Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
Az országgyűlés képviselőházának 9 lisztforgalmi adó jogforrás arra nézve, hogy a búza ára ne emelkedjék, hanem ellenkezően, a szegény emberek kenyérfogyasztása megdráguljon. T. Ház! Kérdezem, hogy ki volt az a gyönyörűen éleseszű, sőt túlsók agytekervénnyel rendelkező, vagy hogy úgy mondjam, emeletesfejű pénzügyi zseni, aki ezt a 12 pengő 50 filléres lisztforgalmiadóval körülgarnírozott földadóelengedést kikombinálta? (Derültség.) Nem gondolom, hogy a t. pénzügyminiszter úr maga lett volna, nem teszem fel róla, mert sokkal nagyobb pénzügyi teljesítményeket végzett a múltban, semhogy ilyen görbe útra tévedhetett volna. (Dinnyés Lajos: Kire gyanakszik & r képviselő úr?) Nem hiszem, hogy ilyen babérokra pályázott volna, és ahelyett, hogy a földadóelengedést hozta, azt kellett volna csinálnia, hogy a bevetett és megmunkált területek szerint adjon a gazdáknak segítséget, tekintet nélkül arra, hogy kalászossal vagy más terménnyel van-e a föld bevetve; és ha a földadót elengedte, jól van, helyezkedjünk erre az álláspontra, de öreghiba volt, hogy mindenkinek egyformán elengedte. Nem akarok válaszfalat vonni és ellentétet szítani a kisbirtok és nagybirtok között, de mégis lehetetlen, hogy nincs valami degreszszivitás alapján megállapított kulcs a földadó elengedésénél, mert mégsem járja az, hogy annak, akinek 10 T 20—50 vagy 100 hold földje van, — aki tehát mind kisbirtokos és nem is középbirtokos — annak amit elengednek, az aránytalanul kevesebb legyen, mintha többezer holddal, 50-—100 ezer hold földdel rendelkezik valaki. A nagybirtokosoknak a földadó elengedése által önök nemzeti ajándékokat osztogatnak, a kisebb emberek pedig csak cirógatást^ és vállveregetést kapnak a földadó elengedése révén öntől, t. pénzügyminiszter úr, a nemzet nevében. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Azért emeltem duplájára a vagyonadót!) Nagyon jól tudtam, hogy ez lesz a válasz, de erre is megfelelek. Ez ziccer az ön részéről, t. pénzügyminiszter úr. (Derültség.) A jövedelmi adóalap tényleg emelkedett a nagybirtokosoknál, hiszen ha a földadót meg nem fizetik, — ami tehertétel volna rájuk nézve — a jövedelmi adóalapjuk nagyobb lesz. De amennyivel nagyobb lesz a jövedelmi adóalap és amennyit ezen a révén fizetnek, az százszor kevesebb annál, mint amennyi elengedést kaptak a 10—20 és 100 ezer holddal rendelkezők a földadóelengedés révén! Kérdezem: tervbe van-e véve, hogy a gazdálkodók által megőröltetett búzamennyiséget, illetve lisztet a malmoknál vagy máshol maximálás, vagy pedig fejkvóta szerint megállapítandó aránylagosság alá akarják vetni? így van-e, hogy nem lesz szabad az őrlés? (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Majd felelek rá, ha eljön az ideje! Most nem szólok bele!) Szerettem volna, ha most mindjárt felelni tetszett volna, mert ez a magyar gazdaközönségnek elementáris érdeke. Jobban szerettem volna, ha csak egy közbeszólás alakjában is megkapom a cáfolatot, hogy tévedek, mert tiltakozom az ellen, hogy a t. urak ezt cselekedjék és a háborús állapotba süllyesszék vissza az országot. Ezt megtehették a világháborúban, de most gazdasági háborúban vagyunk. A világháborúban maximálták az őröltetést. Akkor fejkvóta szerint lehetett a gazdáknak céljaikra szolgáló búzát igénybevenniök. Tiltakozom az ellen, hogy most a Haditermény utódjaként szerepeljen erre a célra egy vállalat és . ülése 1932 június 7-én, kedden. 271 korlátozzák azt a magántulajdonban gyökerező jogot, hogy a gazda annyit őröltessen, amenynyit akar. De menjünk tovább. Nagyon régen mondjuk, hogy bankokra szükség van, de csak úgy van szükség, ha élni hagyják a mezőgazdaságot. Jó vastag vattacsomókkal bedugott süket fülekre találtunk évekkel ezelőtt ebben a Házban, amikor ezt az igazságot hangoztattuk, de bezzeg a bankoknak volt lelkük, hogy 16—18% kamatot szedjenek kisemberektől és dollárkölcsönökbe vigyék bele a gazdákat. Most pedig a transzfermorajtórium következményei révén nagyabb és kisebb bankok derűre-borúra árverezhetik azokat, akik a> dollár- vagy fontkölcsönit vették igénybe. (Ügy van! balfelöl. — Dinnyés Lajos: Es mi lesz a transzferpénzekkel?) De azt hiszi a pénzügyminiszter úr, csak én mondom, hogy csak úgy van szüksége a bankokra, ha élni hagyják a mezőgazdaságot? Nemcsak én mondom, ezt mondta önnek tényleges vagy képletes vezére, gróf Bethlen István is Debrecenben, szórói-szóra. Fogadja meg a szavát a t. pénzügyminiszter úr vagy pedig nyíltan tiltakozzék ellene és ne vallja vezérének gróf Bethlen Istvánt. A t. egységespárt is valljon színt: vagy Bethlen István, vagy Korányi t. pénzügyminiszter úr. De hogy ha a mezőgazdaságot megsegíteni képes pénzügyi politika alapvető tételeire nézve ellentétes nézeten vannak, vagy egyikük, vagy másikuk vonja le a konzekvenciákat, vagy az egységespárt, vagy at. pénzügyminiszter úr, mert Bethlen István gróf bizonyára néni fogja levonni, minthogy 10—20 ember kivételével — úgy tudom — ma is rendelkezik az egységespárt lelki egységével. (Kóródi Katona János: Ne haragudj, Béla!) T. Ház! Azt is mondotta gróf Bethlen István, hogy a Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ akciójára bízza a kamatkérdés elintézését. — Olyan mértékben kell leszállítani a kamatot, amely harmóniát teremt a termelőképességgel. Mégsem járja, hogy a bankok belső budget-je 1930-ban 180 millió pengőt tett ki — monda gróf Bethlen István. Átmenetileg gazdasági téren se törlesztés, se visszafizetés ne legyen, akkor a gazda adósságait bizonyos mértékig megrögzítették a továbbiakra nézve. Ebbe a kérdésbe gyorsan kell belenyúlni — monda ő. (Meskó Zoltán: Mi is ezí r mondjuk!) Vállalja ennek a gyors belenyúlásnak kötelezettségét a t. pénzügyminiszter úr% Igaz, hogy pár héttel ezelőtt a 33-as bizottság ülésén éppen ellenkezőleg nyilatkozott. Méltóztassék csak figyelni. Amikor Csizmadia András orosházi t. képviselőtársam szóvátette a 33-as r bizottságban, hogy mi lesz a kamat leszállításával, a t. pénzügyminiszter úr azt mondotta: «Nincs módomban, hogy a bankok autonómiáját megsértsem, de nem is akarok hozzányúlni.» Csizmadia András t. képviselőtársam erre válaszolni akart, de nem kapott engedélyt az elnöktől és leült. (Meskó Zoltán: Ugyan!) Az agrárblokk, amely ugyanezeket a követeléseket magáévá tette, még mindig ül, a kisgazdacsoport, amely ezeknek a követeléseknek a múlt héten harsány szavakkal kifejezést adott, szintén ül. Hát hol ül?« A hatalom árnyékában, vagy pedig esténként odaszerénykedik nagyatádi Szabó Istvánnak^ lepellel borított szobra mellé, amely a földművelésügyi minisztérium előtt áll és nem kívánja, hogy a lepelt levegyék róla, mert mint pár héttel ezelőtt mondottam, ma is ismétlem, hogy igen sokan nem mernének bátran nagyatádi Szabó István szeme közé nézni.
