Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-100
Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1932 június 8-án, szerdán. 311 fordult a pénzügyminisztériumhoz,, hogy akar gyártani Hungária sütőélesztő néven teljesen megfelelő élesztői Akkor a pénzügyminisztérium a vállalatot a földmívelésügyi miniszterhez utasította. A földmívelésügyi minisztérium egy 1921. október 8-án kelt rendeletében azt mondja, (olvassa): «...az általa készített élesztőnek «Hungária» sütőélesztő néven leendő forgalombahozatalát engedélyezem. A szóbanforgó kérelem, a készítmények az erjedéstani állomás, valamint az országos chemiai intézet vizsgálata után az állandó felülbíráló tanácsnak kiadatván, értesíteni a t. Címet, hogy a tanács szakvéleménye és a megismételt vizsgálatok alapján a készítmény forgalombahozatalát azzal a feltétellel engedélyezem, hogy magában az elnevezésben a készítmény eredetére — a sörélesztőre — való utalás, minden megtévesztés kizárásával bennfoglaltassék és a készítmény csomagolása és forgalomba való hozatala .a> 62.200/1906. XII. 2. szám alatti rendeletem határozmányainak megfelelően történjék». (Gaal Gaston: A csomagolást is hatósági rendelettel állapítják meg?) Ezt a Hungária név alatt gyártott élesztőt forgalomba hozták sokkal olcsóbban az élesztőkartell árainál. Később megtörtént az, hogy ez a vállalat kérte, mégpedig 1925-ben, ennek a jognak átruházását a Steiner György cégre. Ezt is engedélyezte a földmívelésügyi minisztérium. (Gaal Gaston: Miért kellett engedélyezni, ha szabad kérdeznem, miért szorul engedélyre? A lélekzetvételre is hatósági engedély kell? — Egy hang balfelől: A közigazgatás egyszerűsítése érdekében! — Gaal Gaston: A hitvesi csókra is engedélyt kell kérni maholnap! így lesz kérem! Szakértők jönnek ki és megállapítják az eljárási díjat! — Derültség. — Jánossy Gábor: Adót kell rá kivetni! Hitvesi csókadót!) Most következik a csoda. Ügy látszik, ennek a kartellnek és a Krausz—-Moskovits cég: nek cirkulusait zavarta ez a gyár. Nagyobb mennyiségben kívánta már előállítani ezt az élesztőt. Amikor ebben az irányban az igen t. pénzügyminiszter úrhoz fordult, úgy látszik, meghökkent a kartell és minden befolyását latbavetette, hogy ez ne engedélyeztessék s akkor az igen t. pénzügyminiszter úr sietve kiadott egy rendeletet. (Zaj balfelől.) De igen, a< pénzügyminisztérium! Nem Korányi, mert a pénzügyminiszterek, hála Isten, nagyon sokat változnak, nem tudjuk pontosan mindig, hogy abban az időben ki volt a pénzügyminiszter. (Gaal Gaston: Miért hála Istennek? Selten kommt was Besseres nach! — Derültség.) Nem a jelenlegi pénzügyminiszter úr volt, nem tudom pontosan megállapítani, hogy akkor ki volt a pénzügyminiszter, azt hiszem, a legjobb fejű képviselő sem tudja, hogy ki volt a pénzügyminiszter 1931 február 17-én. (Egy hang balfelől: Wekerle!) Véletlen! Errare humánum est! Akkor a pénzügyminisztérium kiadott egy rendeletet 1931 február 17-én, amely megjelent az akkori hivatalos lapban, száma 130.947, amely már kimondja, hogy tekintet nélkül arra, hogy az üzemben szeszt értékesítésre termelnek-e vagy sem, iparhatósági telepengedély kell minden élesztőgyárnak, azonfelül még a telepengedélyben meg kell állapítani, hogy az üzem létesítéséhez az 1908 :XXV III. te.-be iktatott szeszadótörvény 19. §-a értelmében a pénzügyi hatóságok külön engedélyére is szükség van. (Halljuk! Halljuk!) Bekövetkezett tehát igen i pénzügyminiszter úr az, ami előrelátható volt, hogy a kartell megakadályozta, hogy itt egy megbízható cég termelhessen élesztőt, ami eddig szabad volt, s hogy áruba kibocsáthassa fele áron. Ez a cég magára vállalta azt a 20 fillér adót is, amely tulajdonképpen még az 1908:XX VIII. tc.-ben 5 fillérben állapíttatott meg a termelésre egy hektoliter szesz után és nem az élesztő után, amely adót most 20 fillérre emeltek lel. Természetesen önként vállalta ez a vállalat ezt a szeszadót, ezenfelül még a kormányzóné nyomorenyhítő akciójára ingyen kenyeret ajánlott fel, amiről lehetnek különböző vélemények, hogy ez talán reklám lett volna, de még mindig inkább elfogadom azt, ha valaki az 500.00U pengőből a szegényeknek ad ingyen kenyeret, mint ha az élesztőkartell a szegények kenyerét kormánytámogatással drágítja. Bekövetkezett tehát, igen t. pénzügyminiszter úr, jogállamban az a lehetetlen állapot, hogy kérvények mennek, egymásután három kérvény megy a pénzügyminiszter úr vezetése alatt álló minisztériumhoz és azután Károlyi Gyula gróf miniszterelnökhöz, de ezekre a kérvényekre még a mai napig sem érkezett sem negativ, sem pozitív válasz. Ha a pénzügyminiszter urnák van erre rendeleti joga és törvényes alapja, méltóztassék elutasítani a kérést, hogy az illető cég azután kártérítési perrel fordulhasson a kormánnyal szemben és a közvélemény elé is odaállhasson. (Gr. Hunyady Ferenc: A feneketlen fiók!) De engedelmet kérek, a pénzügyminiszter urnák nincs joga, nincs törvényes módja megakadályozni, hogy a magyar ember mindennapi kenyerét olcsóbbá tehessék. Ezért mély tisztelettel kérem (Ulain Ferenc: Tisztelet nélkül is lehet!) a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kérdést sürgősen megvizsgálni, méltóztassék utasítani az illetékes ügyosztályt, hogy ebben a kérdésben akár pro, akár kontra, döntsön. A pénzügyminiszter úr és az illetékes osztályok is a jog és a törvény alapján kell hogy álljanak Nem tudom elképzelni, hogy ebben a kérdésben ne döntsenek a jog és a törvény szerint. (Ulain Ferenc közbeszól.) Ezt kértem, de amennyiben ©rreyonatkozóan nem fognak megtörténni a sürgős intézkedések, ezt a kérdést napirenden fogom tartani és állandóan fel fogom fedni itt a Házban és a nagy nyilvánosság előtt mindazokat a kulisszákat, amelyek ennek a kérdésnek hátterében imozognak. Nem a ' pénzügyminiszter úrra, nem a pénzügyminisztériumra értem ezt, hanem arra a kartellre, amelyre már rámutattam, amely kartell Magyarországon — amint mondottam — bölcsőnktől koporsónkig kísér minket, (Meskó Zoltán: Még azon túl is!) amelynek hatalma kimondhatatlan és határtalan, amely megmutatta a múltban is, amikor a régi törvény módosításáról volt szó, hogy az egész kormánypárttal és a parlament nagy többségével szemben keresztül tudta vinni akaratát és a pénzügyminiszter urat — nem tudom milyen indokok alapján — rá tudta venni arra, hogy ne fogadjon el egy olyan javaslatot, (Ulain Ferenc: Fellner hatalmasabb, mint a kormány! — Zaj. — Elnök csenget.) amely a kartell érdekeit lett volna hivatva egy kicsit megnyirbálni. A miniszter úrnak azt a ibejelentését, hogy ebben a kérdésben még tárgyalni óhajt a földmívelésügyi miniszter úrral, még mindig módjában lett volna teljesíteni, Íbiszen tulajdonképpen egyszerű törvényváltoztatásról volt csupán szó. A részletekről még mindig lehetett volna tárgyalni, de az a titkos kéz, amelyet minden egyes kormányzati intézkedésben — sajnos — látunk, (Ulain Ferenc: A pártkassza!) ezt is megakadályozta. (Zaj balfelől.)
