Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

288 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. készlet van!) A készlet valamennyire még megmaradt, azonban ez nem olyan nagy, mint a múlt esztendő hasonló időszakában volt, úgyhogy ezzel is számolva állítom be azt a tételt, hogy amennyiben e két tényező nem befolyásolja ezt az eredményt, akkor számíthatunk, arra, hogy a búzapiacon az az erős romlás, amelyet részben az amerikai túltermelés, részben pedig az orosz dumping okozdtt a múlt esztendőben, meg fog szűnni. Hiszen az előző évben tényleg körülbelül 10O—120 métermázsa volt a felesleg, az azt megelőző évben 90 millió és két évvel előbb 60 millió métermázsa. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy Oroszország, az orosz kormány, Molotoff éppen most volt kénytelen kiadni egy rendeletet, amely a Kolchosoknak és a szabad muzsikbirttokoknak megengedi, hogy gabonafeleslegeiket szabad piacon adják el. Ez mindenesetre szintén arra vall, hogy Oroszország termése korántsem olyan, mint amilyenre számítottak és amelyet előirányoztak, s hogy az orosz dömpinggel nem kell az idén számolni. Az időjárás hozhat némi változást és némi javulást és azonkívül még egy körülmény, amellyel feltétlenül számolni kell, a világ csökkent kenyérfogyasztása, befolyásolhatja az eredményt. A gazdasági világháború meggyőződésem szerint sokáig nem tarthat, egyszerűen annál az oknál fogva, hogy a frontok az egész vonalon mindenütt kezdenek erősen gyöngülni. A pénzügyminiszter úr elismerésreméltó őszinteséggel tárlta az ország elé, hogy voltaképpen gazdasági harcban állunk, amely gazdasági háborúnak elesettjei és rokkantjai lesznek. Éppen azért történt az egységes kisgazdapárti képviselők megmozdulása, hogy minél "kevesebb ilyen elesett és rokkant legyen. (Úgy van! jobbfelől.) Ez a megmozdulás nem a pénzügyminiszter úr munkájának megnehezítésére irányult, (Ügy van! jobbfelől.) hanem ellenkezőleg, minthogy az ország és mi is bizalommal vagyunk a pénzügyminisziter úr tudása és nagy munkabírása iránt, (Ügy van! jobbfelől.) éppen az iránta való bizalom alapján, hogy a falusi polgárság kitartását megkönnyítsük, kértünk és kérünk enyhítéseket, a terhek enyhítését, hogy a mi frontunk tovább kibírja. Kértünk könnyítéseket a gazdasági és hiteléletben egyaránt. A szőlősgazdaérdekekkel foglalkozó képviselők (Bálijuk! Ralijuk! balfelől.) pártközi értekezlete abban a kitüntető szerencsében részesített, hogy megbízott azzal, hogy egy közös megállapodással megszövegezett határozati javaslatot nyújtsak be a borfogyasztási adó mérséklése iránt. (Halljuk! Halljuk!) Bátor vagyok ezt a határozati javaslatot felolvasni. (Olvassa): «A Ház utasítja a kormányt, hogy intézkedjék rendeletileg oly irányban, hogy a borfogyasztási adó 1933 január 1-től kezdődő hatállyal csökkentessék. A rendelet kiadásánál az egyes községek háztartási helyzete figyelembe veendő.» (Lázár Miklós: Inkább szüret után, októberben!) Ez a határozati javaslat nem szorul bővebb megindokolásra ebben a Házban, (Ügy van! jobbfelől) ahol több oldalról, erről az oldalról és a túloldalról is a szőlősgazdaérdekeket elegendőképpen méKtatták, amivel ezt a határozati javaslatot már bőven megindokolták. A szőlősgazdaság megmentése, gazdasági és szociális érdek egyaránt. (Ügy van!) Csak egy momentumot teszek hozzá. Mi nem tekintjük ezt a határozati javaslatot végső állomásnak, (Ügy van! jobfelől.) Amint az államháztartás és a községek háztartásának helyzete javul, min* denesetre tovább akarunk menni. A borfogyasztási adó az az adónem, amelynek előbbutóbb el kell tűnnie a magyar adók közül. (Ügy van! jobbfelől.) A főváros felé irányítom azonban kérésemet §s szeretném, ha a fővárosi országgyűlési képviselők közül többen volnának itt. Alkalom kínálkozik most, hogy a főváros nobilis gesztust tegyen a falu felé. Méltóztassék elhinni, hogy a falusi nép, amely a maga nyomorúságában, Ínségében nem tud oly lármával, olyan tüntetően fellépni, mint a nagyobb tömegben együttélő nagyvárosi publikum, (Ügy van! jobbfelől.) mélyen fájlalná, ha elsősorban a főváros-'volna az, amely a falu érdekeit elgáncsolná azzal az ellenvetéssel, hogy arról a hatvagy hétmillióról, amely a borfogyasztási adóból folyik be hozzá, le nem mondhat. (Lázár Miklós: Hárommillió folyik be, vagy maximum négy!) Meg vagyok róla győződve, hogy a főváros képviselői felhasználják ezt az alkalmat, hogy dokumentálják, hogy a magyar főváros tényleg együttérez a magyar faluval (Ügy van! jobbfelől.) és hogy a magyar falu nyomora és Ínsége idején a magyar főváros segítő kezet nyújt feléje. A szőlősgazdák és szőlősgazdasági munkások százezrei fognak ezért hálával viseltetni a főváros iránt és a szőlősgazdaság megmentésével a főváros is abba a helyzetbe kerül, hogy ismét szorosabbra fűződik a kapocs a főváros és a falu között. (Lázár Miklós: A fogyasztás emelkedésével nem is veszít isemmit!) Nem hiszem, hogy a főváros részéről törekvések volnának ma arra, hogy azt az elzárkózást, amely Budapestet külön vámterületté teszi a magyar faluval szemben, fokozzák. Meg vagyok róla győződve, hogy az ennek elkerülésére irányuló törekvésben együtt leszünk fővárosi és falusi képviselők. A földhözjuttatottak járandóságainak kérdése sürgős megoldást igényel. A rendelettervezet a 33-as bizottság szombati ülésére van kitűzve. Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ezen a téren lényeges enyhítést hoz és lehetővé teszi, hogy mindazok a földhözjuttatott kisemberek, (Jánossy Gábor: Es házhelyesek is!) akik alföldön szorgalmasan dolgoznak, megtarthassák földjüket. Nem azért hajtottuk végre a földreformot, hogy a földhöz juttatott kisemberek a földet elhagyják, hanem ellenkezőleg, azért, hogy azon megerősödve, szaporodjanak azok a törpebirtokosok és kisgazdák, akiknek lététől és erősödésétől függ a nemzet, az ország erőssége. Ami a földteherrendezés és a kamatkérdés megoldását illeti, ezt külön is, de egybekötve is, mindenesetre rövidesen meg kell oldani. Nem kívánok a pénzügyminiszter úr javaslatainak elébevágni, csak annyit szögezek le, hogy mi a fősúlyt az 50 holdon aluli kisgazdák terheinek megkönnyítésére helyezzük, akiknek eladósodottsága is a legsúlyosabb. Az eladósodás mérve szerint progresszív kamatcsökkentésre gondolok, — ami kívánatos különösen az 50 holdon aluli kisgazdaságoknál — de olyanképpen, hogy ennek terhét, azt az áldozatot, amely ezzel a lényeges kamatcsökkentéssel együttjár, necsak azok a kisebb vidéki hitelintézetek, hitelszervek viseljék, amelvek közvetlen kacsolatban vannak a kisgazdákkal, hanem ezt az áldozatot osszák meg velük a nagyintézetek és más erőforrások is. t A román agrártörvény, mely a kihirdetése után rögtön meg is bukott, katasztrofális hely-