Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

336 Az országgyűlés képviselőházának különböző csoportokban fizetéscsökkentést jelentene ugyan, azonban az igazság követelményeinek teljesen megfelelne. En ugyanis arra gondolok, hogy az egyforma fizetési kategóriákban levő tisztviselők ma különböző fizetéseit egy-egy fizetési osztályban, egyforma összegben kellene megállapítani, hogy minden tisztviselő, aki az L, II., III., IV. és így tovább, fizetési osztályba tartozik, egyforma fizetésben részesüljön. Ezt maguk a tisztviselők is kívánják, tudomásom szerint. Ma ugyanis az a helyzet, hogy pl. a VII. fizetési osztálynak megfelelő rangban levő miniszteri titkár, postatanácsos, Máv. felügyelő, polgármester, alispán, árvaszéki elnök, rendőrtanáesos, mind más és más illetményt élvez, Különösen nagy a differencia a fizetésekben az állami és az önkormányzati tisztviselők között. A tervezett rendelkezés egyrészt megtakarítással járna, másrészt könnyen lenne indokolható és harmadszor inkább jelentene megnyugvást, mint egy generális újabb fizetésleszállítás. Ez az új rendszer tulajdonképpen annak a rendszernek életbeléptetését jelentené, amely az egész állami életben megvolt a háború előtt, amikor minden egyes közszolgálati alkalmazott az állami tisztviselők részére rendszeresített I—XI. fizetési osztályok valamelyikébe tartozott. Ezidőszerint azonban oly nagyok az eltérések, oly különbözőek a fizetések, hogy a differenciák lényegesen szembeötlőét és a tisztviselők is legjobb értesülésem szerint maguk is szeretnék és kívánnák az ilyen formában való végleges rendezést. A kormány pénzügyi programmjában a magam részéről a legsürgősebbnek látnám a helyes és egészséges gazdasági és pénzügyi élet megteremtésére irányuló komoly .munkának megindítását és szervesen átgondolt, összefüggő programm lassú, de biztos megvalósítását. Az ötleteknek helye nincs, ellenben a tervszerű komoly munkára szükség van. Ebben a munkában a megoldandó feladatokat röviden a következőkben foglalnám össze. Elsősorban a pengő értékállandóságának fenntartása, az államháztartás egyensúlyának biztosítása, azonban nem a közterhek állandó fokozásával, hanem a "kiadások csökkentésével, a túlméretezett közéleti intézmények fokozatos leépítésével a gazdasági életben pedig egy jobb termelési és fogyasztási rendszernek, az állami életben pedig jobb közigazgatási berendezésnek kiépítésére volna szükség. A közterhek fokozása a legtöbb termelési ágban elérte ma már a maximumot, úgyhogy ezeket tovább fokozni nem lehet. Különösen a kisiparos, a kiskereskedő és a mezőgazdasági társadalom az, amely eddigi adótartozását sem képes megfizetni, nem hogy az újabban kivetett magas adókat meg tudná fizetni. Törekednünk kell tehát a közteherviselésnek abszolút igazságos rendezésére, ahol a nagytőke, a nagyvagyon legalább is arányosan, ugyanolyan mértékben kiveszi a részét a közteherviselésből, mint ahogv kiveszi a részét a kisiparos, kiveszi a részét a kiskereskedő, kiveszi a részét a gazdatársadalom és kiveszik részüket az agyonnyomorított köztisztviselők. Kívánatos, hogy a nagytőke épúgy meghozza a maga arányos áldozatait, mint a kisgazda, a kisiparos és a köztisztviselő. Ha az adóstatisztikai adatokat vagy a legutóbbi adófelemelési rendeletet tanulmányozzuk, hiába keressük ott a nagytőke fokozottabb megterhelését, ezt nem találjuk. Kötelességem megjegyezni, hogy én nem akarok a ÍÖÓ. ülése 19

3È június 8-án, szerdán. magam részéről a tőkeképződés ellen beszélni, mert nagyon jól tudom, hogy a gazdasági életben a tőkeképzés fontos, különösen Magyarországnak van nagyon is szüksége tőkére és a tőkeképződés érdekében mindent meg kell tenni, de le kell szegeznem azt a sajnálatos körülményt, hogy a bankokrácia és a nagytőke nem hozzák meg az ország érdekében azt az áldozatot, amelyet ilyen rendkívül időkben joggal elvárhatna tőlük mindenki és elvárhatná elsősorban a magyar nemzet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A fejlődés útjait a szegényebb néposztályokat sújtó fogyasztási adóterhek, különösen a borfogyasztási adó leépítésében kell keresni. Ebben a tekintetben az utóbbi időkben némi enyhülés észlelhető és a gazdatársadalom országszerte nagy megnyugvással fogadta a pénzügyminiszter úrnak azt az ígéretét, hogy 1933 január elsejétől kezdve a borfogyasztási adót 50%-ára fogja leszállítani. Vagyis ez azt jelenti, hogy 19.5 fillér helyett maximálisan 9 fillér lesz majd a borfogyasztási adó. Ha a nagyjövedelem és nagyvagyon is arányosan teljesíti a nemzettel szemben kötelességét, akkor ez a kisbirtokosok köztér hének , csökkentését, a sok-sokezer kisember vásárlóerejének fokozását, a termelés fellendülését eredményezné, ami végeredményében az ország egyéb gazdasági életének javulásált is jelentené. A mezőgazdasági termelésnek olcsó hitellel való ellátása szerintem egyik legfontosabb kérdés. Lehetetlen állapot az, hogy a mezőgazdák 10—14%-os kamat mellett műveljék meg földjeiket. Ennek a hitelnek nem volna szabad magasabb kamatozásúnak lennie 4—5%-nál. A legfontosabb pedig az volna, hogy hosszúlejáratúvá kellene átváltoztatni terheiket, hogy ezáltal levegőhöz jutva terheiket némiképpen rendezni tudják. Törekedni kell a szomszédos t államokkal való gazdasági kapcsolatok kiépítésére. Kívánatos volna a külföldi hitelezőkkel a legsürgősebben olyan tárgyalásokat megkezdeni, amelyek kapcsán a külföld is belátná, hogy ebben a pillanatban nem tudunk fizetni sem tőkét, sem kamatot. Ha azonban mégis meg akarjuk mutatni lovagiasságunkat, akkor fogadja el a külföld azt, hogy meglévő fölösleges nyerstermékeinkkel, állatainkkal tudjuk törleszteni tartozásainkat. Egy új gazdasági élet megteremtésére irányuló munkában további sürgős feladat a termelés és fogyasztás megbomlott arányának megszüntetése. Az állami és gazdasági életben szintén nagyfontosságú kérdés a tisztviselők helyzetének rendezése. Hiszen Kenéz igen t. miniszter úr a Képviselőházban kijelentette, hogy csak jólfizetett tisztviselői kartól lehet jó munkát várni, tehát ha fokozatosan, szukceszszive le is építjük a tisztviselői státust, megfelelő jó díjazásban kell őket részesíteni. Igen nagyfontosságú kérdésnek tartanám még az ifjúság kérdésénél, hogy az ifjúságot kenyérhez juttassuk, hiszen ez az állam szempontjából is óriási fontossággal bír. Erre egyébként majd az összeférhetetlenségi törvényjavaslat kapcsán kívánok rátérni. Azzal zárom beszédemet, vajha adná a jó Isten, hogy balsejtelmeim ne válnának valóra, hogy meghozná gyümölcsét a gazdának szorgalmas, becsületes és kitartó munkája... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Téglássy Béla: ...és hogy terményeit három-négy hét múlva kellőképpen tudja értékesíteni, feleslegeinket pedig a külföldi piacon