Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

278 'Az országgyűlés képviselőházának Gaston: Ebben a kis országban még ennyi külön vámterület! — Friedrich István: Mindent lehet itt csinálni!) Tény az, hogy ez az adó igenis, példátlan. Más országban sehol nem hozták be. Nem merték behozni, mert éppen egy nemzeti termelési ágat kivenni a többiek közül és ilyen méltánytalan, barbár adóval sújtani, ezt, úgy látszik, a többi államok kormányzata nem tudta lelkiismeretével összeegyeztetni. (Gaal Gaston: Mi lenne, ha a községek megvámolnák a vasat meg a szenet? — Zaj.) Ennek az adónak az igazságtalanságát semmivel sem tudom jobban dokumentálni, mint azzal, hogy az, aki a maga talán egy-két holdján szüretel, minden pohár borért, amelyet elfogyaszt a maga élvezetére vagy egészségére, (Gaal Gaston: Vagy egészségtelenségére!) vagy egészségtelenségére, — nagy ritkán — (Derültség. Mozgás.) ez a saját termeivényéért, amelyet saját maga fogyaszt el, kényszerülve van adót fizetni. (Gaal Gaston: Mibe kerülhetett az adó, mikor a kormánypárti választásoknál 70.000 liter bort ittak meg egy államtitkár kerületében! — Derültség. — Jánossy Gábor: Ez hivatalos statisztikai adat?) En, mint borvidéki képviselő, minden új választás lehetőségét ujjongva köszöntöm, mert a magyar választások tényleg jelentékeny részben hozzájárulnak ahhoz, (Zaj.) hogy az az alacsony fejkvóta, amely 25 literre rúg és amely az európai államok között a legalacsonyabb, valamivel emelkedjék. (Jánossy Gábor: Hiszen a törvény tiltja a választási ivászatot! — Gaal Gaston: Tiltja! Tiltja! — Folytonos zaj.) A törvény sok mindent tüt, t. képviselőtársam, de nagyon jól tudjuk, hogy olykor a hatalom érdekében ezeket a törvényeket nem respektálják. (Jánossy Gábor: A hatalom nem itat, az emberek jókedvükben isznak! — Zaj. —- Jánossy Gábor: Vagy pedig azért, mert neki vannak keseredve! — Elnök csenaet. — Kuna P. András: Mi nem itatunk! — Friedrich István: Nem is iszik az András bácsi! — Zajés derültség.) Engedje meg t. pénzügyminiszter úr, hogy csak néhány példát hozzak fel arra, hogy milyen brutális, milyen fantáziátlan és milyen elképzelhetetlen ez az adó. A bortermelőnek, aki otthon ebédhez megiszik egy félliter bort, (Zaj.) azért a félliter borért, saját termeivényéért, külön adót kell fizetnie. En a tollamból élek, tehát minden egyes cikkért, amelyet megírok, miután megírtam, ugyanígy külön adót kellene fizetnem. (Dinich Ödön: Jó idea!) Kernelem, ez az ideám nem talál termékeny talajra az igen t. pénzügyi államtitkár úrnál, (Vargha Imre államtitkár: Lehet róla beszélni! — Derültség.) aki látom, hogy felfigyel és minden ilyen ötletet feljegyez. De ezen túl, ha Vida Jenő, aki a MÁK elnöke, vagy vezérigazgatója, otthon befüttet saját kályhájába, saját szenével, vájjon neki ezért külön adót kell fizetni? Vagy, ha valaki káposztát, zöldséget termel, mondjuk, és két fillérért darabját eladja a budapesti piacon, akkor neki ezért külön fogyasztási adót kell fizetni? (Dinich Ödön: Egyelőre még nem!) Miért van éppen ilyen borellenes tendencia a pénzügyminisztériumban. (Vargha Imre államtitkár: Mert nem elsőrendű életszükséglet! — Dinich Ödön: A káposzta sem elsőrangú életszükséglet!) Egymillió ember kenyere, t. pénzügyminiszter úr, az országnak életszükséglete, mert ha egymillió ember kezéből kiveszi a kenyeret az ön adózási politikája, kérdezem, mit ad helyébe? A t. pénzügyminiszter úr a pénzügyminisztérium hivatalából nézi az egész országot és nem tudja, milyen nehéz helyzetünk van — 99. ülése 1932 június 7-én, kedden, minden oldalon, legyünk azon az oldalon, vagy ezen az oldalon — lenn a vidéken minden borvidéki kerületben, (Ügy van! balfelől.) ahol a nyomorúságnak — higyje el nem hangulatkeltésből mondom — szennyes árvize elönti ezeket a vidékeket. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter közbeszól.) A gátak meg vannak repedve, t. pénzügyminiszter úr, és nagyon nehéz ezeket a repedezett gátakat betömni és ott megállani a posztunkon. Amikor ilyen igazságtalan, barbár, semmivel sem indokolható adóról van szó, akkor még a mai időkben sem állhat meg a t. pénzügyminiszter úr a fiskális szempont mellett, amilyen fiskális szempontokat tapasztalunk a pénzügyi adminisztráció részéről. Legutóbb egy ankéten volt szerencsénk résztvenni a borvidéki blokk részéről az igen t. pénzügyminiszter úrnál. Akkor hosszas tárgyalások után egy határozati javaslatban állapodtunk meg, amelyet azt hiszem, az utánam szóló Schandl Károly t. képviselőtársam fog beterjeszteni.'E megegyezés értelmében a borfogyaszt tási adót a jövő évi január 1-től kezdve 50%-kai ' mérsékelik. (Éljenzés a középen és a baloldalon. Mikecz István: Miért nem októbertől?) Az én álláspontom az, hogy ezt az adómérséklést, amelyet örömmel és megelégedéssel üdvözöl az ország bortermelő társadalma, nem január 1-től, hanem rögtön a szüret után kell életbeléptetni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Vargha Imre államtitkár: Megegyezés! Elfogadták!) Megegyezés, elfogadtam, (Dinich Ödön: Kényszerűségben!) mert annyira érezve a pénzügyi adminisztrációnak valami megmagyarázhatatlan és érthetetlen ellenszenvét ez ellen a nemzeti termelési ág ellen, miután nyolc év óta itt meddő küzdelmet folytattunk a borfogyasztási adó eltörlése érdekében, ezzel a minimummal is kész voltam megelégedni. Ezt nem titkoltam, ennek hangot adtam, ezt meg is írtam. Az 50%-os adómérséklést elfogadom, de csak mint minimális engedményt fogadom, el, (Dinich Ödön: Kérjük kiterjeszteni a szüreti időkre! — Mojzes János: Mint első lépést!) mint első lépést. (Dinich Ödön: Nincs kitartásuk a gazdáknak. Nem tudják a bort tartani, az bizonyos. Kényszerűinek eladni a mustot és akik január 1-én megveszik, azoknak van hasznuk! Ügy van! jobbfelől.) A t. pénzügyi államtitkár úr előlegezett szíves engedélyével a t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmébe akarom ajánlani azt, hogy az 50%-os adócsökkenés jelentős zavarokat idézhet elő, mert azt a minimális borforgalmat, amely a szüret után van, elhalasztja, minthogy természetesen inkább akarnak az emberek akkor vásárolni bort, amikor már ezt az adócsökkentést belekalkulálják a bor árába. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Mojzes János: Csak kérdés, kibirják-e addig?) Es ha a t. pénzügyi kormány azon az állásponton van, amit még egyáltalában nem próbáltak ki, hogy a borfogyasztási adó elengedése a közvetítő kereskedelmet szolgálja, akkor éppen ezért fokozottan hívom fel a t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, (Gaal Gaston: Más vágja zsebre a hasznot!) hogy nyomban a szüret utánra szíveskedjék a most kiadandó rendeletben az adócsökkentés hatályát megállapítani, mert (Mojzes János: Üjévig nem bírja ki a termelő!) hiszen erről van szó... (Gaal Gaston: Be kell vallani a termést minden községben a szüret után! — Vargha Imre: Régen! Ma már ez nincs! Megszűnt a termelési adó! — Gaal Gas-