Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-95

Az országgyűlés képviselőházának 95. ilyenkor azzal a bizonyos abrinecsal láttatnak el, amelynek felhasználása folytán nem rontják az utat, hanem ellenkezőleg, a hengereléssel javítani fogják azt, ezért itt a közmunkaváltság a képzelhető legigazságtalanabb adónemek egyike, tulajdonképpen büntetése azoknak a gazdáknak, akik jobban akarják a talajt megművelni, több és jobb termelést akarnak inaugurálni. Ezek után még arra szeretném figyelmeztetni a mélyen t. kormányt, hogyha tulajdonképpen a nagy jóakarat meg is van a kormányban, — megvolt eddig is, nem tagadható le, csak mindig nagyon féltek a következményektől, nem mertek energikusabb segédkezet nyújtani, — azzal még nem tettek eleget, hogy nagy jóakaratot tanúsítottak, mert a kormánynak cselekednie is kell. És ennek az érezhető eredményét mindezidéig, sajnos, nélkülözzük. A kormánynak, elgondolásom szerint, megfontolás tárgyává kellene tennie, hogy nem volna-e jó sürgős intézkedéseket tenni? Hiszen láthattuk az Amerikai Egyesült-Államok el nőkét, aki most, hogy az amerikai nemzetgazdaság fenyegetve van, a legsürgősebben, soron kívül intézkedik és cselekszik, hogy ennek a hatalmas nagy államnak nemzetgazdaságát megmentse, megóvja. A mi kis mezőgazdaságunk már annyira meg van támadva és anynyira közeledik afelé az örvény Télé, amelyet a világgazdasági válság az államok mindegyikénél okoz és amely örvény mindegyik államot fenyegeti, hogy nem tudom: nem volna-e okos itt talán a sablontól eltérőleg egy gyors tanácsot tartani, nemcsak az egvségespárt e^yes csoportjaival, hanem a pártok delegáltjait és az ország legkiválóbb közgazdászait is bevonva a tanácskozásba, hogy e tanácskozás eredményének leszűrése után, a cselekvés terére léphessen a kormányzat? (Helyeslés.) Most pedig rá akarok térni a tulajdonképpeni költséffvetésra Előre akarom bocsátani azt. hogyha a földmívelésügyi tárca költségvetését tárgyalom, úgy érzem, bogyba jó és helyes agrárpolitikát akarok követni, r akkor nem szabad ebedül csak a mezőgazdaságot te- : kintenem, hanem látnom kell és szem előtt kell tartanom az egész nemzetgazdaságot, mert ha ezt nem teszem, akkor esetleg az egyoldalúság ! hibájába eshetem, ami talán nagy kárára volna a mezőgazdaságnak is. amelvnek felsegítéséért j én küzdeni akarok, amit én speciális feladatomnak tartok. Ebből a szempontból akarok hozzászólni a kérdéshez. Sajnálattal veszem tu- ! domásul és hele is kell törődnöm abba, hogy j a földmívelésügyi tárcának nem adták meg a :l kellő dotációt; de nem is lehetett az ország mai ! teljesítőképessége mellett megadni azt a dotációt, ami tulaidonképen a magyar nemzetgazdaság e legfontosabb ágazatának dukál. Ha azonban ilyen kevéssel kell beérnünk, akkor ellentétben az előttem szólott Inkey Pál báró képviselőtársammal, (bizonyos megelégedéssel konstatálom és helyesléssel veszem tudomásul a miniszter úrnak azt a helyes meglátását, hoarv az ország jelenlegi legfontosabb probier ; májára, az értékesítés problémájára szentelt j összeget tekintélyesen felemelte azáltal, hogy ; azt az^ összeget, amely beruházások Címén, a múlt évben is rendelkezésre állt. most beso- ! rozta^ mint fix összeget, mint alapösszeget a ; költségvetésibe. Ez az összeg 5,605.000 pengőre rúg. Azt hiszem, és azt remélem, — miután meg vagyok győződve a földmívelésügyi miniszter • úr energiájáról és készségéről — hogy az ér- i tékesítés -megindítását teljes erővel szorgal- ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 1932 június 2-án, csütörtökön. 25 mázni akarja és ezzel az Összeggel talán már több eredményt tud elérni, annál is inkább, 'mert bizonyos előkészületek a múlt évben is történtek a külföldön az exportunk előmozdítása érdekében. Itt még megjegyezni kívánom, hogy a földmívelésügyi minisztériumnak ezt a pionir-munkáját követniök kell nyomban és sürgősen a jó kereskedelmi r szerződéseknek. Ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek a mai viszonyokhoz mérten ruganyosaknak kell lenniök és reciprok alapon kell állaniok, hogy ne történhessék meg, (hogy egyes államok, amelyekkel szerződést kötünk, extratourokat táncoljanak és kilejtsenek költségeik köréből. Nagyon fontos problémánk az értékesítés, mert égetően szükségünk van javaink ellenértékére, égetően szükségünk van pénzre, hiszen tudjuk, hogy a gazdák ott tartanak, hogy kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni sem az állammal, sem a vármegyékkel, sem a községekkel, sem a hitelezőkkel szemben. (Ügy van!) A baj az, hogy annak következtében, hogy olyan kevés pénz kering künn a gazdaságokban, az országban, nemcsak a birtokok, a termények, az állatok és egyéb mindenféle termékei a földnek értéktelenednek el, hanem maga a föld is és a legnagyobb baj,, hogy ezek a vagyontárgvak -a kelendőségüket teljesen elvesztik. Ezek egyáltalában nem kellenek senkinek s a gazda sokszor hiába kínálja a kereskedőnek portékáját, nem reflektál rá a kereskedő, mert úgy látszik, annak sincs pénze. Nekünk tehát, hogy a saját zsírunkba és adósságainkba bele ne fulladjunk, értékesítenünk kell. Sok tíz- és tízezer magyar testvérünk éhezni volt kénytelen az elmúlt télen és éheznek most is és a legnagyobb nyomorban vannak; ezeknek segítségére csak úgy tudunk sietni, ha az értékesítés kérdését nyélbeütjük. Itt isjbizalommal vagyok a miniszter úr elkövetkező működése iránt és feltételezem a miniszter úrról, hogy egész tudását, egész tapasztalatát és egész energiáját bele fogja fektetni az értékesítés mielőbbi megindításába és abba. hogy az jól funkcionáljon. Az export tárgyalásánál nem mulaszthatom éi,

r hogy a miniszter úr és egyáltalában a kormány figyelmét fel ne hívjam az export fontossága végett a belföldi piacoknak és áruforgalomnak megszervezésére, a belföldi áruknak, a belföldi szükségletek szerint való józan és okos elosztására. Különösnek tartom és nagyon meg is lepett, hogy az eddigi viták során, kezdve a költségvetés nagy általános vitáján, az egyetlen Kállay Miklós t. képviselőtársamat kivéve, nem akadt egy^ szónok sem, aki erre a nagyfontosságú kérdésre rátért volna, akinek valami mondanivalója lett volna arról, hogy milyen óriási fontossággal bír a belföldi piac megszervezése és az áruk elosztása itt bent a belföldön. Ha ez jól meg van szervezve, akkor tudjuk, hogy mit és mennyit tudunk kivinni, akkor nem fordulhat elő az, ami történt az idén például a tengeriben, hogy nyakra-főre eladták az ősz folyamán a tengerit és most azután, amikor devizanehézségekkel küzdünk ezer- és ezervagónszámra kell a tengerit újra behoznunk. (Ëber Antal: Protekciós vállalatok útján!) Ezt nem tudom, ebbe nem vagyok beleavatva, hogy milyen vállalatok útján, (Éber Antal: De én tudom0 de mindenesetre a devizák elpocsékolása révén kell ezeket a tengerimennyiségeket behoznunk, hogy állataink takarmányozását fedezni tudjuk. Nem térhetünk át arra az állás4