Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.
Ülésnapok - 1931-99
262 Az országgyűlés képviselőházának mert hiszen az 1930/31. évi zárszámadás eredményét nem ismerem. Itt az állam szabad rendelkezésére álló értékpapírok körülbelül 170 millió pengőre vannak felbecsülve. Azt kívánom röviden megjegyezni, hogy kétségbe merem vonni, hogy ezek tényleg 170 millió pengőt értek volna az 1929/1930. év végén, mert névértékben vannak felvéve, de hogy tényleges értékük is ez volt, azt kétségbe merem vonni. De nem ez a fontos. Még sokkal fontosabb ennél az, ha azt kutatom, hogy ez a mégis csak elég tekintélyes vagyon mit jövedelmez. A régi költségvetésben erre vonatkozólag igen kevés támpontot találok és azt hiszem, — biztosan nem tudom — hogy tulajdonképpen csak az idei költségvetés XVII. címénél van egy bizonyos összeg beállítva ezeknek a részvényeknek, értékpapíroknak és üzletrészeknek a jövedelmére; sajnos, ettől eltekintve, a legnagyobb rész hiányzik. Ez az egyik része a dolognak. A másik része az, hogy az 1929/1930. évi zárszámadás 288. oldalán a pénzügyminisztériumnál előirányzatnélküli jövedelemnek, vagy bevételnek vannak feltüntetve a részvények és üzletrészek bevételei. Ez magábanvéve igen örvendetes, babár némileg különös, mert hiszen utóvégre előre lehetett volna látni, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnek és a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetének valami jövedelme csak lesz előirányzat nélkül is. Ha azonban a 158. oldalt nézzük, azt látjuk, hogy ugyanezek az összegek fillérig kiadásba vannak véve, szintén mint előirányzatnélküli kiadások. Ennek végeredménye tehát az, hogy legalább ebből kifolyólag semmiféle bevétel, semmiféle kiadás a Képviselőház elé mindez ideig nem került, de nem is kerülhetett, mert a budgetben ez előirányozva nem volt. Amint mondottam, az hiszem, hogy az idén irányoztatott elő legelőször a pénzügyi tárca XV11 címénél bizonyos összeg. De ennek az értékpapírkezelésnek nézetem szerint még egy igen nagy hátránya van éppen a parlamentáris ellenőrzés szempontjából, mert természetesen kivon bizonyos közpénzeket a parlament ellenőrzése alól és a parlament ellenőrzése helyébe egyrészt a részvénytársulatok közgyűlése, másrészt pedig az állami számvitelről szóló törvény helyébe a részvényjog lép. Erre is bátor vagyok mindjárt egy példát mondani. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a Dunántúli Villamossági Részvénytársaság. A zárszámadás az 1929—1930. esztendőről kimutat 1 millió pengő névértékű részvényt, mint állami tu lajd'Ont. Csakhogy úgy vagyok értesülve és nagyon örülnék, ha az igen t. pénzügyminiszter úr megcáfolna engem, hogy ez a részvénytársulat felvett — azt hiszem — 3,300.000 fontnyi kölcsönt, azután bérleti szerződést kötött a Máv.-val, amelynek alapján véletlenül ez a bér ugyanannyi, mint a 3 millió kamatszolgálata, harmadszor pedig a bérlő Máv. ebből a kölcsönből most nem emlékszem mennyit, de körülbelül 10—12 millió forgótőkét, üzemi tőkét vagy nem tudom micsoda kölcsönt kapott, mindegyiknek megvan a maga eufonikus neve. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy az ilyen kezelés egyrészt teljesen kizárja a parlamenti ellenőrzés lehetőségét, másrészt hitelnyilvántartási szempontból nagyon megnehezíti az -illető vagyonkezelőnek, tehát a pénzügyminiszternek áttekintését és általános államgazda sági szempontból és az áttekinthetőség szempontjából is nagyon hátrányos. Ahogyan az előbb említett 1928-ik évi tör99. ülése 1932 június 7-én, kedden. vénycikknél, ugyanaz a helyzet az 1926 : IV. tc.-nél, amely a P. K. dotálásáról szól. Ez is egy olyan tág felhatalmazás, amelyet már csak a parlamenti ellenőrzés szempontjából sem tartok nagyon kívánatosnak vagy helyesnek. Eszerint: «Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter arra is, hogy a Pénzintézeti Központ veszteségi tartalékalapjának kiegészítésére a szükséges mérvben megfelelő összeget bocsássa a nevezett _ intézet rendelkezésére». Annyira tág kifejezések ezek a «szükséges mérvben» és «veszteségi alap», hogy itt a költségek megajánlása azt hiszem nem is igen került szóba. Elfelejti nézetem szerint ez a törvényszakasz, hogy különösen a mai gazdasági helyzetben, minden korlátozás egyszersmind támasz is az illető pénzügyminiszternek, amelynek nekivetheti a hátát és ellenállhat sok mindenféle kívánságnak, amelyeknek ha nincs ez a támasza, ez a korlátja, nehezen tud ellenállni. Áttérek most a passzív tételekre, az állami garanciákra. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, itt szintén a Népszövetségnek adott nyilatkozat alapján lényeges változás állt be a múlttal szemben. Még mindig fennáll azonban az 1930 : XXXI. te. 1. §-ának 3. pontjában az az általános felhatalmazás a garanciák felvételére- Én ezt a felhatalmazást éppen a Népszövetségnek adott nyilatkozat következtében most már teljesen véglegesen anakronizmusnak tartom, tehát megváltoztatását már az élő törvény iránti tiszteiéből is szükségesnek tartom. Miután pedig egyrészt a zöldfüzetekberi a garanciák nincsenek felemlítve, másrészt pedig a Tyler-féle jelentés 24. oldalán azt jelenti Tyler, hogy 152,562.000 pengő külföldi garancia van, amit én a magam részéről is magasnak tartok azok után, amiket a oo-as bizottságban láttam és hallottam, tisztelettel felvilágosítást kérek az állami garanciák mai összegéről. Ami mármost a virementjogot illeti, itt csak rá akarok mutatni arra, hogy az 1925 :IX te. 6. §-a, azt hiszem, lényegesen megváltoztatta az eddig fennálló jogállapotot. Rá kell azonban arra is mutatnom, hogy a Felsőház pénzügyi bizottsága 1928. évi jelentésében kijelentette, hogy a virement jognak ez az újonnan való szabályozása a költségvetési jognak meg nem felelő és azt meg kell váloztatni. Ezért bővebben és hosszasabban nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel, csak örömmel üdvözlöm azt a megszorítást, habár nézetem szerint nem elég messzemenő megszorítást, amely a nem régen benyújtott appropriációs törvényjavaslatban foglaltatik és azt hiszem, hogy a virementjoggal — bár törvényes módon — való élés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tárcaadósságok magas összegekre rúgtak, amivel rögtön fogok foglalkozni. Áttérve az államadósságokra, két szóval ki kell jelentenem, hogy teljes tudatában vagyok annak, hogy az államadósságok másképpen vannak kimutatva a költségvetésben és másképnen a zöldfüzetekben, hiszen vannak olyan államadósságok is, amelyek nem kölcsönök és amelyek ennek következtében ki vannak mutatva a zöldfüzetben, de nem az állami költségvetésben. Ügy Vettern észre, hogy az 1930 : XXXI. tcikket pártkülönbség nélkül nem méltatják eléggé, vagy nem méltatták eléggé a múltban egyes túlkiadások megítélésében. Az ]930 : XXXI. te. alapján jnár eddig felvett 78 millió pengőnyi váltókölcsönön és — gondolom — 136 millió pengőnyi kincs-