Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
320 Äz of szag gyűlés képviselőházának Az egyik negyedévben nem bírta pontosan megfizetni a. lakbérét, ezért a lelkiismeretlen, lelketlen háztulajdonos azonnal perelte. Három napon belül mindjárt 60 pengő kiadása volt rá. (Úsetty Béla: A háztulajdonosokat bántsa! Miért bántja az ügyvédeket? Az ügyvéd csak kötelességét teljesíti!) Ha tőlem függne, itt nagyon kevés ügyvéd ülne ebben a Házban, — ezt egészen őszintén megmondom — (Derültség. — Helyeslés balfelől.) és azok is legalább addig, amíg képviselők, ügyvédi gyakorlatot nem folytatnának. (Usetty Béla: Éljenek a levegőből?) Nem azt mondottam. (Klein Antal: Az ügyvédek a képviselőségből éljenek?) Bocsánatot kérek, senkit nem -akarok megbántani, de erre a közbeszólásra kénytelen vagyok válaszolni. Legyenek meggyőződve az ügyvéd-képviselo urak, hogy legtöbbször nem azért mennek hozzájuk, mert kiváló ügyvédek, hanem azért, mert kiváló képviselők. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Usetty Béla: Ez tévedés! Mondja meg, kik azok? Ez csak egyszerű frázis!) Hogy ez mennyire nem frázis, azt abból az általános tapsból látom, amit általánosan, pártkülönbség nélkül kiváltott ez a kijelentésem. Tessék megnézni! Mind jár kijelentettem, hogy nem engedem ezt a kérdést mellékvágányra vinni, mert nem szoktam személyeskedni és nem vagyok botrányokozó. Mondottam, hogy a tisztességes fiskálisok előtt le a kalappal, azokat elismerés illeti meg,» csak a visszaélések elkövetőit, a vérszopókat ítélem el, akik feleslegesen kiadásokat okoznak. (Schmidt Miklós: A bankokat, amelyek nem hosszabbítják meg a váltókat és az ügyvédek kénytelenek perelni!) Van még egy kérdés, — és ezzel be is fejezem, mert a lámpa kigyulladt — amelyet meg akarok említeni. A valutasíberekről f akarok még beszélni, azokról, akik tudvalevőleg felszólítást kaptak, hogy tartoznak bejelenteni, mennyi valutájuk van külföldön. Ezt titok, homály fedi; nem lehet sohasem megtudni. Itt beszélnek 800 millióról, nagyobb és kisebb összegről, beszélnek eltussolásokról. En ismerem a pénzügyminiszter urat. ö nem engedi ezt meg (Gr. Somssich Antal: Es a bankoknak?) sem a bankoknak, sem másoknak. Azt a hazafiatlan embert, aki elvonta tőkéjét, pénzét a nemzeti közgazdasági élettől, igazán meg kell bélyegezni. (Élénk helyeslés.) Azt ki kell pofozni az országból, ha nem akar maga kimenni. Egypár már ki is szökött. Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Meskó Zoltán: Befejezem két mondattal. (Dinnyés Lajos: Nem fogadja el!) Nézze, képviselő úr, <aiz én egyéni dolgom, hogy elfogadom vagy nem foga|dk>m el. Ha nem fogadom el, akkor ia meglesz, ha ön nem, fogadja el, akkor is meglesz, ea nem lényeges dolog. A lényeg az, hogy elmondom, amit akarok és a saját meggyőződésemet követem. Ebbe nem engedek beleszólni senkinek, annál is inkább, mert pártokon felül és pártokon kívül álló ember vagyok. (Egy hang balfelől: Mozgalmi ember!) Igenis, mozgalmi ember vagyok. Ez a hang a magyarság, a szenvedő magyarok hangja ebben az országban. Mi igenis tiltakozunk minden olyan dolog ellen, ami a nép ellen van. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy hozza már nyilvánosságra ezeknek a s,ibereknek a neveit, az idevonatkozó adatokat. Arra kérem, tűzzön ki a pénzügyi kormány jutalmat, mondja ki, hogy 10—20% jutalékot kap az, aki feljelenti ezeket a sibereket. A liech100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. tensteini, a vaduzi, a svájci stb. tisztességes banktisz, viselők maguk megbotránkoztak, hogy mii pénzt kiérünk 'külföldről kölcsön, amikor a saját pénzünket kisiboljuk. Azt mondják, minek a kölcsön olyanoknak, akiknek annyi a feleslegük, hogy azt kihozzák ide. Tessék kitűzni jutalmat, tessék ezeket a spicliket, vagy nem tudom, hogyan nevezzem őket, megjutalmazni, az ilyen spicli, aki ezeket feljelenti, elismerést érdemel, mert ez csak a brigantikat bélyegzi meg. A miniszter úr iránt bizalommal viseltetem és ezért a címet elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits. Géza! Malasits Géza: T. Ház! A pénzügyminiszter úr tegnapi beszédében csodálkozásának adott kifejezést azon, hogy a magyar nép mennyire kevéssé szereti az államot. Hát a magyar népnek az állam elleni ellenszenve teljesen érthető, érthető azért, mert a magyar nép az államból csak a kormányt látja. A kormánynak, amikor venni kell a néptől, ezer körme van, amikor adnia kell a népnek, különösen amikor a nép jogokat kér, jogokat követel ési ezeket meg kellene adni, akkor a kormánynak csak zsandárÖklie van a nép felé. Ha a kormány meg akarja a néppel kedv éltetni az államot, tegye meg az első lépést ehhez azzal, hogy olyan közigazgatást létesít, amely a nép érdekeivel törődik, amely a népet szereti és amely a népből a politikai hitvallást nemi bikacsökkeil és csendőrököllel akarja kiverni. Ha tehát azt akarja a pénzügyminiszter úr, hogy a nép szeresse az államot, akikor a szeretetet elsősorban azi állam kezdje és szeresse az állam is, a kormány is azt a népet, amelynek verejtékéből és nehéz munkájából az államot fenn kell tartani. A továbbiakban azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy aki ma megtagadja az adófizetést, bár meg tudná fizetni, az a nemzet ellen vét. Teljesen igazat adok a miniszter úrnak ebben, annál inkább, mert az a társadalmi osztály, amelyhez én tartozom és amelynek képviseletében én itt ülök, soha egy fillér adóval hátralékban nem maradhat, hiszen a munkás, a magánalkalmazott adóalapját nem tagadhatja el, mert a munkáltatónak azt hivatalból kell bejelentenie. Az egy fillér adóhátralékkal nem maradhat, mert ha egy napot dolgozik, arra is levonják neki a kereseti adót; ha a magán alkalmazott egy hónapig dolgozik valahol, arra az egy hónapra is levonják a jövedelmi adót, tehát amit az állam a munkástól, a magánalkalmazottól és ahhoz tartozó kategóriáktól nem tudott kivenni fogyasztási, forgalmi, kereseti és egyéb adókban, azt kimunkálja belőlük a finánctechnika más formában, úgyhogy az a szemrehányás, hogy a nemzet ellen vétünk, bennünket, a legdestruktívabb társadalmi osztályt, nem illethet meg azért, mert az adótechnika úgy van berendezve, hogy ezeket könnyen lehet elérni és ezektől az adót 100%-ig be is lehet vasalni. Vannak ellenbén igen tekintélyes társadalmi rétegek, vannak az úgynevezett magasabb társadalmi rétegekben olyan tiszteletreméltó gentleman-ek, akik képesek lennének adójukat megfizetni és mégsem fizetik meg. T. Ház! Egy alkalommal már napirend előtti felszólalásban, továbbá az általános vitában felkértem a miniszter urat, készíttessen statisztikát azokról, akik 500 pengővel vagy annál is többel tartoznak adóban és hozza azt a statisztikát nyilvánosságra. Nagyszerű történelmi neveket fog a miniszter ott találni,
