Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 1 Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Ház! Tegnap bátor voltam tájékoztatni a t. Házat a kormány felfogásáról, ami a külfölddel szemben fennálló tartozásainkat illeti, valamint a belföldi adósságok vonatkozásaiban is. Mint értesülök, bizonyos oldalakról ez némi félremagyarázásokra is adhatott alkalmat, ezért fel akarom használni ezt az alkalmat annak kijelentésére, hogy mindaz, amit én mint pénzügyminiszter cselekszem és minden kijelentés, amelyet én mint pénzügyminiszter teszek, természetesen osak teljes egyetértésben történhetik az egységespárt kívánságaival és óhajaival. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Éppen ebben a kérdésben, ha lehet egy kis panaszom, az inkább az lehet, hogy az egységespárt túlságosan szorított engem, hogy mentől hamarább nyilatkozzam, akkor, amikor még nem jött el az ideje annak, hogy nyilatkozzam. De az egységespártnak volt már eredetileg is az eszméje, hogy a földtehermentesítés kérdését — vagy akárminek nevezzük a belföldi adósságok rendezését — a pénzügyi kormányzat egyik első és legfontosabb gondjává tegye, ami meg is történt. Érvényesülni fog ez a közóhaj abban is, — nemcsak a párté, hanem a Ház minden oldalának óhaja — hogy értekezleten megvitassuk ezeket a kérdéseket. (Helyeslés jobb felől.) Még egy megjegyzést kell fűznöm tegnapi beszédemhez, annak kapcsán, ami a költségvetés realitására vonatkozott. A költségvetés realitására vonatkozó kijelentéseimet természetesen nem változtatom meg, de avval a köteles őszinteséggel .kell élnem a Ház iránt, amelylyel a jövőben is élni akarok és éppen ezért rámutatok arra, hogy merülhetnek fel olyan kiadások, amelyekről még nem provideálhattunk a költségvetésben, amelyek fedezetéről tehát valami más módon fog kelleni gondoskodni. Ezek az árvízkárok által okozott bajok. (Ügy van! Úgy van!) Amennyire teljesen el akarok zárkózni, mint eddig is elzárkóztam minden olyan kiadástól, még sokszor esetleg szükséges kiadásoktól is, amelyek a költségvetési kereteken túlterjednek, épp annyira belátom, hogy a közgazdaság, de a nemzeti vagyon megóvása szempontjából is ez olyan nagy érdek, hogy ez elől nem fog lehetni elzárkózni, és lehet, hogy itt egy kétmilliós vagy nem tudom ma még megmondani, milyen nagy kiadási különbözet lesz. A másik pont, amelynél nem lehet egészen világosan látni, hogy miképpen fog rendeződni a helyzet a lisztforgalmi adó kérdése. Sokan vannak, akik pesszimisztikusan ítélik meg az ellenőrzés lehetőségét és nincs kizárva, hogy az állam annakidején valamit rá kell hogy fizessen; természetesen most előre nem tudom megmondani, hogy mennyit. Ezek azok a momentumok, amelyek már most felmerülnek, mint olyanok, amelyeknél talán nem fogjuk a most előterjesztett költségvetés keretében a teljes fedezetet megtalálni, de itt is utalok arra, hogy azoknak fedezetét igyekszünk másutt megtakarítani. Egyes képviselő urak talán azt gondolhatják, hogy ezek apróságok ahhoz, hogy a pénzügyminiszter részéről külön megemlíttessenek, de én nem hiszem, hogy ezzel rontanám a hitet a költségvetéssel, annak realitásával szemben, sőt ezzel azt akarom bizonyítani, hogy igenis, amennyire csak lehetséges, fedezni fogjuk ezeket az esetleges kiadásokat. Előre temészetesen nem tudom megmondani, hogy milyen módon, de azt hiszem, elsősorban megtakarítások útRÉPVISELŐHÁZI NAPBÓ IX. '. ülése 1932 június 8-án, szerdán, 339 ján, amely megtakarításokat mi főleg úgy szeretnők elérni, hogy a racionalizálást, amelyről egy évtized óta unos-untalan beszéltek nagyon sokan, tényleg meg is valósítsuk. Remélem, hogy a jövő költségvetési év folyamán sikerülni fog a racionalizálások útján megtakarításokat elérni, amelyek majd fedezhetik azokat a kiadásokat, amelyeket előre természetesen nem irányozhattunk elő. Egyes képviselő urak, úgy mint Klein Antal és Malasits Géza képviselő urak megjegyzéseket fűztek egy tegnapi mondatomhoz, amely arra vonatkozott, hogy nálunk sokan nem szeretik a magyar államot. Ezt a mondatot, amint a beszédemből ki is tűnik, nem általánosságban és nem is úgy értettem, mintha egyesek az államot, mint a nemzetnek a kifejezőjét nem szeretnék, hanem az állami közigazgatást értettem és úgy emlékszem így is mondottam. Beszédemben meg is magyaráztam, hogy az állami szervezetről van szó és ezért utaltam olyan történelmi okokra is, amelyeket azt hiszem, nem kell ma bővebben fejtegetnem. Én úgy tartom és szeretném, ha minden magyar ember, nemcsak én és azok, akik úgy gondolkoznak mint én, de minden magyar ember ezen és azon az oldalon, jobban szeretné azt, amit én államnak, állami közigazgatásnak nevezek. (Gaal Gaston közbeszól. — Zaj a bálközépen.) Remélem, hogy még Gaal Gaston t. barátomat is sikerülni fog megtéríteni abban a tekintetben, hogy szeresse azt, amit én itt az állam alatt értek. Klein Antal képviselő úr egy megjegyzést tett, azt mondotta, hogy Teleszkyé, — Ezsaué — az a kéz, amely itt működik. Még egyszer fel méltóztattak hozni Teleszky nevét és pedig most egy kicsit szelídebb formában, mint ahogyan egyszer régebben egy képviselő úr felhozta itt Teleszky és Popovics nevét. Ezek az urak nincsenek itt a Képviselőházban, én tehát kedves kötelességemnek tartom, hogy felvegyem a kesztyűt és kijelentsem, örömmel teszem, csak azt sajnálom, hogy Magyarországon sajnos, az igazi értékeinket rendesen csak akkor szoktuk megérteni (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon!) és tisztelni, amikor szobrot állítunk nekik, de akkor is elmegyünk a szobrok mellett úgy, hogy azt, amit szimbolikusan azok a szobrok jelentenek, már elfelejtettük. Teleszky és Popovics Nagy-Magyarország fellendülésében olyan nagy szerepet játszottak — ezt tudom, erre tanú lehetek, — mert nemcsak tanítványuk, de munkatársuk is voltam évtizedeken keresztül, — hogy nemcsak karakterileg, önzetlenséggel, tisztán annak a bizonyos államnak élve, de a tudás, szorgalom és a munka szempontjából is általános tiszteletet vívtak ki maguknak. Senki sem próféta a saját hazájában. Ha valaki meg akarja érteni, hogy kicsoda Popovics Sándor és Teleszky János, menjen él Bécsbe, Londonba, Párizsba, Prágába, New-Yorkba, ott tudják. Azt tehát, hogy a magyar törvényhozásban olyan lenéző jelzőkkel illetik őket, jogtalannak tartom. Itt azt is meg kell mondanom, hogy sokan azt hiszik, hogy én mintegy exponense vagyok Teleszky Jánosnak és hogy csak báb vagyok, akit Teleszky János mozgat. Kijelentem, mint ahogyan mondottam a magyar nemzetről, hogy nagykorú, én is nagykorú vagyok. (Tetszés a jobboldalon.) Amit teszek, a saját felelősségemre teszem és teszem a saját, nem mondom, hogy eszem alapján, de a saját meggyőződésem alapján, 46