Képviselőházi napló, 1931. IX. kötet • 1932. június 02. - 1932. június 11.

Ülésnapok - 1931-98

242 Az országgyűlés képviselőházának 9 8. ülése 1932 június 6-án, hétfőn. ellen a kartellek ellen panaszokat hozott fel általánosságban, neki is csak megismételhetem, azt, amit szombati beszédemben mondottam: én a kartelitörvényt igazságosan, de a legnagyobb szigorúsággal fogom végrehajtani. {Elénk helyeslés.) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy nincs olyan hatalom, amely a kormány kezét ebben a kérdésben megfogná, vagy meg tudná fogni. (Helyeslés.) Van akaratunk és van hatalmunk és megint csak azt mondhatom, hogy amely percben azt érezném, hogy nincs hozzá erőm, abban a percben méltatlannak tartanám magamat ennek a helynek a betöltésére. (Helyeslés és taps.) A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. kérdésével is foglalkozott itt úgy Kocsán Károly, mint pedig több képviselő úr. Szombati beszédemben meglehetősen hosszan foglalkoztam ezzel a kérdéssel is és utaltam arra, hogy ma a vízihajósásnak sokkal nagyobb jelentősége van, mint valaha gondoltuk. A bennünket körülfogó vasgyűrűn át egyetlen szabad kapu a Duna. Nem közömbös tehát, hogy nemzeti lobogó alatt folyjon a hajózás a Dunán. Ennek a társaságnak, amely súlyos anyagi helyzetbe került, — kifejtettem, hogy milyen okokból, legnagyobbrészt nem saját hibájából — kötelességünk segítségére menni. Nem a vállalatot segítjük, hanem' a munkások százait és ezreit, akik o-tt alkalmazva vannak és kenyerüket veszítenék el, ha likvidálni kellene a részvénytársaságot. Akinek ebben a tekintetben még aggályai vannak, méltóztassanak elolvasni szombati beszédemet, én teljes nyíltsággal és őszinteséggel feltártam a helyzetet az utolsó részletig. Ami már most azt illeti, — és itt újból Kocsán Károly képviselő úr beszédéről van szó — hogy igyekezzem' az iparfelügyelői intézményt fejleszteni, bátor voltam bejelenteni, hogy ezt két irányban akarnám, és pedig egyrészt orvos, másrészt női iparfelügyelőket szeretnék alkalmazni. Sajnos, az államháztartás mai helyzetében ezt most sürgősen nem tudom megvalósítani, de addig is az iparfelügyelőket mentesítettem és mentesíteni fogom még nagyobb mértékben bürokratikus teendőik alól és vissza fogom őket adni eredeti rendeltetésüknek, a munkásvédelemnek. Kóródi Katona János igen t. képviselő^ úr a vasárnapi munkaszünet törvényes rendezését kívánja. Ebben a tekintetben a helyzet az, hogy Budapesten és vidéken bizonyos különbségek vannak. Budapesten reggel 7-től 9-ig csak bizonyos élelmiszereket szabad árulni, a vidéken pedig egyéb élelmiszereket és különösen iparcikkeket is. Ami különösen fontos, — és a budapesti közönség is rendkívül érdeklődik e dolog iránt — vidéken 7-től 10-ig a mészáros- és hentesüzletek is nyitva vannak. Minden nyáron felmerül a panasz a közönség részéről, hogy: romlott húst kell ennünk, mert szombaton meg kell vennünk a húst, jégszekrényünk sincs, tehát sokkal jobb volna, ha a húst a mészárosoktól vagy hentesektől vasárnap megvehetnők, akik azt hűtőszekrényben tartják. Ezzel szemben áll viszont a munkásság jogos érdeke, hogy vasárnap dolgozni nem akar. Méltóztatnak tehát látni, hogy a családok ezrei jönnek hozzánk a legellentétesebb

1 kérdésekkel. Ezt tulajdonképpen csak azért hozom fel, hogy méltóztassanak látni, hogy milyen helyzete van egy kereskedelemügyi miniszternek; minden miniszternek lehet hasonló helyzete, de talán éppen az én minisztériumom az, amely legtöbbször találja magát szemben az élettel, és Í£Y rendkívül nehéz olyan intézkedéseket tenni, amelyek mindenkit kielégítenek. Jönnek hozzám pl. a fodrászok küldöttségei, hogy vidéken nyitva vannak a fodrászüzletek vasárnap délig, és ezzel szemben vasárnap déltől hétfő délig zárva vannak, s kérdik: miért ne dolgozhatnánk vasárnap délelőtt is, hiszen a segédeink titokban elmennek házakhoz és elveszik tőlünk a keresetet. Ezzel szemben jönnek a segédek és azok, akik a vasárnapi munkaszünet hívei. Ennélfogva az ember igen sokszor nem tudja, miképpen döntsön s én sokszor azon az állásponton vagyok, hogy a legjobban úgy döntök, ha egyik fél sincsen velem megelégedve, mert úgy látszik, akkor voltam a legigazságosabb. Ha esetleg meg méltóztatnak kérdezni valakit a fodrászmesterek közül, nem biztos, hogy ugyanezt fogja mondani. Egyéb iparban nagyon szigorúan van végrehajtva a vasárnapi munkaszünet. Csak ott, ahol az anyagromlás teszi feltétlenül szükségessé, van megengedve a vasárnapi nyitvatartás, illetőleg (feldolgozás. Megjegyzem, hogy a munkaszüneti rendelkezések nálunk legalább is olyan szigorúan vannak végrehajtva, mint a nyugati államokban, talán Angliát kivéve, bár hozzáteszem, hogy az utóbbi időben ebben a tekintetben Angliában is enyhült a helyzet. Ennek következtében e kérdésnek újabb törvényes szabályozására nincs szükség, mert a kereskedelemügyi miniszternek a jelenleg fennálló törvény alapján is jogában van abszolúte teljes vasárnapi munkaszünetet elrendelni. Kóródi Katona János képviselő úr azután a pécs—bajia—Szabadka—szegedi közvetlen öszszeköttetés megindítása érdekében emelt szót. Hogy ez a feltétlenül szükséges Összeköttetés nincs meg-, — méltóztassék elhinni— nem rajtunk múlt. Mi újra, meg újra tárgyalásokat kezdtünk, azonban Jugoszlávia és kormányának magatartása következtében ezek eddig meghiúsultak. Most majd újra felvesszük a kor?' mányösszeköttetések fonalát. Azt is megígérem Kóródi-Katona képviselő úrnak, hogy az ő általa előadott különleges panaszt, amelyet egy hajóparancsnok ügyében tett a jugoszláv hatóságok jogellenes magatartása miatt, tudomására hozom a külügyminiszter úrnak, és aki meg fogja tenni a szükséges lépéseket. (Helyeslés.) A kéményseprési ipar szabályozása, illetve a kéményseprési díjak méltányosabb megállapítása érdekében is szót emelt a képviselő úr. Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a mai nehéz helyzetben a kéményseprési díjak túlságosan magasak, úgyhogy — amint ő is igazolta ezt adókönyvvel — egyes esetekben a kéményseprési díj nagyobb, mint a. házadó. Ez azonban nem a központi kormányzat hibája, mert hiszen a kéményseprési díjakat helyhatósági szabályrendeletek állapítják meg. Méltóztassék tehát a helyi nagyságokkal szembeszállani. Én szembe mertem szállani a budapesti hatalmakkal és Budapesten szerveztem 20 új kéményseprési kerületet, figyelem nélkül arra, hogy ezzel egyes magánérdekeket esetleg talán meg is sértettem. Sőt ezen a téren még tovább is szándékozom^ menni, mert nézetem szerint Budapesten még mindig van néhány olyan kéményseprési kerület, amelynek felaprózásával megint egy sereg embernek tudunk exisztenciát teremteni. Kóródi Katona képviselő úr szóvátette végül a Jugoszláviából ide menekült optáns vasutasok ügyét. Ezeknek a szerencsétlen embe-