Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 1ÖÓ. ülése 1932 június 8-án, szerdán. m kellőképpen el tudjuk helyezni, hogy ezáltal a gazdatársadalom sajgó sebeit begyógyítsuk és új erőt adjunk neki a jövő küzdelmeihez. A címet elfogadom. (Helyeslés, tetszés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A pénzügyi tárca koronázása az egész költségvetésnek. Amikor átrágtuk magunkat ezen a számrengetegen és beszélünk arról, mire van a magyar államnak pénze és mire nincs, egy jelentéktelen összegre az egész költségvetésben nem találtunk fedezetet. Azt hiszem azért nem, mert ez a költség, amelyre fedezetet kértünk, nem embervesztő, hanem embermentő célt szolgált volna. A fővárosi gyermeknyaraltatásra kért 200.000 pengőről van szó, arról, amit a pénzügyminiszter úrtól a fővárosi gyermekek nyaraitatásának céljaira kértünk. Ezt ennél a tárcánál kell szóvá tennem, mert ebben a kérdésben Károlyi miniszterelnök úr, mint népjóléti miniszter, már elismerte azokat a súlyos indokokat, amelyek szinte követelik, hogy az állam itt a maga segítő kezével siessen a főváros segítségére, Korányi pénzügyminiszter úr azonban makacsul ellenáll ennek a kérésnek, makacsul elzárkózott az elől, hogy ez a 200.000 pengő a fővárosnak kiutaltassák. Azok a rosszul táplált anyák, akik az egész háborút végigkoplalták és végigszenvedték, a világháborút követő gazdasági háború idején természetesen nem tudtak életképes gyermekeket a világra hozni, éppen ezért Budapest székesfőváros közgyűlésében a szociáldemokrata községi frakció kezdeményezésére és • sürgetésére az életmentő első segély módszeréhez, ezen anyák gyermekeinek nyaraltatásához kellett folyamodni. A város szociális feladatai közé ezt is be kellett sorozni és nem luxusnak, nem utánzásnak, nem a boldog vagyonos szülők gyermekeinek sorsa iránt érzett irigységnek köszönhető az, hogy ezt szociális feladataink közé be kell venni, hanem megelőzésnek, életmentésnek mondhatnám egész nyugodtan, hogy takarékosságnak kell ezt tekinteni, amennyiben takarékossági célzattal kellett ezt feladataink közé vonni, hogy azok a kiadások, amelyekbe egy életnek a világra hozatala és felnevelése nemcsak az egyénnek, nemcsak a családnak, hanem a közösségnek is kerül, kárba ne vesszenek a gyermek idő előtti elpusztulásával. Az idén a főváros annyira kimerült egyéb feladatainak teljesítésében, nem utolsó sorban éppen azoknak az áthárított állami kötelezettségeknek teljesítésében, amelyeket az állam helyett kellett elvégeznie, hogy a kormányhoz volt kénytelen segítségért fordulni, a kormánytól volt kénytelen ezt a 200.000 pengő kiegészítést a gyermeknyaraltatás céljára kérni. Bár a miniszterelnök úrban, mint népjóléti miniszterben, meg lett volna a jó szándék, hogy ez.t a 200.000 pengőt erre a célra nekünk adja, a pénzügyminisztériumban, sajnos, kitették előttünk a «lasciate»-táblát, hogy: hiába minden könyörgés, hiába minden kérés. Nekünk mégis meg kell még egyszer és utoljára próbálnunk a dolgot, részben úgy, hogy a közvéleménnyel is közöljük azokat az adatokat, amelyekre alapítva ezt a 200.000 pengőt kérjük, részben úgy, hogy a pénzügyminiszter úr figyelmét mégegyszer felhívjuk a kérdésre. Meg kell próbálnunk mégegyszer — mielőtt az utolsó szó elhangzik — ebben az ügyben segítséget keresni. Budapesten 65.000 nyilvántartott család van. Hozzá kell tennem azt, hogy a nyilvántartásba csak olyan családok kerülnek, ahol legkevesebb két gyermek van. 83.000 olyan 8—14 éves korú gyermek van, akik a nyaraltatás szempontjából iskolaorvosi vizsgálat alá kerültek — hiszen a másik 36.000 3—8 év közötti gyermektömeg a nyaraltatás szempontjából nem jön számításba, amennyiben ezek részére a nyaral tatást még egyelőre nem rendezték be — és az iskolaorvosi vizsgálat megállapította, hogy a 83.000 gyermek közül 638 aktív tbc-s, 4789 inaktív, 4515 tüdőgondozói kezelés alatt van, 5140 fertőző beteg, 1856 szervi szívbajban szenved, 3370 golyvás, (Esztergályos János: Szép aratása van itt a halálnak!) 3800 fiúnak és 6000 leánynak van szüksége gyógytornára. Ez összesen 30.108 gyermek, akiknek betegsége és testi gyengesége száz százalékban a rossz táplálkozásnak és a rossz lakásnak tulajdonítható. (Esztergályos János: Hol van a Mr es fajvédelem? Hol van? — Téglássy Béla: Én védem! — Esztergályos János: De a miniszter úr nem védi!) Az iskolaorvosi vizsgálat természetesen a legszigorúbban nézte végig ezt a gyermekanyagot, gondosan kellett kiválogatnia, gondosan le kellett szorítania a számot és ebből a 83.000 gyermekből kiválogatott az iskolaorvosi vizsgálat 19.649 gyermeket, mint olyanokat, akik az iskolaorvosok véleménye szerint feltétlenül nyaralásra, pihenésre szorulnak, akik számára életkérdés, hogy arra a néhány hétre Budapest főváros falai közül kikerüljenek. A városnak a kiválogatott 19.649, tehát csekély hijján 20.000 gyermek nyaraltatási kérdésében az volt az elgondolása és a terve, hogy 9000 gyermeket vidéki nyaraltatásra visz el, a tavalyi 18.000-res létszám helyett, 50.000 napot pedig, mint napközi nyár altatást állít be költségvetésébe. Tudvalevőleg a r napközi nyaraltatás a legolcsóbb és legprimitívebb módja a nyaraltatásnak. Ennek a megoldási tervnek a kivitelére a fővárosnak van 260.000 pengője, amely ennek végrehajtására nem elegendő. Csupán 5000 nyaraltatást és 20.000 napközi nyaraltatást lehetne ebből elvégezni. Éppen azért, hogy legalább azokat, akiknek számára az orvosok, mint életmentést, mint egyetlen menekülést állapították meg a nyári pihenést, el tudjuk küldeni, ennek a 260.000 pengőnek a kiegészítésére kértük az államtól ezt a 200.000 pengős hozzájárulást. Az indokaink is megvannak erre. Az állam milliókkal tartozik a fővárosnak, kórházköltségekkel, a színházak közüzemi tartozásaival, milliókat vitt el a. fővárostól inségadó fejében és igen minimális az az összeg, amelyet visszakaptunk ebből. Mégis visszautasították ezt az egészen alacsonyra leszorított, egészen szerény kérésünket, pedig egészen nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ez a 200.000 pengő, az úgynevezett próbaszívások költségeinek egy egészen minimális hányadából fedezhető lett volna. Most megkérdezzük azt, hogyha a pénzügyminiszter úr ilyen makacsul ragaszkodik álláspontjához, akkor ki fog válogatni a közül a 30.000 gyerek közül, illetőleg a leszorított 20.000-es létszámból, ki meri vállalni a felelősséget azért, hogy ezeket a gyerekeket itthon hagyjuk a halál torkában? Aki ma végig megy délben, vagy reggel az iskolák előtt, amikor a gyerekek jönnek az is-