Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

Az országgyűlés képviselőházának 1 Az igen t. pénzügyminiszter úrnak, akit én igazán nagyra becsülök, még abból az időből ismerem pénzügyi elgondolásait, amikor az első nemzetgyűlés pénzügyminisztere volt, amikor itt a tudósok a magyar koronát szintén minden áron meg akartak menteni és vitték ki a drága magyar javakat a korona javítására, nagyon helyesen — az események igazolták őt — azon az állásponton volt, hogy az inflációt megtörni csakis a külföld segítségével lehet. Ezt az álláspontot vallotta akkor — teljesen osztottam ezt a véleményét — és az események teljesen igazolták. Már akkor láttam, hogy nagyon reálisan gondolkodik és ismeri úgy a belföldi, mint a külföldi viszonyokat. Ebből merítem a reményt ma is, hogy megint eltalálja a helyes utat. Szerintem már az elődjének kellett volna megtennie azt a kijelentést, hogy nem bírunk fizetni, mert azok az állandó tanácskozások nem segítenek. Az ember már úgy ismeri a térképet^ hogy egészen földrajztudósok leszünk a végén. Hol itt, hol ott, hol Lausanneben, hol Genfben tanácskozunk. Nem voltam és nem leszek próféta, de meg vagyok szentül győződve, ott megint széjjelmegy a társaság, szépen elkedélyeskednek egymással a diplomácia nemes nyelvén, majd megint szép frázisokat mondanak, puffogtatnak és semmit sem kapunk. A csalódás még jobban fog fájni, mert eddig reménykedtünk, mindig vártuk, hogy majd csinálnak valamit. Ügy látom, hogy azok az államférfiak, akik a háborút előidézték, akik a háborút végigcsinálták, akik ebben a háborús mentalitásban éltek és benne vannak még ma is, a népek igazi békéjét képtelenek megcsinálni! Azt olvasom az újságokban, hogy Washington felé vonulnak a nyomorgó, éhező volt amerikai frontharcosok. Figyelmeztetem a Genfben tanácskozó népszövetségi hatalmasságokat, hogyha így folyik majd tovább a tanácskozás, ha ilyen eredménytelenül, csak a frázisokat puffogtatják és — úgylátszik — nem akarnak rajtunk komolyan segíteni, meg fogják érni, hogy egy nemzetközi népvándorlás fog Genf felé menni, a tönkrement, éhező, szenvedő magyarság és a többi nemzetek fiai nagy nemzetközi összefogásban fognak oda felvonulni és felelősségre fogják vonni mindazokat, akik az isteni és emberi törvények ellen vétenek és az országokat nem mentik meg a pusztulástól, hagyják tovább lefelé zülleni. Lehetetlen, hogy ezt ne lássák be azok az államférfiak, akik egymásután kijelentik, hogy érzik, tudják, hogy itt minden percért kár, ha nem jön a segítség. Hiszen száz- és ezerszámra lesznek az emberek öngyilkosok a világon. Hát nincs azoknak az uraknak ott Genfben lelkiismeretük, nem érzik át, hogy egy nemzet tönkremegy, hogy ezt mi tovább nem bírjuk. Becsületességükre, emberi érzésükre appellálok, amikor azt követelem, hogy tanácskozzanak komolyan; necsak beszéljenek, hanem jöjjenek már a tettek! Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék a tárgynál és a pénzügyi tárcánál maradni és ne méltóztassék sértő módon bírálni azt a külföldi konferenciát. Meskó Zoltán: Ez nem frázis, ez könnyen bekövetkezhetik Ez nem sötét képaláfestés. Igenis elérkezhetik az az idő, hogy az emberek kezükbe^ veszik a koldusbotot, kimennek oda, {felelősségre von ják^ mindazokat, ,akik ott ülnek és nem tudnak segíteni. Ha nem tudnak segíteni, álljanak félre, adják át helyüket olya00. ülése 1932 június 8-án, szerdán, 319 noknak, akik nincsenek a háborús gondolattól megfertőzve, akik az emberben az embert látják, hogy itt nincs ellenség, nincs győző és legyőzött, itt szenvedő emberek vannak, akik a krisztusi morál alapján élni akarnak a világon. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Megkésettnek tartom az igen t. pénzügyminiszter úrnak tegnapi nyilatkozatát, ö mindenesetre jobban tudja, miért nyilatkozott csak most és nem hamarább. En azt mondom: az utolsó falat kenyér a saját gyermekeinké.Mi másnak pénzt addig sem kamatszolgáltatás, sem más formában nem adhatunk, míg magunk ellátva nem vagyunk. Minden külföldi fizetést be kell szüntetni. (Dinynyés Lajos: Cólniksz!) Ez nem az a könnyű álláspont, nem az a régi kijelentés, hogy nem fizetünk, hanem az a szomorú tény, nem lehet fizetni, nem lehet saját gyermekünk szájától az utolsó falatot megvonni. A belföldi adósságokra vonatkozólag valamennyien szem előtt tartjuk az államháztartás rendjének biztosítását, de ha tőketörlesztés egy jó ideig nem lesz, akár hallgatólagosan, akár elrendelt moratórium alapján, ha a kamatot leszállítják 4%-kal, akkor az emberek levegőhöz jutnak, igazságosan kivetett adójukat (Dinnyés Lajos: Az a fő, hogy igazságos az!) meg tudják majd fizetni és az államháztartást fenn lehet tartani. Hiszen a világháborúban is moratórium volt. Kérdem: nem háborúban vagyunk-e most is? Veszedelmesebb háborúban, gazdasági háború kellős közepén vagyunk, ahol százával, ezrével pusztulnak el az emberek. Miért kell kiküldeni a végrehajtókat oda és miért kell a költségeket szaporítani ott, ahol a végrehajtó már nevet, mert tudja, hogy már mindent húszszor lefoglaltak. Ha Budapesten foglal, kívülről tudja, hogy mennyi billentyű hibás a zongorán és a kisgazda összes teheneit és jószágát névről ismeri már. Én nem vagyok ügyvédellenes, azonban igenis tartozom az igazságnak azzal, hogy itt leszögezzem, nogy erős ügyvédellenes, fiskálisellenes hangulat van az egész országban, (Ügy <van! Ügy van!) mert, — tisztelet a nagy ügyvédi társadalomnak, amelyre mindig büszkék lehetünk — sajnos, vannak nagyon sokan olyanok és mindinkább szaporodik a számuk, akik visszaélnek a helyzettel (Ügy van! Ügy van!) és felesleges költségeket okoznak! (Ügy rian! Ügy van!) Ezek a brigantik okozhatnak az egyik oldalon 120 pengős adósságért 60 pengős költséget. Elnök: A képviselő úr által használt kifejezést a házszabályok értelmében kifogásolom! Meskó Zoltán: Akkor majd magyar szót fogok használni. Ezek vérszopók, (Derültség.) mert vérszopás az, ha valaki kiszívja az utolsó csepp vérét annak a szegény embernek. Én a tisztességes ügyvédeket megvédtem, csak a tisztességtelen ügyvédek eljárása ellen tiltakozom. Az ügyvédnyomort nem így kell megszüntetni. Tessék gondoskodni a bajbajutott ügyvédekről is, — ezt aláírom — de ne úgy, hogy annak a sárban levő földmívesembernek, aki lejjebb már nem csuszhatik, örökösen költséget csinálnak. Bocsánatot kérek, ez még sem járja. Tessék a miniszter uraknak, különösen pedig a pénzügyi kormányzatnak vigyázni arra, hogy ezeknek felesleges költséget ne csináljanak. Tegnap egyik barátom mesélte, hogy abban a házban, ahol lakik, egy szegény asszony valami 120 pengős házbért fizet negyedévre.