Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

263 Az országgyűlés képviselőházának lami előnye.lenne belőle. Sehol semmi válasz erre a kérdésre, amely — ismétlem — minden oldalról felmerült. Felvetődött itt az ifjúság problémája is. Többé-kevésbbé konkrét elgondolások hangzottak el. A konzervatív szempontokat Eckhardt Tibor, a szociáldemokrata elvi és gyakorlati álláspontot Kéthly Anna képviselőtársunk fejtette ki. Legalább azt az elismerést kellett volna ezekkel a tervekkel szemben a kormánytényezőknek tanúsítaniuk, amit minden gondolat, minden Ötlet, amely segíteni akar, megérdemel, hogy illetékes részről komolyan és részletekbe menően foglalkoznak vele. Elvégre, ha itt feláll egy képviselő és azt mondja, hogy igenis, lehetne így és így ezen és ezen a módon munkaalkalmakat teremteni ennyi és ennyi ezer diplomásnak, akkor erre legalább igent, vagy nemet kellett volna mondani. Itt azonban hallgatás volt a felelet. Ha feláll itt a szociáldemokrata padsorokból egy képviselőtársunk és felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak diplomás ifjúság van, hanem van az iparnak, a mezőgazdaságnak, a gyáraknak, az üzemeknek, a kereskedőknek egy felnövekvő új generációja, amelynek részére exisztencia teremtése legalább annyira fontos, mint a diplomások számára és erre nézve konkrét javaslatokat terjeszt elő, akkor legalább illett volna annyi, hogy ezekre az illetékes tényezők kitérjenek és megmondják, hogy mit tudnak, mit akarnak tenni és ha nem tudnak semmit sem csinálni, akkor melyek azok az akadályok, amelyek szerintük elháríthatatlanok. Nem történt semmi. Itt van egy harmadik kérdés. Az utóbbi időkben igen jó új konjunkturális lehetőségek adódnak abból, hogy a magyar jelzáloglevelek külföldi elértéktelenedéséből kifolyólag egyrészt belföldön igen előnyös törlesztési lehetőségek kínálkoznak • ügyes emberek számára, másrészt pedig kiválóan haszonnal kecsegtető síbolási lehetőségek kínálkoznak minden korlátozásnak és minden ellenőrzésnek szuverén kijátszásával, mint ahogyan erről egyébként egy véletlenül nyilvánosságra jutott esetből is tudomásunk van. Mégis csak kötelessége volna a pénzügyi kormányzatnak gondolkodnia azon, — és gondoskodnia erről — vájjon helyes-e és megengedhető-e, hogy itt a valutatartozásoknak elértéktelenedett záloglevelekben való^ megfizetésével kapcsolatosan egy egészen irreális mértékű és nagyságú haszon egyedül és kizárólag azoknak a zsebébe vándoroljon, akik elég ügyesek és elég raffináltak ahhoz, hogy megfelelő módon ezekhez a papírokhoz hozzájutva, adósságaik nagy részétől ugyanúgy szabaduljanak, legalábbis részben ugyanolyan metódusokkal szabaduljanak, mint ahogyan annakidején a ház- és a földbirtok terheinek nagy részétől romló koronák kifizetésével szabadult. Ezt a kérdést a pénzügyi kormánynak meg kell fognia és azt hiszem, hogy megfelelő szakértelemmel lehetne egy olyan megoldást találni, amely ezekből az igen jelentékeny öszszegű és merőben illegitim hasznokból számottevő adójövedelmet tudna biztosítani égetően sürgős és kielégítésre váró szociális célok ellátására. Igen t. Képviselőház! Beszéljek magáról a pénzügyi költségvetésrőlTHiába mondok akármilyen kritikát, foganatja nem lesz. Hiába mondom azt, ihogy a 730 millió adó-,, vám- illeték stb. bevétel meggyőződésem szerint nem fog befolyni, azért ezt a tételt nem változtatják meg. Hiába monidöm azt, hogy a 13 millió tárcabevétel aligha fog effektive előállni, azért itt 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. módosítást elérni nem lehet. Meg kell állapítanom, hogy ha a költségvetés egyenes adótételei között felsorolt 249 "8 millió pengő között vannak olyan tételek, amelyeket a magam részéről egyenesadóknak nem tekinthetek. Hogy itt a magánalkalmazottak rétegére rásóztak nem tudóim, 5 vagy 6 adónemet, az alkalmazottak külön adója címén 24 millió pengőt, azt én nem egyenes adónak, hanem egy fogyasztást csökkentő adónak tekintem, mert a legszükségesebb fogyasztás kielégítését teszi lehetetlenné és akadályozza meg ez a képtelenül antiszociális, igazságtalant, helytelen és egyoldalú adónem, amelyet itt kiróttak. Kifogásolnunk kell a legélesebb formában azt, hogy a földadó 31 millió pengője, ha beállíttatik is, de rögtön sundambundam el is engedtetik, mépedig a bolettaalapból. Nem mondom, hogy erről az oltdalról nem volnának hajlandók e tekintetben disztingválni. Igenis 'disztingválnunk kell és lehet a kisbirtoknak, a középbirtoknak teendő engedmény és a nagybirtokkal szemben tanúsítandó elzárkózás között. (Szeder Ferenc: Azok most sem fizetnek adót legnagyobb részben!) Azt hiszem, hogy a legnagyobb abszurdum az, hogy egy állam költségvetésének keretében a város, a városi lakosság, a fogyasztás, a munkások, a tisztviselők, az alkalmazottak izzadják ki az adó legnagyobb részét, mert akár azt a 24 millió pengőt nézem, akár a forgalmi adó 87 milliós pengős tételét, akár a vámokból adódó 40 millió pengőt, akár az ásványolajadó 20 millió pengőjét, akár a cukoradó 47 millió pengőjét, (Mojzes János: 198 millió kivételével a többi mind közvetett adó!) ezek minid végeredményben az életet drágító, a. fogyasztást csökkentő adók és megmondhatom minden különösebb jóstehetség nélkül, Ihogy ez a költségvetés, amely a cukorra, a sóra és a dohányfüstre van felépítve, rövid időn belül össze fog omlani. (Buehinger Manó» Ügy van!) Rengetegszer tették itt már szóvá ezekről a padokról, de a Képviselőház más oldalairól is azt, hogy a mai körülmények között ebben az országbán nem lehet sürgősebb és nagyobb feladat, mint az itt élő 8 millió lélek számára a legprimitívebb megélhetést lehetővé tenni. Szeretik hirdetni és szeretik a közvéleménybe beleplántálni, hogy ez rendben vani, hogy ez megtörtént, hogy itt senki éhen nem halt. Sajnálatomra kénytelen vagyok ennek ellentmondani és bemutatni itt egy levelet. Mint ahogy a múltkor bemutattam egy tagsági igazolványt, amelyet egy Dunából kihúzott ember zseb élben találtak,' úgy most bemutatok egy levelet és me*£ kell mondanom, hogy ha itt segítség nem törteink, ez az ember, aki ezt a levelet írta,

s igenis éhen fog halni Itt ülünk, egy ország parlamentje, egy ország törvényhozói, — itt vagyunk vagy tizen, kint még többen —

t a legnagyobb hatalom ebben az országban és nem tudjuk megakadályozni azt, hogy egy becsületes, szorgalmas, egész életén keresztül dolgozó ötvenéves családapa éhen pusztuljon, famíliájával együtt. (Buehinger Manó: Azért, mert ez a jóllakottak^ parlamentje!) A levél, amely egy barátom útján jutott hozzám, a következő: (olvassa): (Buehinger Manó: Az éhezőkkel nem törődnek! Csak a jóllakottakkal!) (olvassa): «El kell hinnie nekem hiszen elég régen ismer, hogy nem a hangulatkeltés irat ja velem a levelet, el kell hinnie, hogy nem azért írom, hogy szánalomból valamelyes könyöradományt juttassan részemre, de el kell mondanom, hogy ezt a helyzetet soká nem bírom ki