Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

258 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1982 június 7-én, kedden. t. pénzügyminiszter úr, hogy ez nem történik meg. Mi halljuk, ihogy a kormány nagyon sokat dolgozik, de nlem tudjuk, hogy mit dolgozik, mert felvilágosítást nem kapunk. Megtörténik nagyon sokszor, hogy erről az oldalról kénytelen vagyok azt mondani, eszembe jut az a jelenet, amely ezelőtt 6—8 évvel történt. Az egyik választóm, amikor szóba került, hogy a Képviselőház kevesiet dolgozik, azt mondta: «Mondja meg, kérem, odafönn azoknak az uraknak, hogy még annyit se dolgozzanak, amennyit dolgoznak, mert ha így dolgoznak tovább, abba beleveszekedünk». Azt hiszem, hogy ha a kormánynak csak titkos munkáját látjuk, de nem tudjuk, milyen célt szolgál, nagyon sokszor felmerülhet erről az oldalról, hogy ilyen munkáiból, amilyent látunk, neon okvetlenül szükséges, hogy fokozottabb mennyiséget kapjunk. Mindenesetre kérem határozati javaslatom clfogaidását, amely úgy, szól, hogy (olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy tájékoztassa a Képviselőházat a B. I. 'L. által a Jegybank politikájára gyakorolt befolyásról.» Most még a teljesség kedvéért egy másik határozati javaslatot is terjesztek elő, amely azt célozza, hogy a kormánynak az a nagy, megfeszített munkája részben legalább nyilvánosságra kerüljön, és kapjon az ország törvényhozása elsősorban, de az egész ország is hű képet azokról a kapcsolatokról, amelyek a magyar állam és a különböző pénzintézetek között fennállanak. Azt hiszem, nagyon kívánatos volna, ha egyszer már tudnók azt, hogy az állam milyen obiigóban van az egyes pénzintézetekkel szemben. (Friedrich István: Es a garanciák?) Kátérek- Az obligók, az adósságok különbözők; keletkezhetnek váltók, kincstári jegyek stb. leszámítolása folytán. Azután lehetnek bizonyos garanciák is, amelyek előálltak kölcsönöknél vagy olyan bankoknál, amelyek ipari vállalkozásokkal foglalkoznak. Azonkívül — nem is gondolnók — az államnak még aktívái is vannak; vannak betétek elhelyezve különböző pénzintézeteknél. Kívánatos volna, hogy ezekről is megfelelő felvilágosításokat kapjunk, mert úgy tudom, — ha jól emlékszem, — hogy az Oti. pénzei nem is altruista pénzintézeteknél vannak elhelyezve. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Nem az állam helyezi el!) Tudom, igen t. pénzügyminiszter úr, az állam keze azonban nagyon sok helyre elér, és nagyon sokszor nem akad gazdája az elhelyezéseknek, de mindenesetre, szerény véleményem szerint, a kormány felügyeletének olyannak kell lennie, hogy a ma gasabb irányításra mégis befolyást gyakoroljon. Azt hiszem, t. pénzügyminiszter úr, teljesen egyetértünk abban, hogy^ az Oti. mégsem olyan egészen független intézmény, (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Autonómiája van!) különösen mikor állandóan szanálásra szorul. Erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy az állam és az egyes pénzintézetek között fennálló kapcsolatokat részletesen feltüntető kimutatást haladéktalanul terjessze a Képviselőház elé. Ez a kimutatás olyan legyen, hogy az állam és más közintézmények tartozása és követelése pontosan megállapítható legyen». T. Ház! Természetesen, véleményem szerint, ezekről a tartozásokról nem terjeszthető elö pontos kép, ha egyúttal a garanciákról is felvilágosítást nem kapunk. Altalános számokban megvan ez a felvilágosítás, de azt hiszem, hogy teljesen részletes, mindenre kiterjedő felvilágosítást erre vonatkozólag nem kaptunk. T. Ház! Még egy kérdést akarok itt szóvátenni, amely nem annyira hitelkérdés, de mégis összefügg ezzel, és ez a külföldi konferenciák kérdése. Érdekesnek tartanám azt, ha tudomást szerezhetnénk arról, hogy ezeknek a külföldi konferenciáknak céljaira milyen összegek bocsáttatnak a konferencián résztvevők rendelkezésére úgy belföldi, mint külföldi valutában vagy devizában. Én ugyanis azt az értesülést kaptam, — hiszen a miniszter úr is részt vett ilyen konferenciákon, s azt hiszem, a t. Házat ez érdekli — hogy a genfi leszerelési konferencián túlságosan sokan vesznek részt Magyarország képviseletében. Én olyan számokról is hallottam, — nem áll módomban ezeket teljesen ellenőrizni, de a t. pénzügyminiszter úr megteheti — hogy Magyarországról külön a honvédelmi minisztérium részéről 26 egyén ment ki vagy megy ki. Mindenesetre azt hiszem, — tekintettel arra, hogy az egész leszerelési konferenciának csak bizonyos doktriner jelentősége van, (Gaal Gaston: Még az sincs!) legfeljebb bizonyos ismerkedési lehetőségek állnak fenn az érintkezésben — hogy egy szegény országnak, amely elsősorban mindig joggal hangoztatta, hogy soha sem volt militarista, szerényebb keretekben kellene megjelennie ezen a külföldi konferencián. Nem akarom azt vindikálni, hogy az ellenzék — nem ismervén minden tekintetben a külföldi ügyeket, a külföldi relációkat annyira, mint amennyire a kormányzat ismeri — túlszigorú lehet, azt hiszem azonban, hogy ez nincs arányban Magyarország helyzetével. Mindenesetre érdekes volna, ha bizonyos öszszehasonlítást tennénk a nagyhatalmak küldöttségei és Magyarország küldöttségei között. Én most azért terjesztem elő ezt is határozat formájában, mert a múltból szerzett tapasztalatok alapján azt kell megállapítanom, hogyha feleletet kaptunk is errevonatkozólag, abban sem volt köszönet, mert az interpellációkra négy-öt hónap múlva kaptunk csak írásbeli választ, amikor már a kérdés nem volt időszerű. Már pedig ez a kérdés, azt hiszem, igenis időszerű a pénzügyi tárca tárgyalásánál, de mindenesetre időszerű az appropriációs törvényjavaslat megszavazása előtt. A határozati javaslat így szól (olvassa): «A Képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy terjesszen elő részletes kimutatást a genfi leszerelési konferencián résztvevő kiküldöttek számáról és a részükre kiutalt idegen valutákról és egyéb költségekről.» (Helyeslés a baloldalon.) Engem igazán nem egyéni kíváncsiság késztet ezeknek a határozati javaslatoknak beterjesztésére. Engem az késztet erre, hogy én a törvényhozó kötelességét abban látom, hogy amikor azt a törvényhozót az elé a súlyos probléma elé állítják, hogy ismerve az ország gazdasági helyzetét, a szomorú gazdasági állapotokat, mégis szavazza meg az adókat és az egyéb közterheket és ez által nagyon sokszor exisztenciákat romlásba döntsön: akkor annak a törvényhozónak kötelessége a legnagyobb szigorral, a legnagyobb körültekintéssel érdeklődnie minden gesztié iránt, amely az állami pénzügyekre vonatkozik. Azt hiszem, itt az volna a helyes, és a jövőben is csak akkor lehet igazi eredmény, ha az állam pénzügyeinek kérdését nem -tekintenők pártkérdésnek, ha a pénzügyek helyes vezetésére vonatkozólag nem alkalmaznók azt, hogy a képviselőnek, amennyiben a guvernementális pártokhoz tar-