Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

292 Az országgyűlés képviselőházának hatos gyakorlati segítséget adnak a gazdasági élet magélénkítése szempontjából. T. Ház! Ide kapcsolódik bele az; a tény is, hogy addig, amíg a külföld irányában nem sikerült a hitelkérdéseket bizonyos nyugvópontra juttatni, s ilyen nyugvópontnak — ismétlem — már ebben a pillanatban azt is tekinteném, ha egyrészt a záloglevelek adósságtörlesztésre való felhasználhatásával, másrészt pedig a kötvényeknek, főként a városi kötvényeknek kiviteli üzletekkel való kapcsolatbahozásával a gazdasági élet idehaza megerősödnék, nagyon bajos a belső hiteléletet megélénkíteni. Igen lényegesnek tekinteném azonban legalább ezeknek a részkérdéseknek a rendezését, mert ezzel a belső gazdasági élet olyan tápot kapna, amely a mai megmerevedettség után bizonyos bizakodást jelentene. Nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a mai gazdasági élet legjellegzetesebb ismérve a hiteléletnek úgyszólván teljes megmerevedése. Ma Magyarországon már nem a bonitás kérdése az, hogy valaki juthat-e hitelhez, nem a fedezet kérdése a hitelképesség. Azok a hitellehetőségek, amelyek normális időben a legkedvesebb üzleti alkalmat jelentették a bankoknak, ma szünetelnek, ma nem lehetségesek, és pedig nem lehetségesek annál az egyszerű oknál fogva, hogy a magyar pénzintézetek messzemenő előrelátással — ezt javukra le kell it szögeznem — előkészültek azokra a nagy és szomorú következményekre, amelyek üzletvitelükben bekövetkeztek abban a pillanatban, amikor a transzfermoratórium kimondásával Magyarország gyakorlatilag kikapcsolódott a világpénzügyekből és magyar pénzintézet praktice újabb külföldi hitelhez nem juthatott. De ©zientúl már a magyar pénzintézetek nem váltak üzleti gócpontokká, nem hitelforrása K voltad, hanem — íuogy úgy mondjam — öv véidblmi harcot folytatnak annak érdekében, miképpen tudjak ezeket a nehéz időket átélni. Hiszen egyfelől, bármilyen lassú tempóban is egyeseknél, — de némelyeknél aggasztó arányban — a betételvonásokkal szemben védekeznek, másfelől pedig, még akkor is, ha az adósnak lejárt is a fizetési kötelezettsége, a maguk részére a betétiek kifizetésére líjabb adósságokat be nie m hajthatnak. Hiszen ebből ai szempontból, merem állítani, egyes vidéki pénzintézeteink teljesítményét a legmesszebbmenő elismerés illeti, mert .elméletileg egyenesen megfoghatatlan, hogy ez alatt a nehéz, tíz hónap alatt hogyan volt lehetséges, hogy majdnem kivétel nélkül, különösebb támogatás nélkül — hiszen a Pénzintézeti Központ ezirányú támogatása, sajnos, korlátolt és a Garanciabank meg nem alkotása, folytán az a bizonyos mobilizálási lehetőség sem állott kellő alapon és kellő mértékben rendelkezésre — meg tudták állni a helyüket. Ezt a legnagyobb elismeréssel állapítom meg a vidéki pénzintézetekkel szemben és óriási teljesítménynek tekintem eredmény elket, különösen ha arra gondolok, hiogy a gazdák részére biztosított fizetésfelfüggesztés legközelebbről őket érinti. De nem' szabad ezt tovább is tétlenül nézni. S itt az a tiszteletteljes kérésem a pénzügyminiszter úrhozméltóztassék a vidéki pénzintézetek ügyét a legnagyobb eréllyel kézbevenni és a koncentráció megoldásával részükre azt a lehetőséget biztosítani, hogy itt valahogyan egy koncentráció keretén belül érvényesülő önsegéllyel átélhessék ezeket a nehéz időket, amíg a magyar gazida sági életben a fluktuáció megint megindulhat, amíg nemcsak az lesz a magyar 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. hiteléletet jellemző tünet, hogy mindenki igyekszik tőkéjét visszakapni, de olyan egyed, aki újabb hitel-tranzakcióra kínálkozik, vagyis olyan egyén, aki betétjét bankba viszi, vagy olyan bank, amely újabb hitelt engedélyez, alig-alig akad. Ebből a szempontból nem sokkal kedvezőbb a budapesti vezető magyar pénzintézetek helyzete sem. Amikor nálunk pénzügyileg sokkal fejlettebb országokban, elsősorban Németországban a bank-gazdálkodásnak olyan tüneteit láttuk, amelyek az államhatalomnak egészen messzemenő beavatkozását tették szükségessé, hogy beláthatatlan következményű összeomlások ne következzenek be, s amikor a mi pénzügyi ^eszúókat mindig fölényesen kezelő osztrák piac olyan szégyenteljes bankbukásokkal volt kénytelen számolni, mint ahogy ezt a múlt év folyamán láttuk, akkor nekünk elégtétellel kell megállapítanunk, hogy nálunk még csak ezekhez hasonló esetek sem fordultak elő. De ez nem jelentheti azt, hogy a fejleményekkel szemben továbbra is tétlenül maradjunk, mert gazdasági abszurdum az, hogy a magyar pénzintézetek ezt a folyamatot önerejükből át tudják élni. Abszurdum annak föltevése, hogy amikor a pénzelszivárgás változatlanul folyik, a magyar pénzintézetek önmagukban, izoláltan eleget fognak tehetni föladatuknak. Ha sürgősnek tartottam a vidéki pénzintézetek koncentrációját abból a szempontból, hogy mint hitelforrások ismét működhessenek, CZÍC a budapesti intézetek szempontjából nenv. csak ezért tartom szükségesnek. A magyar^ hitelforrások hosszú ideig csak a magyar pénzintézetek maradnak. Akárhogyan ítéljük meg a helyzetet, egy kétségtelen, hogy^ a magyar termelő-élet részére más hitelforrásra, mint amelyet a magyar pénzintézetek és rajtuk keresztül a Nemzeti Bank, mint leszámítolási hely jelentenek, nem számíthatunk. Ezért nagyon nagy jelentősége van annak, hogy akkor, amikor állandóan előállunk a pénzügyi törvényeket és a pénzpiaci helyzetet negligálóan kamatleszállítási követelésekkel, e helyett azt a praktikus gazdasági törvényt érvényesítsük, hogy a pénznyujtó fórumnak minél kisebb költségekkel kelljen dolgoznia, hogy a hivatalos kamatláb és a hitelkamatláb között minél kisebb Spannung legyen a közvetítő szükséges költségeinek fedezésére. Már pedig nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy a magyar pénzintézetek mai dimenzióit a magyar gazdasági élet nem bírja el. Ebben az irányban sürgősen kell intézkedésnek történnie, mert ha elkésve fogunk ebben az Irányban intézkedni, akkor az élet kényszerít majd rá. A pénzintézeti fúziókkal szemben pedig eddig még mindig beigazolódott az a tétel, hogy azok a fúziók, amelyeket annak jegyében csináltak, hogy meg kellett csinálni őket, mert nem volt más út, sohasem sikerülhettek. Csak azok a fúziók sikerülhetnek s a pénzintézeti koncentráció tekintetében csak azoknak a fúzióknak van jelentősége, amelyeket megfontoltan, a gazdasági szükségesség idejekorán való felismerése nyomán hajtanak végre. (Szilágyi Lajos: Ez áll a politikai koncentrációra is!) Ez áll a politikai koncentrációra is, de azt hiszem, a politikai koncentrációt már elmulasztottuk.^ Tehát inkább csak a detailoknál maradok és keresem azokat a lehetőségeketamelyeknek megoldására a mai viszonyok között is módunk van. Ilyennek tartom azt, hogy a jövő szem* pontjából konzerváljuk az egyetlenegy ma-