Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

Az országgyűlés képviselőházának 99. gyár hitelforrást, a pénzintézeteknek életerős egyedeit» válasszuk el belőlük a beteg anyagot, sőt az egészséges, — mondjuk így — de megrendült pénzintézeteknél is kövessük azt az eljárásit, ihogy a beteg anyagot válasszuk ki, vágjuk ki belőlük és csak a kioperált részt adjuk át az erre nézve meglévő — hála Istennek, igen jól funkcionáló — szervünknek, a Pénzintézeti Központnak. Méltóztassanak még megengedni, hogy foglalkozzam azzal a kérdéssel, amelyet több képviselőtársam már érintett. Ez az exporttal kapcsolatban annak a problémának a megoldása, hogy a mezőgazdasági exportőr — amint ezt már több képviselőtársam kifejtette — nem kapja meg export-valutájának teljes ellenértékét. Őszintén megmondom, hogy ellenzéki magatartásom sem tart vissza annak megállapításától, hogy Korányi Frigyes bárónak és az egész kormánynak pártkülön-bség nélkül minden képviselő részéről, de azt hiszem, minden polgár részéről is kijár az elismerés azért, hogy ilyen példátlan nehéz időkben sikerült a pengő értékállandóságát megtartani- Ezt olyan nagy célnak tartom, hogy meg tudom érteni, ha ezért a nagy célkitűzésért a közbeeső stációkon áldozatokat hozunk. Ez olyan nagy cél, amely felé törtetve, valójában nem lehet a részletállomásokkal törődni. Azonban szerény véleményem szerint a célkitűzés jelentőségét, a kitűzött cél nagyságát nem az adja meg, hogy mennyi áldozatot hoztunk érte, az igazi értékét nem az adja meg, hogy milyen sokba került. Amikor tehát készséggel elismerem a pengőstabilitás eredményét, kérve kérem az igen it. pénzügyminiszter urat arra is, ne fokozza az áldozatokat. A legmesszebbmenő respektálásával a pénzügyi törvényeknek, a legteljesebb figyelembevételével annak, hogy semmiféle olyan experimentumba nem szabad bocsátkoznunk, amelylyel szemben még csak az elmélete is felmerülhet annak, hogy a pengő értékállandóságára eddig kidolgozott és nagy áldozatokkal fenntartott koncepciót veszélyezteti: vannak gazdasági lehetőségek, melyeket nem szabad elmulasztanunk. Szerény véleményem szerint egyáltalában nem kerülünk szembe sem elméletileg, sem gyakorlatilag a pengő értékállandóságának részemről is olyan nagyjelentőségűnek felállított követelményével akkor, 'ha a kivitel érdekében olyan rendszert honosítunk meg, hogy bizonyos mezőgazdasági kivitel után, amely csak akkor lehetséges, ha a srazdasági ellenérték gyanánt nem a pengő hivatalos — névleges — ellenértékét, hanem sryakorlatilag kialakult tényleges ellenértéket kapja meg, ezt a különbséget kiviteli prémium formájában juttatjuk a gazdának. Ha méltóztatik felvetni a kérdést, honnan méltóztatik erre a fedezetet kapni, rögtön válaszolok reá. Erre a fedezet egyetlen forrásból eredhet, és pedig abból, hogy a kiutazásokkal kapcsolatban, bármilyen indokolt is ilyen kiutazás, méltóztassék a valutákra kiutalási illeték címén felárat igényelni... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Magyar Pál: ... — leszek bátor rögtön befejezni — másrészt nedig olyan importoknál, amelyek a kereskedelmi szerződések folytán bizonyos vonalon elkerülhetetlenek, de amelyek nem jelentenek primérszükségleteket, ugyancsak behozatali illeték címén méltóztassék ilyen felárt megállapítani Ennek a két tételnek egymással való szembeállítása együlése 1932 június 7-én, kedden. 293 általában nem hágja át azt a — ismétlem — nagyon respektálandó momentumot, amelyet méltóztatott a pengő fix relációjában felállítani, elleniben, igenis arra fogja bírni a gazdaközönséget, ihogy olyan helyre olyan árukat és olyan árakon exportáljon, ahogyan ma — lássuk ezt be — lehetetlen. Mert azzal, hogy olyan export is megvalósíttassék, amely az; általam előadottak szerint megvalósítható, aminek nemcsak az a következménye, hogy valutakészleteink nem szaporodnak, hanem az is, hogy a belföldi piacon is a mezőgazdasági cikkek ára indokolatlanul csökken. Ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik?. Brandt Vilmos jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! A pénzügyi tárca általános vitájának utolsó perceiben csak egészen rövid időre kívánom igénybevenni a t. Ház figyelmét, de mindenesetre csak olyan kérdéseket akarok érinteni, amelyekre nézve a válasz a miniszter úr részéről akár a mai nap folyamán, akár a holnapi vita folyamán, mégis csak aktuális és az ország lakosságának széles rétegeit érdekli. Schandl Károly t. képviselőtársam már szóvátette, hogy a 33-as bizottság a legközelebbi szombaton tárgyalja a földreform során földhözjuttatottak részére nyújtani szándékolt kedvezményeket. Én is kiragadom ezt a kérdést a sok aktuális probléma közül és kérem az igen t. pénzügyminiszter urat elsősorban arra, hogy a 33-as bizottság által letárgyaltatni, vagy elbíráltatni szándékolt rendelettervezet szövegét méltóztassék a múltkori eljárástól eltérően idejében a bizottság tagjaihoz juttatni, hogy a Ibizottság tagjainak legyen idejük a rendelettervezetben foglaltaknak gondos mérlegelésére. Különösen hárul ez a kötelezettség a kormányra olyan 'helyzetben, amikor az ellenzék egy része a 33-as bizottságból kivonult és az igen t. miniszterelnök urat és kormányát bojkott alá vette abban a tekintetben, hogy a 33-as bizottság kötelékén belül nem tárgyal semmiféle rendelkezést. Bár az ellenzék távollétének a 33-as bizottságból a múltban soha semmiféle hátrányát nem észleltük, mert távollétükben is minden egyes előterjesztett rendelettervezet a legkeményebb kritikában részesült és az igen t. pénzügyminiszter úrnak meleg és kellemetlen napokat szereztünk az ott elhangzott bírálatokkal, mégis éppen azért, mert fokozott kötelesség az, amely ott reánk hárul, kérjük, hogy a rendelettervezetet a hét folyamán minél előbb a bizottság tagjai között szétosztatni méltóztassék, hogy azt kellően meg tudjuk bírálni. Reméljük, hogy ez a rendelettervezet nem lesz olyan, hogy az egész délelőtt csupán a rendelettervezet hibáinak felsorolásával fog eltelni, hanem, a miniszter úrnak most már alkalma lévén az elhangzott bírálatokat mérlegelni, olyan nagy hibák, amilyenek az előző rendelettervezetben voltak, bizonyára nem fognak újból szemünkbe ötleni. Feltétlenül kérni fogjuk, hogy a lehetőségek határain belül mozogjon az, amit az igen t. pénzügyminiszter úr akár a fiskus rideg érdekei szempontjából, akár pedig a külföldi adósságok esedékes annuitásának előteremtése szükségéből a földhözjuttatottaktól kér. Méltóztassék arra gondolni, hogy ebben az időszakban, ezekben a. hónapokban a falu lakossága részéről, legkevésbbé pedig a földbirtokreform során földhözjuttatottak részéről az igen t. pénzügyminiszter úrnak nagyon kevés pengőbevételre lehet kilátása. Az olyan elgon0*