Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-100

310 Az országgyűlés képviselőházának vagyoni viszonyokat nem is lenét összehason­lítani a minket környező egyéb államok népei­nek helyzetével és jövedelmi viszonyaival­De nem érthetek egyet az igen t. pénzügy­miniszter úrnak azzal a megállapításával sem, amelyet beszédének végén tett, amikor . azt mondotta, hogy a mezőgazdaság hitelképes­ségének megóvása érdekében az adós védelmi intézkedéseket meg kell szüntetni. Ebből a megállapításból úgy látom, hogy ez a hang Korányi Jákobé, de a kéz Teleszky Ezsaué. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Az a kéz Teleszkyé, aki a Felsőházban itartott beszédé­ben már is felhívta a kormánynak egyik igen tekintélyes tagját, Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter urat, hogy hagyja abba^ az ő köz­gazdasági akcióit és agilitását, (Jánossy Gá­bor: De nem hallgait rá!) mert úgy látszik, ő az egyedüli a kormányban, aki bizonyos köz­gazdasági problémák megoldását szükséges­nek és fontosnak tartja. (Jánossy Gábor: Igen helyesen!) Sajnos, a kormánynak azok a tag­jai, akiknek kötelességük volna ezen a téren intézkedni, késlekednek és nem tesznek sem­mit- Teleszky János receptje ez, igen t. pénz­ügyminiszter úr, s a recepten lévő orvosságot a miniszter úr úgylátszik a magyar gazda­közönséggel akarja bevetetni, én azonban azt hiszem, hogy a pénzügyminiszter úrnak erre már nem lesz módja. Engedje meg az igen i. pénzügyminiszter úr, hogy más tényeket is megállapítsak arra vonatkozólag, hogy miért nem lehetnek szerel­mesek a lakosok a jelenlegi állapotokba és ha­zánk kormányzatának bizonyos rendszerébe. (Jánossy Gábor: A kormány sincs elragad­tatva tőle!) Eat a csonka országot a legka­rakterisztikusabban talán akként lehetne jel­lemezni, hogy ez kartellország. Itt a kant éllek száma megszámlálhatatlan, a kartellek ha­talma pedig határtalan. A kartell elkisér ben­nünket a hólesőtől a koporsóig, a pelenkától a szemfedőig. A kartell, állítom és bizonyítani fogom, kormánytámogatással drágítja meg mindennapi kenyerünket. (Zaj.) Kormánytá­mogatással teszi ezeket, igen t. pénzügymi­niszter úr. Én tehát most egy kar teliről akarok néhány szóval megemlékezni, és állítom, hogy a kormány eltűri, hogy ez a kartell a minden­napi kenyeret, a legszegényebb néposztály legfontosabb fogyasztási cikkét megdrágítsa. Szólani akarok itt most egy kartellről, amely­ről talán keveset méltóztatnak tndni, az úgy­nevezett élesztőkartellről- (Halljuk! Halljuk!) A szeszkartellről már elegendő szó esett itt. (Jánossy Gábor: Úgy van! Ebben igaza van!) Már egy határozati javaslatot is elfo­gadtunk az 1921 : XLI. tcikk módosítására. A pénzügyminiszter úr ugyan nem fogadta el, de azt hiszem, hogy a határozatnak most már ő is eleget fos- tenni és ennek megfelelően fog intézkedni. (Gr. Hunyady Ferenc: Ha a vezér megengedi!) Ha megengedi. Én azonban erről az r élesztőkartellről akarok beszélni, amely állítom, hogy igenis: kormánytámogatással tarthatja fenn ma is ezeket a magas árakat és drágítja meg a mindennapi kenyeret. Tudvalevő, hogy Magyarországon az élesz­tőgyártás két, illetve három szeszipari nagy­vállalat kezében van. Az egyik a Gschwindt, a másik a Krausz-Moskovits, a harmadik pedig Altmann, Miskolcon. Ez utóbbi — Altmann, Miskolcon — nem gyárt élesztőt, mert Krausz­Moskovits és a Gschwindt monopolizálják az élesztőgyártást. Valamennyien tudjuk, hiszen köztudomású, hogy a kartellek miképpen tud­iOÓ. ülése 1932 június 8-án, szerdán, ják elnémítani és elhallgattatni azokat, akik esetleg az ő profitjukat veszélyeztetik. Erre ne­kik a következő módjuk van, ha a szép szó nem elég, akkor jön a pénz, megfizetik az illető vállalatot, hogy ne profitáljon, ha pedig ez sem elég, akkor a kormánynál minden befolyá­sukat latbavetik, hogy a konkurrenciát elné­mítsák, hogy az ne gyártson. Itt is ez az eset, a harmadik gyár, az Altmann-féle miskolci élesztőgyár nem dolgozik, azonban kapja a má­sik két vállalattól a profitot, kap bizonyos hall­gatási díjat, hogy ne termeljen élesztőt és így a másik két vállalat a kormány beleegyezésével monopolisztikus módon tartja kezében az élesztőgyártást, olyan áron, amely után, saj­nos, még mindig olyan adó van, amelyet még az 1908 : XXVIII. te. állapított meg. Csak egészen röviden kívánom megállapí­tani, hogy ezeknek micsoda profitot, micsoda hasznot jelent, hogy Magyarországon az élesztő — mint méltóztatik tudni — a szesz­gyártással, vagy a sörgyártással kapcsolato­san melléktermékképpen állíttatik elő. Ez a két gyár állítja elő most az élesztőt, már nem a szesziparral kapcsolatban, mert szesznélküli élesztőt állítanak elő, és pedig egy König-féle német szabadalom alapján állítanak elő szesz­nélküli élesztőt, amelyet azután forgalomba bo­csátanak. A napi fogyasztás Magyarországon körülbelül 80 mázsa. Ezt eladják 1*40 pengős áron. Szakemberek megállapítása szerint egy kilogramm élesztő alapanyaga, a melasz, r &z anyaélesztő és a rezsiköltség azzal az adóval együtt, amit az 1908 : XXVIII. te. megállapít és amelyet felemeltek, de nem az élesztő után, hangsúlyozom igen t. pénzügyminiszter úr, nem az élesztő után, hanem a termelt alkohol­mennyiség után, összesen kitesz 70 fillért. Ez a két vállalat termelt circa napi 80 métermázsa szeszélesztőt szesz nélkül egy ön­álló eljárás alapján, mint az előbb mondtam. Nem a termelt élesztő után fizeti az adót, az 1908 : XXVIII. te. 3. Vában megállapított 5 fil­lért, amelyet időközben felemeltek 20 fillérre, hanem fizeti ezt a termelt szesz után, mégpedig, mint tudvalevő, a Gschwindt-féle élesztőgyár kontingense 5922, a Krausz-Moskovitsé pedig 2000 hektoliter, ez összesen a két gyár részére 7922 hektoliter keretet jelent. Ez után fizet 20 fillért, amely kitesz circa 160.000 pengőt és an­nak ellenében circa napi 80 métermázsa élesz­tőt gyárt, bocsát ki a forgalomba 1' 40 pengős áron, amelynek — mint már az előbb kimutat­tam — előállítása nem kerül többe az adóval együtt, mint 70 fillérbe. Ez tehát 100 százalé­kos nyereséget jelent. (Jánossy Gábor: Meny­nyit?) Százszázalékos nyereséget. Ez a két vál­lalat, az élesztőkartell naponta száz százalékot keres 80 métermázsa után, amelynek kilóját 1*40 pengőért adja, pedig csak 70 fillért tesz ki az alapanyag, a melasz, az anyaélesztő és az egyéb rezsiköltség. 70 filléres ár mellett 70 fil­lér tiszta profitjuk van. (Jánossy Gábor: Ho­gyan adóznak ezért?) Külföldről csempésznek állandóan bizonyos mennyiségű élesztőt, mert sokkal olcsóbb a cseh élesztő. 70 filléres áron kerül a forgalomba, ez tehát azt mutatja, hogy ezeknek a vállalatoknak és ennek a kartellnek busás hasznuk van. Igen t. pénzügyminiszter úr, bekövetkezett tehát az a lehetetlen állapot, hogy egy jogál­lamban, midőn tulajdonképpen az élesztőgyár­tás nem volt kötve semmiféle jogosultsághoz, nem kellett kezdetben engedély, gyárthatott élesztőt akárki, szesziparral vagy sörgyártás­sal kapcsolatban, bekövetkezett később az, hogy egy budapesti szeszipari vállalat kérelemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom