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ma a magyar diplomaták helyzete sokkal nehezebb, — ezt tapasztalatból tudom — mint ahogyan azt itt esetleg rneg méltóztatnak ítélni, mert az, hogy frakkot és monoklit viselnek, tessék elhinni, ma már a diplomatáknál nagyon mellékes dolog, legfeljebb talán vannak egyes diplomaták, akik még frakkot és monoklit is mernek hordani, de a legtöbb diplomatánál manapság már nem ez hat, és a magyar diplomaták ezt nagyon jól tudják. Azt, hogy a magyar diplomaták a külföldön mindenütt megfordulnak, előkelő körökben is, jól teszik, nem ott van ugyan az ő igazi működési körük, de azt is meg kell mutatni az egész világnak, hogy a magyar diplomata előtt minden ajtó nyitva van úgy társadalmilag, mint a hivatalos életben is. De ugyanakkor a diplomata igazi működése csendes működés; kell is, hogy az legyen. Rossz diplomata az, akiről sokat beszélnek, mert amit a diplomata tesz, arról nem is szabad tudnia másnak, mint csak az ő külügyminiszterének és az illető állam külügyminiszterének. Az egy csendes munka, ahol mindenféle reklám nélkül kell dolgozni, úgyhogy sokszor a magyar diplomaták ellen bizonyos antipátiát éreznek azok az urak, akik külföldön járnak, mert a diplomata hangját természetesen tompítani kell szordinóval és ha elmulasztja, akkor ki kell tenni a diplomáciából, mert nem alkalmas erre a hivatásra. Hiszen úgy is van nálunk elég ember, aki nem tompítja a hangját, hagyjuk azokra a hangos beszédet és engedjük a diplomatát csendesen szólani. Ami azt a kérdést illeti, hogy a diplomaták sportolnak-e vagy nem, sajnos, amikor én voltam diplomata, abszolúte nem volt időm sportolni. Azt hiszem — és tudom is, — hogy más diplomatáknak sincs idejük. Azonban azt sem kell annyira megvetni, aki sportol. Amikor Párizsba érkeztem, azt mondotta nekem egy nagy francia személyiség: ha az úr itt Párizsban sikereket akar elérni nemzete érdekében, akkor tessék azt tenni, amit régi nagykövetük tett, béreljen ki egy nagy vadászterületet és hívja meg az embereket vadászni. Erre — sajnos — kénytelen voltam azt mondani: az Nagy-Magyarország volt! Ma pedig 00. ülése 1932 június 8-án

t szerdán. Kis-Magyarország van és nekem semmiféle vadászterületre nincs pénzem. Ami azt illeti, hogy a diplomaták vadásznak vagy lovagolnak, arra azt mondom: meg kell hagyni az embereknek a mulatságot, amellett dolgozhatok valaki, ha lovagol vagy vadászik. Sőt még akkor is — ebben nem vagyok túlszigorú — ha Tjolózik. Hogy az komoly munka, amit diplomatáink végeznek, ki fog derülni abból, ha végig méltóztatnak gondolni azt, hogy hogyan változott a világ felfogása 12 év alatt. Igaz, hogy ehhez hozzájárultak azok is, akik ugyan nem tartoznak a diplomáciához, de értékes munkát végeztek külföldön és belföldön is az idegen nemzetek véleményének felvilágosítása tekintetében. Az okos diplomata felhasználja az ilyen támogatást, felhasználja a művészeket, a sajtót, a képviselőket és ezekkel kollaborál, együttműködik, hiszen ez nagyrésze a diplomata munkájának. Nem lehet azonban azt kívánni, hogy mindig egy véleményen legyen az a diplomata azokkal a magyar urakkal, akik véletlenül kinnjárnak, mert hiszen más szempontok vezetik őt és nem egymással szemben kellene állani, hanem inkább kölcsönös megértést kellenne találniok és együtt kellene működniök. Usetty t. képviselő úr a pénzügyőrség fizetésének javításáról beszélt. Ö sem úgy értette, hogy a mai helyzetben javítsuk a fizetést, mert amit a pénzügyőrség érdekében tehetünk, az csak annyi, hogy nem nyúltunk illetménycsökkentéshez, de fizetés javításról ma korai beszélni. Természetesen, ha bekövetkeznék az az idő, — amely remélem bekövetkezik, — hogy bevételeink a viszonyok javulása folytán anynyira szaporodnának, hogy ismét lehet gondolni, nem felemelésekre, hanem visszaállításokra, — mert én a mai redukciót úgy tekintem, hogy azok csak ideiglenesek, átmenetiek, — vissza fogjuk állítani ezeket a fizetéseket. A tisztviselőkről lévén szó, legyen szabad megemlékeznem az úgynevezett tisztviselői álláshalmozásról, amelyről több képviselő úr nyilatkozott. Az álláshalmozásokról való felfogásomat már expozémban is kifejtettem. Ami a tisztviselőket illeti, ott engem két szempont vezet. Először az, hogy a tisztviselő remunerációját tényleges érdemének megfelelően kapja, másodszor pedig az, hogy a tisztviselő ne juthasson inkompatibilis helyzetbe. Erre vonatkozólag — úgy látszik egyes képviselő urak nem tudnak róla — már hónapok óta fennáll egy rendelet, amelynek alapelve az, hogy a tisztviselő nem lehet semmiféle nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagja. (Gaal Gaston: Szindikátusnak vagy alapítványnak?) Semminek, kivéve... (Gaal Gaston: Itt a baj, hogy egy «kivéve» is van!) az Országos Központi Hitelszövetkezet vidéki szövetkezeteit, mert azoknak érdekük, mert különben nincs mes a kellő vezetés. (Gaal Gaston: Ezt koneedálom! Sőt ez érdem!) Kivételek továbbá maguknak SL

f tisztviselőknek esetleges pénzintézetei, takarékpénztárai, valamint fogyasztási szövetkezetei. (Gaal Gaston: Ezt már nem akceptálom!) Igazán nem lehet rábízni az ö pénzüket idegenekre. (Gaal Gaston: Példákkal tudom igazolni, hogy nem helyes!) Kivételt képeznek továbbá azok az állások, amelyekre külön törvénnyel a törvényhozás tisztviselőket küld ki. Ezenfelül szabályozva van az, hogy a tisztviselők fizetésük 50%-ánál többet mellékilletmény címén nem kaphatnak, kivéve, ha minisztertanács különleges esetekben megengedi. (Gaal