Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

300 Az országgyűlés képviselőházának transzfermoratórium-rendeletben és a kapcsolatos kommünikében kijelentettünk, nem prejudikálhatnak — ezt már többször kijelentettem s most ismét aláhúzom — azon az időponton túlra, amely időpontra a transzfermoratóriumrendelet és az annak interpretációját képező kommünikék kiadattak, mégis még mindig észlelhető bizonyos nyugtalanság főleg a prejudícium tekintetében egyes hitelezőinknél. Ezért voltam kénytelen aláhúzni ismét ennek a prejudíciumnak meg nem létét. Ismételten kijelentettem és ezúttal ismét leszögezni szándékozom, hogy Magyarország és a magyar honosok az 1924. évi újjáépítés után teljes jóhiszeműséggel vállalhatták a külfölddel szemben azokat az adósságokat, amelyeket vállaltak. Legyen szabad itt kissé egoistának lennem: magam személyesen nem helyeseltem, — bár akkoriban nem volt módomban, hogy ezt máskép, mint in camera caritatis kinyilatkoztassam — a külföldi kölcsönöknek felvételét ilyen méretekben és főleg nem tudtam megérteni azt, hogy mezőgazdák fel mertek venni nyolc-kilenc-tíz százalékos kölcsönöket. (Gaal Gaston: Muszáj volt!) Nem vagyok, sajnos, mezőgazda, de aki valahogyan gazdasági dolgokhoz ért, nem tudja megérteni, hogyan lehetett remélni, hogy a beruházások folytán lehető legyen ilyen kamatokat és a törlesztést fizetni. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Bizonyos fokig azonban ez indokoltan történt, mert hiszen nem tudom, hogy ha ilyen drága kölcsönöket fel nem vettünk volna, hogyan indulhatott volna meg Magyarországon a gazdasági élet és szerintem ez a döntő, a rideg financiális szempontok félretételével. Az akkori viszonyok között még lehetett remélni. Akik azt hitték, hogy a terményárak az akkori magasságban maradnak meg, jóhiszeműleg hihették, hogy ha nehezen is, de vissza tudják fizetni ezeket a kölcsönöket. De külföldi hitelezőinknek meg kell érteniök, hogy ma egészen más a helyzet, mint volt akkor,, amikor ők az akkori helyzet mérlegelésével a hiteleket nyújtották és mi azokat igénybevettük. Ma talán háromszorannyi terméket kellene exportálnunk, hogy e kamatokat fizessük. Már pedig ezek a kamatok kétszeresét teszik annak, amitaháború előtt kívántak tőlünk. Ezt egy ország gazdasági élete sem bírhatja hoszszabb ideig az összeomlás veszélye nélkül. Öszszeomlás esetén pedig hitelezőink többé aligha számíthatnak arra, hogy valamikor visszakapják azt, ami őket jogosan megilleti. Tudjuk jól, hogy külföldi hitelezőinknek is igen nehéz a helyzetük, a mi nehézségeink is nehéz helyzetbe hozzák őket. Ma már nemcsak Magyarország van ebben a helyzetben. Itt kumulálódnak a nehézségek. Teljes megértéssel vagyunk az ő nehézségeikkel szemben. Magyarország vezető férfiai már az elmúlt esztendő második felében világosan látták a most bekövetkezett helyzetet és felfogásukat határozottan közölték a Népszövetség különböző tényezőivel, valamint külföldi összeköttetéseinkkel. Bár nem egy helyen megértésre találtak, általában azonban ezek a közlések, ezek a figyelmeztetések nem jártak kellő hatással, mert ahelyett, hogy a válság kezdetén, amikor könnyen lehetett volna, megadatott volna a mód nekünk és a többi hasonló helyzetben levő adós országoknak, — mert sorsunk ebben egyforma — hogy termésünket nagyobb arányban és olyan valuták ellenében adhassuk el, amilyen valutákban hitelezőink jogosultak fizetést követelni, 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. az általános irány a termékeinktől való teljes elzárkózás lett, kompenzációs és clearing szerződések kötésére való kényszerítés. Hitelezőink egy része saját előnyének gondolta azt is, hogy devizakorlátozásaink abszolút szigorítását követelje és vigye keresztül s hogy az egyenlő elbánás egyébként teljesen jogos elvének olyan szigorú keresztülvitelét követelje, amely megakadályozza számos olyan gazdasági lehetőség kihasználását, amely az ő érdeküket is szolgálná. Itt talán elég utalnom csak egy kérdésre, amely sokakat foglalkoztat. Ez a záloglevéllel való visszafizetés kérdése, ami ebbe ia kategóriába tartozik. Erkölcsileg teljesen jogos, teljesen érthető, ha azt mondják, hogy ha Magyarországnak nincsen arra devizája, hogy fizesse a külföldnek a kamatokat és a tőke egyrészét, akkor Magyarország ne igyekezzék adósságait olcsó pénzen devizákkal visszavásárolni. Erkölcsileg ez jogos, elismerem, de nem. így áll a helyzet a valóságban, mert hiszen főleg ezeknek a zálogleveleknek egy része, amely hazajött, miből vásároltatott? Vásároltatott először szabad devizákból, mert hiszen amikor a devizazárlat bekövetkezett, akkor a rendelet értelmében, akik kölcsönkép felajánlották külföldön lévő követeléseiket, a követelés felét szabadon használhatták tovább. Azt tehát nincs módunkban megakadályozni, hogy akik szabadon rendelkeznek devizák felett, zálogleveleket, kötvényeket, vagy mást vásárolhassanak. Sőt, nagyon gyakori eset, mint hallom, hogy külföldről visszajövő magyarok, Amerikából, sőt

1 más országokból visszajövő magyarok, akik pénzt hoznak haza, nem külföldi valutákban hozzák azt haza, hanem odakint záloglevelet vásárolnak és ezeket hozzák haza. Ebben semmi törvénytelen nincs, ezt nem tudom megakadályozni. (Helyeslés.) Egyébként ebben nem látok károsulást. Ha valaki eladta f záloglevelét, az nem panaszkodhatok károsodásról, azért, mert valaki más megvette. Emellett nem lehet az egész magyar társadalmat egy személyként felfogni, hogy az az ember, aki a záloglevelet megvette, ugyanaz volna azzal, aki birtokának egy részét eladni akarja, hogy tehermentesítse magát, vagy könnyítsen^ terhein. Nem lehet azt mondani, hogy itt üzérkedés folyik, hiszen akkor minden értékpapírvásárlás és minden birtokeladás üzérkedés. (Ügy van! Ügy van!) A záloglevéllel való visszafizetés nem érinti a külföldi záloglevéltulajdonosoknak a biztonságát sem, eltekintve attól, hogy ők maguk adták el ezeket a zálogleveleket. De nem érintheti a biztonsagot azért sem, mert ezzel ugyanolyan mennyiségű kölcsön fizettetik vissza. Tudomásom szerint nem olyan rengeteg sok az ilyen eset, de sokan vannak ma abban a kényszerhelyzetben, hogy nem tudnak magukon másképpen könnyíteni, mint ha eladják birtokuk egy részét. Most itt van egy birtokvásárlási lehetőség azoknak a kisgazdáknak a részére, akik képesek a birtokot megvenni, de az is egészséges, ha nem kisgazda, hanem más vásárol középbirtokot, ha ezzel talpra lehet állítani a régi tulajdonost, és ő csak a régi adósság egy részével marad adós, ez a hitelezők érdekében van, mert jobb adóst kapnak és kevesebb lesz követelésük egész összege. T. Ház! Jóllehet közel egy éve előre láttuk és mondtuk, hogy mi fog bekövetkezni, hitelezőink kívánságainak amíg lehetett, igyekeztünk mindenben eleget tenni, mert az írott szerződés, a jog, mellettük szólt. Nagy áldozatokba került szerződési hűségünknek ez a bizonyítása, de most az egész világ tisztán látja már a valóságot, tisz-