Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-99

252 Az országgyűlés képviselőházának 99. ülése 1932 június 7-én, kedden. bevételi eredmény csak látszólagos, amennyiben ebből 131-4 millió az a kölcsönvett összeg, amelyet a kormány az 1931/4950. M. E. sz. rendelet értelmében a devizakölcsönből igénybevett. Ha tehát ettől a kölcsönösszegtől eltekintünk, akkor a közigazgatási költségvetésben körülbelül 92 millió pengő deficit mutatkozik. Az állami üzemeknél hasonlóan áll a helyzet. Ott is igen-igen erős visszahanyatlást látunk az előző évnek ugyanabban a kilenchónapos időszakában, amennyiben a múlt költségvetésben ugyanebben az időszakban 313'3 millió pengő volt a bevétel, ezzel szemben most az első kilenc hónapban csak 282'1 miUió pengő. Itt tehát azt látjuk, hogy a kiadásoknál jelentkezik 24'2 millió pengőnyi visszaesés, amelyről természetszerűleg a közigazgatás bevételeiből kellett gondoskodni. Az üzemek bevételénél a legnagyobb viszszaesést látunk az Aliamvasutaimai, ahol egymagában az előző évi kilenc hónappal szemben 27 millió pengő a kiesés. De kiesés mutatkozik még a postánál is, amely egyébként a legrentábilisább üzeme az országnak, a múlt esztendővel szemben még itt is 3 millió pengőnyi csökkenést találunk- Természetesen annak dacára, hogy az Államvasutaknál ez a nagy kiesés mutatkozik, nem lehet az Államvasutakat beszüntetni, mert hiszen a Máv. a közgazdasági életnek legfontosabb lüktetőére. A mutatkozó költségvetési hiány teljes egészében pótolható volt azzal a 131 millió kölcsönnel, amelyre az előbb voltam bátor alludálni, de egyrészt csak azokkal a rendkívüli nagy mérséklésekkel, amelyeket a köztisztviselők illetményeinél, valamint a dologi kiadásoknál, ért el a kormány és bizony másrészt azokkal a felemelt közszolgáltatásokkal, amelyeket, miként ismeretes, már a folyó költségvetési évben, a múlt évi költségvetésben megszavazott összegeken felül be kellett hajtani a kormánynak az egyenesadóknál és forgalmi adóknál, amiből együttvéve körülbelül 40 millió pengő többlet áU élői az előző év 9 hónapjával szemben. Ez a bevételi többlet ugyan némileg ellensúlyozta a vámjövedéknél, a dohányjöyedéknél, a tárcabevételeknél és a fogyasztási adóknál jelentkező 66 millió pengős visszaesést, de nem nyújtott teljes biztonságot arra, hogy a költségvetési év végéig szükséges forgótőke teljes egészében rendelkezésére álljon a kormánynak. Persze ennek az a sajnálatos körülmény is az oka, hogy a hosszúra nyúlt tél következtében sokkal nagyobb összeget kellett az Ínségesek segélyezésére fordítani, mint amennyi erre a múlt év őszén pr éliminai va volt és ezenkívül ismeretes, hogy a boletttaalap részére is ebben a költségvetési évben körülbelül 27 millió pengő hiányt kellett a közigazgatás bevételeiből pótolni. Ennek következtében minden meglepetés elkerülése végett az 1931:XXVI. te. 6. %~& értelmében az illetékhátralékok terhére 43 miUió pengőnyi kincstárjegy-kölcsönt vett igénybe a kormány a budapesti bankoktól, amely összeggel most már remélhető, hogy a költségvetési évvégéig biztosítható lesz az államháztartás menetének folytonossága. Ezek az adatok azonban csak a pénzügyi politika hatalmas erőfeszítését illusztrálják azokkal 'a nehézségekkel szemben, amelyekkel a pénzügyi kormányzatnak meg kellett küzdenie, hogy — a remélhetőleg talán már nem hosszú ideig tartó gazdasági nehézségeken — minden^ körülmények közt keresztülvezethesse az országot és biztosíthassa azokat az öisszegeket, amelyek az állami élet fenntartása tekintetélben még szükségesek. Javulást és a gazdasági életnek biztonságát azonbau az éu nézetem szerint csak akkor remélhetjük, ha a világhatalmak intézői minél gyorsabb temtpóban fogják megoldani azt a kérdést, amellyel ezt az összekuszált gazdasági és hiteléletet ki tudják bogozni. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Jellegzetes képét látjuk a magyar tőkeképződésnek, ha <a Postatakaréknak, a 12 legnagyobb budapesti pénzintézetnek, valamint a 34 legnagyobb vidéki pénzintézetnek egy «Stichtag» szerint vizsgáljuk a tőkeképződését. Ha felvesszük az 1930. év február hó végi állapotot és azt összehasonlítjuk az 1932. évi február végén volt állapottal, ezekből bírálhatjuk eh hogy milyen visszaesés jelentkezett a magyar tőkeképződés terén. Azt látjuk, hogy míg 1930. február hó végén ezek az általam említett intézetek összesen 1593 "1 millió pengőt kezeltek, addig ez az összeg 1932. február hó végére 1291'5 millió pengőre zsugorodott össze. Itt tehát 301'6 millió pengő a kiesés. Ez a körülbelül 19%-nak megfelelő kiesés már olyan nagyjelentőségű, hogy annak kedvezőtlen gazdasági kihatásait nem kéîpes ellensúlyozni az az egyébként kedvezőnek mondható jelenség, hogy az eladósodott egyének vagyonuk egy részét olyan egyéneknek adják el, akik vagy takarékbetéttel vagy egyébként tőkével rendelkeznek, hogy ezzel tartozásaiknak egy részét az eladási árból tisztázni tudják. Ez a vagyonátruházás — miként azt a vagyonátruházási illeték bevételi többletéből bizonyos mértékben kontrollálni tudjuk — csak egy részét abszorbeálja annak az összegnek, amely a múlt év augusztus hó elejétől kezdve a takarékokból kiszivárgott. A másik igen jelentékeny össizeg az* amely természetesen a bizalmi válság révén, vagy pedig a megfogyatkozott jövedelmek pótlására odahaza tezauráltatott. Ez a jelentékeny inproidluktív tőbe elvonás, hozzávéve még a transzferpénzeket is, mindenesetre igen kedvezőtlenül befolyásolja az amúgy is szűkös anyagi vérkeringéssel rendelkező gazdasági életet. Egy bizonyos örvendetes jelenség is mutatkozott azonban különösen ennek az évneK az elején, amikor láttuk azt, hogy a lelki megnyugvás a polgárságnál bizonyos mértékben már bekövetkezett és lassankint kezdtek visszaszivárogni a takarékpénztárakhoz azok az ösz szegek, amelyek a múlt évi nyárközéptöl kezdve azokból kivonattak. Az év első hónapjaiban körülbelül 25 millió pengő lehet az öszszeg, amely a takarékpénztárakba visszaszivárgott, meg kell azonban jegyeznem, hogy ennek is egy részét azok a tőkék képezték, amelyek a pénzintézetek és az iparvállalatok közgyűlései után osztalékként kiosztattak, s amelyeket az illető részvénytulajdonosok nem vettek fel, hanem a takarékpénztáraknál hagytak. Azonban egész gazdasági életünk legsúlyosabb problémája az a szörnyű bizonytalanság, amely a mezőgazdasági termények ára és az állatárak tekintetében napról-napra növekszik. (Ügy van! Úgy van!) Exportállam lévén, a mezőgazdasági termékek áralakulása a külföldi exportlehetőségektől függ; miután pedig ezek az exportlehetőségek napról-napra csökkennek, ennek következtében a mezőgazdák kénytelenek a mezőgazdasági termékeket igen nagy mértékben piacra dobni, aminek pedig ellenhatása az, hogy az árak nagy mértékben csökkennek idebent. Igen érdekes adatokat látunk a Gazdaság-