Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának 99. tán látja, hogy Európa eme részének pénzügyi és gazdasági rekonstrukciója nélkül lehetetlen lesz feltartóztatni Európa gazdasági destrukcióját és lehetetlen lesz a hitelkérdéseket normálisan lebonyolítani. (Ügy van! Ügy van!) A t. Ház legjobban tudja, de tudja a külföld is, hogy Magyarország egy fél év alatt kegyetlen kiadáscsökkentésekkel és páratlan közterhek kivetésével igyekezett elérni és fentartani költségvetésének egyensúlyát. Nagy áldozatokkal megóvta egy év óta, hihetetlen nehézségek ellenére is, pénzének vásárlóerejét itt a belföldön annak ellenére, hogy külföldről ezalatt az idő alatt e tekintetben támogatást nem kapott, (Ügy van! Ügy van!) sőt külkereskedelmi téren hónapról-ihónapra a legnagyobb akadályokra talált. (Ügy van! Ügy van!) Az ilyen erőfeszítést r el lehet viselni egy évig, el lehet viselni talán két évig is, de az ilyen erőfeszítés a gazdasági erőforrások olyan további gyengítésével jár, amely mind jobban megnehezíti későbbre a talpraállást és jobban aláássa a jövőbeni fizetőképességet is, mert kimeríti az adó» nemzetek minden erőtartalékát. Európa érdeke és hitelezőinknek eminens érdeke, hogy azok a nemzetek, amelyek képesek Európa megmentésére, s amelyek a történelem előtt felelősek lennének Európa pusztulásáért, ne várják meg tetteikkel a tanácskozások végtelen húzódását, (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) ne várják meg, míg az adós népek termelőképessége végleg dezorganizálódik, (Ügy van! Ügy van!) fogyasztóképessége pedig katasztrofálisan csökken. Hitelezőink érdeke, hogy^ ennek belátására bírják saját nemzetük vezérférfiait. (Ügy van! Ügy van!) Hallunk olyan tanácsokat, hogy az ,adó» országok igyekezzenek saját magukon segíteni. Ez csak úgy volna lehetséges, ha teljesen izolálnák magukat, ha gazdaságilag teljesen szakítanának más országokkal, ha nem törődnének más országokkal, sem másországokban fennálló tartozásaikkal. Ez Európa egy részének pulverizálása után Európa gazdasági . struktúrájának teljes pulverizálását, Európa Öngyilkosságát is jelentené. A sajátmagunkba zárkózás hitelezőinktől való elzárkózásunkat is jelentené, ez tehát nem lehet hitelezőink érdeke. Várunk s valósággal kínlódunk 9 hónap óta. Férfiasan állottuk^ ki a gazdasági és hitelválság minden csapását, amely először éppen minket ért. De azt hiszem, éppen ezért van jogunk most Európa közvéleményéhez fordulni és kérni, értse meg, hogy a legelszántabb emberi akarat sem küzdhet kimerülés nélkül egy bizonyos ponton túl. (Igaz! Ügy van! a Ház minden oldalán. — Taps a középen.) Jogunk van hitelezőinkhez fordulni azzal, hogy ha még sok időt vesztenek, mindent elveszthetnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ha a nagyhatalmak még nem látják is eljöttnek az időt a végleges megoldásokra — és ebben, azt tartom igazuk van — ma még tényleg nem jött el az idő az egész vonalon arra, hogy végleges megoldásokat úgy lehessen alkotni, hogy az adós nemzetek evvel kellően megmenthetők volnának — be kell látniok, ha alaposan ismerik a tényleges helyzetet, hogy a transzfermoratóriumokkal és gyér Stillhalte egyezményekkel eddig biztosított átmeneti helyzet időközben sokkal rosszabbra fordult világszerte. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Ma már ezek a természetüknél fogva tökéletlen és az ország belső gazdasági életét is akadályozó intézkedések, mindinkább elégtelenekülése 1932 június 7-én, kedden. 301 nek mutatkoznak az átmenet biztosítására, (Ügy van! Ügy van!), főként akkor, ha nem sikerül rábírni a külföldi államokat annak elismerésére, hogy az ő érdekükben is van velünk kereskedelmi szerződéseket kötni, (Ügy van! Ügy van!) olyan kereskedelmi szerződéseket, amelyek megélhetésünket biztosítják és amelyek ezzel az ő megélhetésüket is előmozdítják. (Ügy van! Ügy van!) Egy kollaborációra van szükség, egy európai kollaborációra, amelyről hallunk már majdnem egy évtized óta, de amely irányban, sajnos, ma még tettben nem történt semmi. (Ügy van! Ügy van! — Szilágyi Lajos: Ellenkezőleg!) Reméljük, hogy fog történni mielőbb. T. Ház! A kormány tudatában van annak, hogy^ Magyarország külföldi adósságainak szolgálata csak annyiban tartható fenn, amennyiben mezőgazdasági feleslegeinket megfelelő áron tudjuk a külföldi piacokon elhelyezni. Tudatában van a kormány annak is, hogy a mezőgazdaság kamatterhe a lehetőségig arányba hozandó a mezőgazdasági termények árával. Reméli a kormány, hogy a dunamenti államok pénzügyi helyzetének tanulmányozására a Népszövetség és a nagyhatalmak által kiküldött most ülésező bizottság és a lausannei konferencia ezekben a kérdésekben megoldásra vezető eredményre fog jutni, ezért a kormány az adósságterhek kérdésében nem tartaná helyesnek, ha elhamarkodottan ezidőszerint részünkről olyan intézkedések tétetnének, amelyek az említett nemzetközi tárgyalások eredményeit ránk nézve kedvezőtlenül befolyásolhatnák. De el van határozva a kormány arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha minden reménye, hite és várakozása ellenére a most említett nemzetközi tárgyalások nem járnának a kellő és remélt eredménnyel, akkor egyoldalúan lesz kénytelen bizonyos intézkedéseket tenni. (Hosszantartó taps és helyeslés a jobb- és baloldalon. — Kun Béla: Minél hamarább!) olyan intézkedéseket, amelyek a külföldi hitelezők szerzett jogainak teljes épségben tartása mellett átmenetileg a külföldi adósságok szolgálata címén lerovandó összegeket az ország ezidőszerinti teljesítőképességével és a mezőgazdaság kamatterhet a mezőgazdasági cikkek áralakulásával a lehetőség szerint arányba hozzák. Ezekben az említett, a nemzetközi tárgyalások eredménytelensége esetén foganatosítandó intézkedésekben azonban természetesen kötelességének tartja a kormány, hogy bizonyos igen magasrendű közszempontokat szem elől ne tévesszen. A komoly eredmény biztosítása érdekében tehát nem kívánunk semmi olyan intézkedést tenni, amely a külföldi hitelezők szerzett jogainak módosítását jelentené, mindaddig, amíg azok módosítása iránt a külföldi hitelezőkkel megegyezés, létre nem jön. Tehát csak egy átmeneti intézkedést csinálnánk, egyelőre, amíg sikerül hitelezőinkkel (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) az összes feltételek módosítása iránt megállapodnunk. Továbbá ne tévesszük szem elől, hogy a mezőgazdaság kamatterheinek csökkentésénél, mérséklésénél nem szabad szenvednie a magyar hitelszervezetnek. Nem szabad szenvednie azért, mert hiszen az egész gazdasági vérkeringésnek véredényrendszere a hitelszervezet; ha ez felbomlik, akkor a gazdasági élet is felbomlik. Nem szabad szenvednie a hitelszervezetnek azért sem, mert sokan félreismerik azt. Azt hiszik, hogy jelenleg a bankok trezorjaiban milliárdok feküsznek, amelyeket a bankok nem helyeznek ki a mezőgazdák részére. Először is a 41*