Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának 99 néven gyűlöl (Mikecz István: így van!) nyolc éa fél millió magyar közül egy millió ember, aki közvetve vagy közvetlenül a szőlőgazdaságból él. (Mojzes János: És a másik nyolc millió inná az olcsóbb bort! — Jánossy Gábor: Elengedné a miniszter ÚT, de mit teszünk ai helyébe? — Azt hiszem, ezen gondolkozik! Én is ezt gondolom! — Mojzes János: Ott «vannak a nagyvagyonok és nagyjöyedelmek!) Ez a legfontosabb rész és« én is tisztán és kizárólag erről kívánok beszélni. (Mojzes János: Ott vannak a nagy jövedelmek!) Magyarország 16 millió hold magtermelő területe 21 millió pengő adót fizet és a '. szőlőgazdaságtól csak borfogyasztási adóban 1 millióval többet, 22 milliót sajtoltak ki. Ez a tény már magában is bizonyítja, hogy ez az adó teljesen igazságtalan, indokolatlan, kegyetlen, (Mojzes János: Antiszociális!) antiszociális és olyan megterheléssel jár, amely a szőlősgazdák teherbíró képességének húrjait már a megpattanásig megfeszítette. (Mojzes János: Azt j mondották, hogy ki kell pusztítani a szőlőket! — Gaal Gaston: Kállay is azt tanácsolta! — Mikecz István: Kállay mondta, úgy van! — Jánossy Gábor: Es mit tesznek helyébe? — Gaal Gaston: Ki kell vágni a szőlőt, ezt mondották! A pénzügyminiszteri székből hallottuk ezt a tanácsot! — Jánossy Gábor: Es akkor mit tesznek a helyébe? Hiszen Noé apánk is szüretelt már! — Derültség. — Gaal Gaston: Es azóta is iszunk! — Mojzes János: De nem eleget! — Zaj.) r ' Kétségtelen, hogy a borfogyasztási adó az egész világon példátlanul álló adónem. Mint ahogy példátlanul áll a világon a mi választási rendszerünk, az ajánlás és a nyiltszavazási rendszer, ugyanígy dicsekedhetünk azzal, hogy ennek az adónemnek nincs párja egyetlenegy bortermelő országban sem. (Mojzes János: Háromszorosa a bor értékének!) Egyetlen országban volt mérsékelt borfogyasztási adó, 70%-kal kevesebb, mint a mi adónk, Olaszországban, amely szintén igen jelentős szerepet visz a világ bortermelésében és itt 1927-ben, amikor a bortermelés krízise elsőízben^ jelentkezett a világpiacokon, 24 óra alatt királyi pátenssel szüntették meg a borfogyasztási adót. A borfogyasztási adót 1923-ban adta át a t. pénzügyi kormány a községeknek. Ugyanakkor a borfogyasztási adó maximuma 50 papírkorona volt, tehát a bor árának, amely akkor húszezer papírkorona volt, jelentéktelen hányada. Ez időtől kezdve 1925-ig négyszer emelték fel a borfogyasztási adót, mindig rendelettel és 1925-ben a községek és városok összbevétele borfogyasztási adó címén, amint azt a pénzügyi államtitkár úr bölcsen tudja, mindössze 13 millió pengő volt. A szanálási törvényben a borfogyasztási adót 17.000-szeres szorzószámmal hagyták meg, míg a többi adónemeknél a szorzószám 14.500 volt 1925. évtől, amikor megkezdődött a minket környező államoknál a magas vámtarifák alkalmazása, és a borkészleteknek, a magyar bortermelésnek majdnem száz százaléka az országban szorult, akkor kezdődött érződni igazán a borfogyasztási adónak a belfoo-yasztásra való végzetesen bénító hatása. (Mojzes János: Amikor megállapították, 80 fillér volt a bor, ma 8 fillér.) T. Képviselőház! Az előző kormány talán a legjobb hiszeműséggel, amit feltételezek Mayer János földmívelésügyi miniszter úrról, a legnagyobb bőkezűséggel, lelkesedéssel kezdett hozzá a magyar bor exportjához, az akciók végeláthatatlan sorozata mérhetetlen költségek1 . ülése 1932 június 7-én, kedden. 277 kel terhelte meg az államkasszát. Merem álliani, hogy minden butélia bor, amit ezeknek a borház- és egyéb akcióknak kapcsán külföldre tudtunk exportálni, legalább háromszoros összegébe került a magyar államnak, mint amennyit a termelő kapott érte. De még így is, az államháztartás teljesítőképességének végsőkig való fokozásával is, a legnagyobb konjunktúra évében, 6%-át tudtuk a magyar bortermelésnek külföldre exportálni. Itt maradt 94%-a a belfogyasztás számára és ezzel a 94%kal a tisztelt földmivelésügyi kormánynak, különösen a i pénzügyi kormánynak, mint emiitettem, prohibiciós és bortermelésellenes tendenciája miatt soha forgalmat csinálni nem tudtunk. 94%-a maradt itt és ennek az óriási kvantumnak forgalmát, amely mint mondottam, közvetve vagy közvetlenül egymillió magyar ember kenyerét adja. Es a belfogyasztás katasztrófát, igenis, elsősorban a borfogyasztási adó bénította meg. (Helyeslés balról.) Szembe kell szállni azokkal a már gramofónlemeznek is lekopott érvekkel, amelyeket a t. pénzügyi kormány felhőzi, valahányszor a borfogyasztási adó megszüntetéséről 'beszélünk és erre vonatkozólag határozati javaslatokat nyújtunk be ebben a teremben. Első frázisuk az, amit őszinte sajnálatomra itt Wolff Károly igen t, képviselőtársam is megszólaltatott a maga gramofonján, hogy a borfogyasztási adó elengedése nem a termelők javára szolgál, hanem a közvetítőkereskedelmet szolgálja. Merő'bien hamis ez a gramofónlemez, Miért? Azért, mert a magyar bortermelésnek nem egészen 1%-a évente az a bormennyiség, amely kereskedők, kocsmárosok és vendéglők útján jut a fogyasztókhoz, ellenben az igazság az, hogy ma a legfontosabb borkereskedelmi centrumban, Budapesten, egymillió 'hektoliter kerül a fogyasztóhoz egyenesen és közvetlenül a termelő útján, a közvetítőkereskedelem kikapcsolásával. (Űffí/ van! Ügy van!) Nincs olyan termelési ág, igen t. pénzügyminiszter úr 1 , amely a maga nyomorúságában, a süllyedésnek és a depravációnak abban a korszakában, olyan becsületesen és eredményesen szolgálta volna r a szövetkezeti eszmét, mint éppen a bortermelés. Ma már minden vidéknek megszervezett és állami pénzen támogatott szövetkezetei vannak, közöttük kettő vagy három olyan, amely eredményesen működik és olyan példlaadó módon szolgálja a szövetkezeti érdekeket, hogy az ő vidéke bortermelésének legnagyobb része éppen a szövetkezetek útján kerül eladásra. Ne méltóztassanak azzal érvelni, hogy ez az adó 22 millió pengő. A pénzügyi kormány szerint a 22 millió pengő borfogyasztási adónak 50%-os leszállítása — leszek bátor bebizonyítani — ennek! az összegnek felét sem jelenti. T. nénzügyminiszter úr, mi körkérdést intéztünk az összes nagyobb városokhoz, amelyekben a t. pénzügyminisztérium a borfogyasztási adót a legmagasabbra taksálja; megkérdeztük, hogy mi folyik be az előirányzott borfogyasz tási adióból. Budapest székesfőváros 10 millió pengő előirányzott borfogyasztási adójából a székesfőváros háztartásának mérlege szerint 4 millió nengő folyik be. (Vargha Imre államtitkár: Tévedés! Hatmillió van előirányozva és 5'9 millió befolyik!) A másik példa Eger városa, ahol 169.000 pengő borfogyasztási adó volt előirányozva és csak 4000 pengő folyt be. (Felkiáltások: Lehetetlen! — Mojzes János: Egv kisközségben is befolyik 4000 pengő! — Gaal Gaston: Nem lehet külön vámterületeket alkotni az országban, minden városban! — Vargha Imre államtitkár: Arról lehet beszélni! — Gaàl 38*
